Új iskola...félve léptem be a nagy kapun. Nem messze a bejártattól egy kosár pálya helyezkedett el. Nevető diákok játszottak rajta. A pálya mellet csoportban álltak mások, és bíztatták a szimpatikusabb csapatot. Zavartan álltam meg az ajtóban, és bámultam befelé. Túl sokáig állhattam ott, ugyanis valaki odajött hozzám.
- Arrébb mész végre, vagy egész nap itt szobrozol?- rekettes férfi hang volt...ahogy ránéztem, rögtön láttam hogy tanár.
-Elnézést Uram!- mondtam zavartan és arrébb sétáltam. Ő követt.
-Új vagy, igaz? Gyere bekísérlek az igazgatóiba.
-Rendben. Köszönöm!-zavartan néztem rá...valahogy...olyan...aranyos....
Nagy iskola volt, tele emberekkel.
Harmadikon volt az igazgató szobája. Kerekes székes ember volt, szemüveggel, és haj nélkül. Szeme élénken csillogott, és barátságosan megvillant amikor beléptünk.
-Üdvözöllek! Látom Logan professzorral már megismerkedtél. -Loganre néztem.
- Viszont én nem tudom hogy hívják a kisasszonyt.-mondta a Profeszor. Szeme barátságos volt.
-öm...Borostyán-feleltlem zavartan.
-Logan! Kísérd el a szobájába!-utasította az igazgató Logant. Ő morgott egyett, majd kelletlenül rám parancsolt hogy kövessem.
-Gyorsan ment, nehezen tartottam vele lépést. Megállt, rám nézett. Szeme...olyan barna...selymes...akaratlanul rá mosolyogtam.
-Itt van a szobád. Bekísérjelek, vagy betalálsz...?
-köszönöm....-feleltem, majd beléptem a szobába. Nem értem miért ilyen rideg mindig...de majd csak megváltozik...
-Mi az? Tetszik a tanár úr?- kérdezte egy gúnyos hang.
-Nem!-Tiltakoztam talán túl gyorsan.
-Hogy hívnak?- kérdeztem.
-Hallgatag.-felelte Ő. - és téged?
-Borostyán.
-Megértem, ha tetszik. Aranyos, és valahol bájos vadsága....-terelte vissza a beszélgetést.
-De...d..de...nem...-habogtam.
-Ugyan! Elpirultál!-nevetett.
