Pirates of the sea(l)

Back to you

Unottan támasztottam a kormányt. A szél végigsöpört a fedélzeten, én pedig összébb húztam a magamra terített takarót. Nem szerettem az éjszakákat. Minden sötét, még a tenger gyönyörű kékségét sem láthatom. De Leonnak is pihenésre van szüksége, így átvettem a helyét a kormánynál. A szívem összeszorult. Már csak pár nap választott minket el a partraszállásig Angliában. A kisebb összezördülésünk óta Leon sokkal távolságtartóbb lett, ráadásul a tervezett útvonalon is módosított, csakhogy előbb megérkezzünk. Felnéztem az éjszakai égboltra. A telihold hatalmasnak hatott, mellette csillagok ezrei világítottak. Ha most látnék egy hullócsillagot, azt kívánnám, bárcsak így maradhatnánk... Örökre...

Őrült ötletem támadt. Ha irányt váltanék, később érnénk oda. Bár Leon biztos, szörnyen dühös lenne rám, és ezt nem akartam.

Halkan dudorászni kezdtem. Legalább elütöm valamivel az időt. Ha már úgyis itt kell állnom reggelig.

Gyönyörű látványt nyújtott, ahogy a felkelő nap első sugarai bevilágították a horizontot. Nagyot nyújtózkodtam, a végtagjaim már teljesen elgémberedtek. Egy nagy ásítás közepette megindultam tenni egy kört a hajó fedélzetén. Most is mindent rendben találtam, ezért végezetül belenéztem a távcsövembe, és körülkémleltem a láthatáron. Összeráncolt szemöldökkel figyeltem a messzeség egy pontját. Nem túlzottan tetszik ez nekem...

Fogtam magam, és lesiettem a kapitány kabinjába. Kicsaptam az ajtót, viszont egy percre megtorpantam. Leon az ágyon feküdt, és aludt. Vörös haja szanaszét terült el a feje körül a párnán. Csak félig volt betakarva, így tökéletes rálátásom nyílt a fedetlen mellkasára. Nagyot nyeltem. Tekintetem akaratlanul is az elnyílt ajkaira vándorolt. Nem is olyan rég ezek az ajkak lopták el az első csókomat. Közelebb léptem, majd leguggoltam az ágy mellé. Fel kéne kelteni Leont, de előbb... A fejem teljesen kiürült, fel sem fogtam, mit csinálok. Az alvó kapitány arcához hajoltam, majd a következő pillanatban gyengéden megcsókoltam. Csak egy másodpercig tartott, utána rögtön felpattantam. Bár már mindegy volt.

-Mit csinálsz? – hallottam meg Leon rekedtes hangját. A szeme résnyire kinyílt.

-Ne haragudj, csak jöttelek felkelteni, mert...

-Nem arra gondoltam – ragadta meg a kezem.

Lerántott, és mire észbe kaptam, már én feküdtem az ágyon, Leon pedig felettem támaszkodott. Nagyon közel volt hozzám, ráadásul ez a pozíció hihetetlenül zavarba ejtő volt. Elvörösödtem.

-L-leon, ez...

Komoly arccal nézett le rám, végül elvigyorodott.

-Édes ébresztő – hajolt egyre közelebb, míg az ajkaink újra össze nem értek. Először finoman, majd egyre vadabbul csókolni kezdett.

Jól eső bizsergés futott végig a testemen. Legszívesebben átadtam volna magam az élvezetnek, de nem tehettem. Megpróbáltam eltolni magamtól, de nem engedte.

-Leon, elég! – támasztottam meg a mellkasát. Felültünk.

Zavartan túrt bele a hajába. Lehet pontosan most fogta fel, hogy voltaképpen mit is csinált velem.

-Ne haragudj, én csak...

-Egy hajót láttam közeledni a távolban – nyögtem ki.

Kikerekedtek a szemei, majd azonnal felpattant. Felkapta az ingjét, és már rohant is a fedélzetre, engem magamra hagyva a helyiségben.

Még mindig az ágyon ülve, a lüktető ajkaimhoz kaptam. Ez mi volt? És a legfontosabb kérdés, hogy egyáltalán miért élveztem? Még ha mindketten férfiak vagyunk... Ráadásul én kezdeményeztem. Talán már lassan kezdjük elérni a korlátainkat. Idegesen a kezembe temettem a fejem. Mi történik velem?