Pálca Nélkül {Draco x Oc/Reader}(Harry Potter Ff.)

2

– Hmm... – gondolkodott el a süveg a fejemen. – Egy kis ármány, de egyben hatalmas hűség... Szarkazmus! Rengeteg szeretet, de ott van emelett az a hatalmas nyerni akarás... Mond, meddig mennél el, ha a győzelemről van szó?

– Amennyit megér a jutalom – válaszoltam.

– Mi a jutalom?

– Látni másokat veszíteni saját magam ellen.

Ekkor eldöntötte.
– Mardekár!

A zöldes asztal egyből hatalmas zsivajgásban és tapsviharban tört ki.

Elhangzott egy csomó:

– Éljen a Mardekár!

Voltak, akik az én nevemet kántálták:

– Lillian Celestino a Mardekárban!

– Lillian, Lillian, Lillian...!

Valahogy... tetszett.

Dumbledore levette a süveget a fejeről, majd kezet fogott velem. Ezután büszkén indultam el az asztalom felé, ahol egyből félre húzódtak az emberek, hogy helyet csináljanak nekem.

Egy szőke fiú, Draco Malfoy mellett kötöttem ki. Tudtam ki volt természetesen, hisz az aranyvérű családok mind ismerték, legalább egymás nevét. Én is csak ennyit ismertem a fiúból. Az igazság az volt, hogy nem is akartam nagyon többet, hisz tartottam az érdek emberektől. Az arany családok mind azok voltak.

Leültem mindenki nagyon kedvesen fogadott:

– Üdv köztünk, Lillian!

– Wow, el sem hiszem, hogy a Celestino család Lillianja hozzánk került!

– Leszünk barátok?

Stb... Ekkor hirtelen egy kéz is megjelent előttem. Oldalról, Dracotól.

– Szia, Draco Malfoy vagyok!

Elgondolkodtam, hogy nem fogok vele kezet, de azért annyira nem vagyok udvariatlan, így hát felé nyújtottam jobbomat.

- Lillian Celestino! - mondtam, mintha nem tudná itt már mindenki.

- Ne aggódj, a legjobb helyre kerültél, főleg mivel itt vagyok én is - mondta öntelten, mire kis követői egyetértően bólogattak. - Ha mostantól velem töltöd a napjaid, mi lehetünk itt a legnagyobbak! Csak képzeld el, "Malfoy és Celestino".

Meg se lepődtem, hogy egy perce se ismer, de már ilyenekről beszél, ebből már sajnos tudom is, hogy milyen ember. Nem olyan akinek szívesen lennék a barátja.

- Nem, köszönöm! - mondtam a szemébe nézve, majd fordultam a többi Mardekáros felé hátha találok valami jobb társaságot.

Persze Ő ezt nem tudta szó nélkül hagyni.

- Hogy mi? - kérdezte, mint aki nem hisz a fülének.

Mit sem foglalkozva vele a másik oldalomon ülő lányhoz fordultam
- Szia, Lillian vagyok és te?

- Draco hozzád beszél - mondta, mintha nem lenne nekem is elég egyértelmű.