Alone

5. rész- Első nap A Pszichológusnàl

Ott àlltam... Igen... A sàrga hàz előtt.. Nagyon féltem.... Reszkettem....De be mentem... Először egy tök aranyos néni fogadott aki el magyarázott mindent hogy merre kell mennem és hogy hol találom azt a szobát ahova be kell mennem.... Es az ilyeszto most jött.... Azt is mondta hogy ne csodálkozzak ha ilyesztő hangokat hallok néhány szobából ugyanis az azért van mert idiota depis emberek jönnek pszichológushoz... Nagyon beszartam..... Depresszios emberek? Mi? De hát én az vagyok......Mar mindent értek... Mindenki tudja hogy depressziós vagyok és azért küldtek ide?Hogy tehettek ilyet velem?
Én csak ott setalgattam a folyosókon míg végül ahhoz a szobához nem ertem ahova be kellett hogy menjek... Csak ott álltam és el gondolkoztam....
- Nem lesz semmi baj! *mondtam magamnak*Nyugi! Nyugi!
Hiába próbáltam magam nyugtatni nem ment hisz hogy lettem volna már nyugodt ha tudom hogy valamilyen emberrel kell beszélgetnem a problémáimról!!!! Raadasul egyedül be megyek oda! Bár ez nem meglepő! Itt hagytak ezzel a kis 5 évessel! Szar jegyim vannak! Szekalnak a suliba is! Nem eleg a bajom! Nah mindegy ha most benn meghalok az jo lenne mert nem kene látniuk többet az embereknek és nem lennék senkinek se hátrány! Nah mindegy! Most akor kopogjunk be!
Vettem egy jó nagy lélegzetet és be kopogtam.
-Kop-Kop*kopogtam be*
-Gyere! *válaszolt egy női hang*
- Jó - jó napot é-én ön-höz jöttem ba-valamiért! *dadogtam*
- Szia! Tudom hogy hozzàm jöttél! A neved Esmé! Az én nevem meg Mrs. Selly. Es azert jottel hozzám hogy meg gyogyitsalak a depressziodbol! *mondta mosolyogva *
- É-és hogy akar meg gyógyítani?*kerdeztem*
- Hat kezdetekben el meséled nekem higy miert vagy depresszios! *mondta *
- En magának semit nem fogok mondani!! Egy ismeretlen nő akit meg eletembe nem láttam és most azt várja tőlem hogy mondjam el magának hogy miert vagyok depressziós? Nah azt már nem!!! *mondtam mérgesen*
- Igazad van! Nem is igy fogjuk kezdeni! *mondta* Holnap gyere Central Parkba szintén 3-ra! Rendben? *kérdezte*
- Rendben! *válaszoltam *-és miért kell parkba menni ahhoz hogy ki gyogyitson a betegsegembol? *kérdeztem kicsit felenken*
- Azért mert először meg kell találnod magadban a belső szépségedet és rá kell jönnöd hogy mibe vagy jo és hogy mit szeretsz csinálni! *mondta és rám kacsintott*
- Rendben akkor holnap! *mondtam szomorúan *
-Igen!Szia! *köszönt el*
-Viszlát! *köszöntem vissza*
Ki léptem az ajtón és egyszer csak  egy velem egy korú srác jött velem szemben!
- Szia! *köszönt * Fhu te voltál az a csaj akit ma véletlenül fel loktem az ebédlőben? *kérdezte *
- Amm... Szia! Igen én voltam! *válaszoltam*
- Ezer bocs csak nagyon siettem! *kért bocsánatot*De amúgy te mit keresel itt? *kérdezte érdeklődve *
- Ide járok pszichológushoz..... *mondtam és kicsit csalódottam néztem mivel elég ciki volt előtte beszélni róla.... *
- Jah ertem... *mondta és ő is csalódottan nézett ram* Az nem jó....De nekem most mennem kell be anyukamhoz szia! *köszönt el *
- Szia! *köszontem én is el elpirulva*
Olyan helyed volt az a srac... Olyan jó a stílusa is.... De àhh.... Semmi esélye nálam.... Raadasul egy pszichológus fia!! Miért tetszenek neki... Mindegy is... Haggyuk... Ezek még úgyis egy csomószor fogok gondolkodni.. De most mindjárt 4 óra mennem kell Liliert(Lilienert).
  Ki sétáltam ebből a borzalmas épületből és el indultam gyalog Lilienért... Közben olyan sok minden jàrt az eszembe... Roné is... Már mióta nem beszéltünk.. Nálunk már az sok idő ha két napja nem beszélünk....meg ilyenek...Valami baja lehet? Vagy már ő se akar látni, mert talált valami menobb lányt akivel jobban el van? Nem is tudom mire gondoljak...Aztan itt van a családom... Anyuék most rám hagyták Lilient! Nem hiszitek el mennyire örülök neki leg szívesebben most agyon szúrnàm magam... De nem tehetem meg... Itt van a családom... Soha nem tenném meg.... Főleg nem a szüleim miatt, se Lili miatt.... Utálom az egész családom de ahhoz nincs szívem hogy meg tegyem...
     Oda is ertem az ovodahoz... Lili tok aranyoaan szaladt elém.
- Nézd Esmé! Nézd! Ezt neked rajzoltam!! *szaladt oda hozzám ugrandozva egy papír lappal*
- Szia először is! *köszöntem neki vigyorogva*-òhh köszönöm! Hát ez meg mi? *kerdeztem*
Egy házikó volt oda rajzolva melléje apu anyu én és vadóc!
-Nagyon szépen köszönöm! *mondtam miközbe az örömtől könnybe lábadt a szemem*
- Nagyon szívesen! *mondta és szorosan atolelt*
Talán nem is annyira rossz ha van egy kis tesód.... Gondolkodtam..... A kezdetektől fogva kicsit nyitottabbnak kelet volna lennem... Talàn ez lenne az első dolog hogy ki màsszak a depressziobol? Nem tudom... Ezen még kell egy kicsit gondolkozom.... De előtte haza viszem Lilit! :)