Reggel Binnie az udvarhölgyem kelltett. - Kisasszony ébredjen mert édesapja hívatja. Sűrgős a dolog mert nagyon gondterheltnek tünt. - Indulok már is. Indultam el hálóingben. - Kisasszony hálóingben van és nem tudja hová kell menjen. - oh tényleg. Binnie megcsinálod a sminkem és a hajamat . - Kisasszony ez alap dolog. A hajamat kifésülte és egy masnit formázott pár tincsemből. Szememre egy sötétebb kék szemfestéket rakott számra egy matt vörös rúzst kent. Körmeimet úgy hagyta mint amilyen tegnap volt. Ruhám egy királykék csipkés ejtett vállú ruha melyet egy fekete topánkánval párosítottam .
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Kisasszony a nagyterembe kell menjen. Azzal a lendülettel neki vágtam a folyósok tömkelegének. 10 perc gyors tempójú sétálás után megérkeztem a nagyterem ajtajához.Félve léptem át a nagyterem küszöbét. Bent az édesapám és édesanyám várt gondterhelt arccal. Apám mély tiszteletet parancsoló hangja zavarta meg a csendet. -Rozalinda most komoly dolgokról kell beszélnünk. Az országunkban egy nagyobb lázadás tört ki amelyet a hadsereg nem képes egyedül leverni ezért segítséget kértünk a Angoloktól.-vett egy mély levegőt és folytatta.- Akik szívesen segítenek de cserébe feleségül kell adjalak az angol herceghez .-mondta ki nehezen a szavakat. A szeméből nem tudtam semmit kiolvasni de édesanyáméból a tömör sajnálatot és szomorúságot. Nyeltem egyet kettőt mire sikerült megszólalnom. - A nagynénéméktől nem lehetett volna segítséget kérni ? - Ők éppen a franciákat segítik. És az oroszokkal is próbálkoztunk de ők jelenleg az amerikaiakkal tárgyalnak szóval a cár nincs az országban és amikre visszaér addigra az országunkat elsöprik. - Mért pont az Angolok ? Ott vannak még a spanyolok vagy az olaszok vagy a magyarok de te mégis az angolokat választottad. - Lányom az angol király Arthur régi jó barátom. A magyarokkal hiába vagyunk jóba jelenleg nincsenek olyan helyzetbe hogy segíthessenek nekünk. Kérlek ne kérdőjelezd meg a döntéseimet. Szokj a gondolathoz hogy egy ideig hercegné leszel. Most már távozhatsz. Furcsa érzés kerített hatalmába amit nem tudtam megfejteni mi lehet az. Lassan baktattam végig a folyósókon amíg el nem értem a húgaim szobájáig. Magam sem tudom mért pont az ikrekhez jöttem. Kettőt kopogtam az ajtajukon. -SZABAD! - kiáltotta ki Dorka. Majd kinyitottam az ajtót és átléptem a küszöböt és szembe találtam magam az ikerhugaimmal. - Roza hát eltaláltál végre ide.- mondta Szonja. Dorka láthatta hogy valami baj van ezért oda jött hozzám. - Roza mi a baj mi történt? - Apánk úgy döntött hogy hozzáad az angol herceghez. De én nem akarom mert ott van Stephani akivel összevesztem a múltkori teadélutánon. Ráadásul még a lázadás az országban nagyobb lett szóval már egy két nemes is beállt. - Először is Stephani ne érdekeljen mert nem hozzá kell feleségül menned hanem a báttyához. A lázadókat majd megállítják a katonák vagy ha ők nem elegek akkor majd az angolok is segítenek nekünk.- mondta Szonja. - Meg amúgy is legalább nem az oroszcár fiához kell hozzámenj így. - De az angol herceg számomra ismeretlen ember azt sem tudom hogy néz ki. - Drága nővérkénk emlékszel még a múltkori bálra amikor egy zöldszemű félistennel táncoltál? Na akkor vele táncoltál. Még az internetes hírportálra is kikerült.- azzal felém mutatja telefonja képernyőjét amin az a bizonyos cikk van megnyitva. - Lányok azt a táncot is apáék eröltették rám. Mondjuk visszagondolva már értem mért. - Az örgek aztán tudják hogy kell egy lánynézést gyorsan elintézni.-mondta Dorka - Fhu de biztos lesz még egy mert ti akkor be sem mutatkoztatok meg semmi csak táncoltatok.- szólalt meg Szonja. - Lányok de még nem vagyok 18 éves szóval még nem vehet el. - Ohhoho kicsi tudatlan Roza május 22.-e Felér majd a te eljegyzéseddel. Aztán pár hónap és esküvő. Aztán majd nagynénik leszünk.-mondta ki Dorka azokat a mondatokat amiktől legjobban féltem. - De nyugi szerintem nem fog semmit sem sietettni a herceg.-mondta Szonja. - Vagy ha igen akkor szólsz nekünk és mi lerugjuk a fejét.- folytatta Dorka ekkor megszólalt Szonja telefonja. Hogy ezt honnan tudom? Onnan hogy egy AK26 szám szólalt meg belőle. - Igen itt van mellettünk. - ....... - Nem nem tervezi a megszökését. -......... - Értem megmondom neki hogy menjen a szobájába. - majd bontotta a vonalat.- Menjél a szobádba mert anyu ott vár rád apuval együtt. - Gyere máskor is. De tehetőleg a herceggel az oldaladon.-tolt ki az ajtón Dorka. Hát jó kis testvéreim vannak. Félve indultam el a szobám felé. Direkt lassaban mentem hogy feltudjak készülni a beszélgetésre. 10percel késöbb már az ajtóm elött álltam és féltem lenyomni a kilincset. Végül összeszedtem minden bátorságom és kinyitottam az ajtót. - Csak hogy végre ide értél.- szólalt meg apám. - Henrik magunkra hagynál minket pár percre? -kérdezte anyám lágy dallamos hangon. Apu feltápászkodott az ágyamról és kiment. - Figyelj Roza tudom hogy nehéz elfogadnod hogy hozzá kell menj egy számodra idegen emberhez de apáddal mi sem önszántunkból házasodtunk össze, és egymáshoz szoktunk megszerettük egymást. Tudom nehéz ezt most megértened de te hercegnő vagy és az ország érdekeit kell ilyenkor szem elött tartanod.- majd az ajtóhoz sétált és kinyitotta.- én most itt hagylak apáddal de majd vacsora után vissza jövök. - Lányom tudom hogy most nehéz megértened de ez lesz a legjobb döntés neked és az országnak is. Nem szeretnélek az oroszcár fiához adni mert hiába tettek már házassági ajánlatot még nem válaszoltam rá. Az ország meg egy erős szövetségest szerez magának és a lázadást is sikerül levernünk velük. - Értem de mikor lesznek itt?- kérdeztem rá egyből. - 2 nap múlva jönnek és akkor beszéljük meg a részleteket is.
