Élettelen

3.fejezet

Mikor felébredek, az ágyamban fekszem betakarva, és elég rosszul vagyok. Hasogat a fejem, és a takaró ellenére helyben meg tudnék fagyni.

Oldalamra fordulok, feljebb húzom magamon a takarót, amikor meglátom az ágy melletti széken ülő Bishamont.

Keresztbe tett lábakkal ül, és türelmetlenül bámul ki az ablakon. Nem ugyanaz a ruha van rajtam mint mikor elájultam, szóval minimum egy napig ki voltam ütve.

- Mennyi ideig voltam eszméletlen...? - kérdezem finoman, mire meglepetten rámnéz.

- Á, felébredtél... Azt hittem már örökre aludni fogsz. Két napja mást se csinálsz csak fekszel, én meg nem hagyhattalak itt mert akkor valszeg még tovább feküdtél volna. De már mindegy - dől hátra elégedetten - Hogy vagy? Azt mondják nagyon szar ilyenkor.

- Ami azt illeti... Jobban vagyok mint amire számítottam. - Mondom halkan.

- Szuper! Akkor akár fel is kelhetsz onnan, nem? - pattan fel boldogan, majd int nekem is, hogy álljak fel, így megpróbálok, de amint ráállok a lábamra összeesek.

Semmi erő nincs bennem... Úgy érzem hogy még lélegezni is fáradt vagyok.

- Hát. Úgy látszik ezt nem sikerült megvalósítani. Akkor szerintem jobb lenne ha még ágyban maradnál. Amúgyis eléggé lázasnak tűnsz - von vállat. Elindul az ajtóhoz, kinyitja, de még mielőtt kilépne megáll. - Na, nem akarsz visszamászni? Felőlem végülis maradhatsz a földön, de akkor utána nem alszol az ágyban.

- De... Visszamászok... - motyogom mialatt újra befekszem az ágyba.

- Ja, és majdnem elfelejtettem. Ideköltözöm. Mivel neked úgyis a közelemben kell lenned, meg amúgyis elég sokat járok ide, plusz ha úgy vesszük, most hogy a párom vagy, enyém a ház, ezért átcuccolok hozzád. Szerintem ma áthozom a ruháim nagy részét, aztán holnap majd te is segítesz. - meg se várja a reakciómat, csak tényszerűen közli, majd kilép az ajtón.

Én nem igazán akartam hogy ideköltözzön, de igaza van.

Nekem jobb lesz tőle. Ha nem vagyok vele eleget, akkor nagyon rosszul leszek. Meg mostmár nem is az enyém a ház... Azzal hogy a párjává váltam automatikusan mindenem az övé lett.

Igazából ez a pár dolog nem is egy egyenlő viszonyú, jó dolog, hanem egy birtokos-alávetett viszony. Mindenem, ami előtte volt rászáll, ő dönthet arról hogy hogy nézzek ki, hogyan öltözzek, mit csináljak, mit egyek, mikor egyek... Gyakorlatilag most már nem az enyém az életem... De ez így jobb nekem, nem?

Nem kell félnem attól hogy lebukok mert nincs párom... Ez jó... Így jobb nekem.

Meg... Bishamon azt mondta hogy ha azt szeretném, bármikor felbontja, és akkor minden ami az enyém volt újra az én tulajdonom lesz.

Ez egy jó állapot. Bár még most nem érzem, mert szörnyen vagyok... De ez még csak a kezdet, minden cicának így reagál a teste, az enyém pedig különösen érzékeny.

Apropó... Meg kéne mérnem a lázam. Eléggé rosszul érzem magam...

Elkezdek kotorászni a mellettem lévő éjjeli szekrény fiókjában anélkül hogy odanéznék, mígnem megérzem a lázmérő tokjának alakját. Előveszem, kiveszem a tokjából, majd beteszem.

Nem tudom mennyi idő telhet el, csak nagyjából tippelve kiveszem tíz perc után...

39.1... Ez nem semmi. Csak elég ritkán van ilyen lázam... De biztosan megviseli a testemet ez az új, páros állapot... Meg hát még soha nem volt párom azelőtt, így biztos emiatt is érzem magam sokkal rosszabbul.