2 rész- Félelembe

28 0 0
                                    

A nap hevesen sütött ....Már nem esett ... Anyuék reggel jöttek értem...Annyit tudok hogy be van gipszellve a kezem és agyrázkódást kaptam, de haza engedtek.
     Péntek van. A szülinapom. Apa és anya valamiért nem mentek el dolgozni .....Apukám kamionos anyukám ügyvéd. Mind a ketten korán szoktak kelni és elutaznak. Ma valamiért más volt a reggel. Le mentem az emeletről és anya így szól :
- Szia Esmé! Boldog szülinapot!*mondta boldogan és egy rózsaszín csíkos dobozt adott át ami piros masnival volt át  kötve*
- Boldog szülinapot! *Szolt közbe apa is*
- Kö-kö-köszonom!*mondtam halkan és elsirtam magam*
- Miért sírsz Esmé?*kérdezte anya*
- Hat nem is tudom...Legutoljara 3evesen kaptam szülinapomra ajándékot.*mondtam lehajtott fejjel*
- Jahj! Ezert kell itt sírni ?Ez komoly? A szulinappba az a fontos hogy együtt vagy azokkal akiket szeretsz!*mondta apa határozottan*
- Igen !Igaza van apadnak! Csalodtunk benned!*tette hozzá anya*
- ROHADTUL NINCS IGAZATOKK!!! HÁNYSZOR  VOLTATOK A SZÜLINAPOM NAPJÁN EGYÜTT HÁNYSZOR MENTÜNK EL KÖZÖSEN VALAHOVA!!A 16 ÉLETÉVEM ALATT KÉT KEZEMEN MEG TUDOM SZÀMOLNI HOGY HÁNYSZOR MENTÜNK EL VALAHOVA 3-AN!*mondtam erőteljes hangon és sírva fel szaladtam a szobámba*
     Ráborultam az ágyamra és tele sírtam az agyamat!Kb 10 percig zokogtam az agyamba! Utánna kibontottam azt a szép csíkos dobozt.... Egy új telefon volt benne! Egy Samsung GalaxyJ3 ! Nem értettem volt telefonom igaz egy ős kövület de nem értettem miért kaptam újat...Le mentem apuékhoz és megkérdeztem hogy miért kaptam új telefont!
- Anya? Apa? Miért kaptam új telefont?*kérdeztem*
- Ezt akartuk neked el magyarázni !*mondta apa*
- Kislányom ! Az a helyzet hogy látjuk a lelki állapotokat, látjuk hogy romokban vagy!*mondta anya*
- És mivel mi nem tudunk sokat foglalkozni veled ezért arra gondoltunk hogy el viszünk pszichológushoz..* mondta apa*
- Mi? Ezt nem mondjátok komolyan? *Mondtam még rémülve* Erre nagyon nem számítottam!(Ezt csak magamba mondtam rajtam kívül senki nem hallotta )
- De komoly!*jelentette ki apa*
- Viszont kérhetsz tőlünk akármit !*kiáltott fel anya*
- Bármit? *Kérdeztem*
-Bármit! *Válaszoltak egyszerre*
- Hat én igazából már nagyon rég szeretnék egy kis kutyát...és ha lehetne én azt kérnek ...*jelentettem ki kicsit félénken*
- Részemről rendben !*mondta apa*
- Felőlem?*mondta anya*- De a gondjait te fogod viselni! * Mondta anya*
- Rendben!*mondtam*
- Holnap megyünk a menhelyre!*mondta apa*
-Oké *válaszoltam*
-De vissza terve a pszichológusra Hétfőn már mész hozzá vége a sulinak 2 kor és háromra mész!*mondta apa*
- Jó.....*mondtam könnyes szemekkel*-De hova kell menni?
- Tudod ahol el ütött az autó!? Van az a sárga ház !! Abba!-mondta anya és nagy mosolyra húzta a száját*
     Bennem ott még halt minden....Ahol elütött az autó? Sárga ház?!Te jooo ég!! Bennem ott le pörgött minden ! A hangok ...onnan jöttek!? Fhuu bele se tudok gondolni hogy milyen lehet az épület belsejébe lenni!
-Hahooo Esmé??*kérdezgetett anya*
-Igen!? Bocsi csak félek kicsit...*mondtam
-Nem kell felni minden a legnagyobb rendben lesz!* Mondta apa*
- Hát jo!*mondtam *és felszaladtam a szobámba és elkezdtem készülődni a suliba !
        Lement az egész nap ugyanolyan volt mint a tegnapi, és mint a tegnap előtti..De mire hazaértem egy doboz várt a szobámba ...Egy karton doboz.. Szép lassan közelítettem felé..Mikor oda értem egy világos barna szőr gombóc várt !
- Egy Labrador kiskutya!!!!!*kiáltottam fel*
     Ki vettem a karton dobozból és egyböl az ölembe vettem! Nyilván nem maradt meg a kis huncut össze vissza nyalogatott! Rögtön el neveztem! A neve Vadóc lett! Nagyon örültem neki ! De mégis bennem volt a szomorúság hogy piszkálnak mindig...és hogy hétfőn pszhichológus....Kirázott a hideg a gondolattól! De most csak erreaz apró szőr gombócra tudtam koncentrálni. :)
     11 óra van. Vadóc is elnyugszott...Ott aludt az agyamba!De én nem aludtam....Ott ültem az író asztalomnal és a hazit próbáltam megírni..De nem sikerült....Csak a pszichológuson gondolkoztam!  Elo vettem a körzöm és magamba szúrtam! Nem egyszer nem kétszer döbször! Fájt....Vérzett... Sírtam.....Nem akartam....Bele néztem a szobámba lévő tükörre és még mindig ugyanazt a vékony szőke hajú kék szemű lányt láttam ....Utálom magam !!!!!*kiáltottam el magam*  és a kezemben lévö körzöt bele törtem a tükörbe !A tükör össze törött.. Anyuék hála az égnek nem voltak otthon de Vadóc igen és szegényt felébresztettem....Oda szaladtam hozzá sírva mellé feküdtem le kapcsoltam a villanyt és el altattam...Közbe azon gondolkodtam hogy én miért nem lehetek kicsit is szép!? Minden éjjel azt kívántam hogy bárcsak más életem lett volna...De ezen már nem lehet változtatni....Talán el kéne fogadnom magam olyannak amilyennek szulettem..De ez nem ilyen egyszerű...:(

AloneWhere stories live. Discover now