Másnap pár perc késéssel ugyan, de tíz óra felé kopogtam a tanár úr ajtaján.
-Gyere be.-hallotam méj, rekedtes hangját. A szívem a torkomban dobogott amikor beléptem. A szoba nem volt nagy. Egy ágy, éjjeli szekrény, és egy ruhás szekrény meg persze egy dolgozó asztal képezték a berendezésést. Logan egy tükör elött állt....félmeztelenül. Döbbenten megálltam az ajtóban.
-Ha...rosszkor jöttem vissza jöhetek később....-kezdetem bele, ám szavamba vágott.
-Gyere be. Ülj le, de mind ezek elött csukd be azt az ajtót...-zavartan követtem utasításait, és néztem hogy öltözik.
-Nos. Azért vagy itt, -kezdett bele- mert, ahhoz képest hogy új vagy, pici, és kissé idegesítő....nos szimpatikus vagy. -felém fordúlt és úgy folytatta.-A nyíltságod ahogy közeledtél felém. Így gondoltam beszélgethetnénk....-látszott rajta hogy ez neki is új. Én némán ültem a helyemen, és csak néztem a naaagy szemeit.
-hát. Aham-ennyit sikerült kinyögnöm.
-áh. Szóval veled nem minden oke...-furcsán nézett. Mint aki viccel.
-De!-tiltakoztam azonnal.- csak meglepett az amit mondott a tanár úr.
-Neked csak Logan-kacsintott, majd felkelt, és...újra önmaga volt.
-ni sipirc vissza a szobádba. És nem voltál itt....megértetted?
-Igen. Logan.-feleltem én zavartan ahogy kimondhattam a nevét. Láttam rajta egy pillanatig hogy tetszik neki hogy így hívtam.
-majd...jelzek mikor gyere.-azzal becsukta az ajtót. Én meg megfordúltam, és vissza siettem barátnőmhöz.
-Na? Mi volt?
-Még be se léptem az ajtón!-nevettem.- Semmi.
-ne hazudj! Odahívott, és semmi?-arca döbbent volt.
-leszidott amiért tegnap udvariatlan voltam vele.-válaszoltam.
-Á. Így már inkább oke. Tudtad hogy oda diák még nem lépett be?-izgatottság futott végig rajtam. Én vagyok az első diák akit beengedett!
-akkor hogy én bemehettem jó vagy rosz?-kérdeztem tettetve az ártatlan.
