Pálca Nélkül {Draco x Oc/Reader}(Harry Potter Ff.)

3

Bűbájtan óra. Már, mikor megláttam az órarendben tudtam, hogy ez lesz az én órám.

Amikor beléptem a nagy terembe egyből megtalálták szemeim a vörös barátomat, Ront. Üres volt mellette a hely, ezért gyorsan lecsaptam rá.

– Szia! – köszöntem rá mosolyogva, ahogy leültem mellé.

A kis barátai pont olyan döbbenten néztek rám, mint ő maga.

– Ö-öhm... Szia! – Nagy nehezen vissza köszönt.

– Ron – bökte meg Harry Potter, miközben halkan megkérdezte – ,te ismered őt.

– Igen – válaszolta a fiú hangosan és kereste a szavakat, a magyarázatot, de nem hagytam, hogy megtalálja.

– Helló – nyújtottam a kezem Harry Potternek – Lillian Celestino vagyok.

– Harry Potter – fogott bele.

– Uh – nézett egy negyedik fél felé Ron – ,ő itt Hermione Granger.

– Szia! – nyújtottam neki is a kezem.

– Szia! – Szerencsére ő is belefogott. – Honnan ismered Ront?

Legyintettem, majd a fiúra néztem.
– Az a mi titkunk.

A fiú kinosan elnevette magát, Hermione pedig a szemöldökét húzta.

Ekkor bejött Flitwick professzor.
– Üdv, gyerekek – mondta.

Szinkronban köszöntünk vissza neki. Közben észrevettem, hogy a tanár szemei rajtam vannak.

– Lillian – mondta a nevem. – Gyere le, kérlek!

Kicsit zavarba jöttem.
– Oh, oké. – Megtettem, amit kért.

– Mint tudjátok – kezdte a prof – nem sokszor adódik, hogy egy varázsló valaha lásson ilyet az életében, ezért gondoltam megkérem Ms. Lilliant, hogy adjon egy kis szemléltetőt a tehetségéből.

A mellkasomban ekkor nyomást éreztem. Ez izgi lesz!

Flitwick folytatta.
– Persze, ha ebbe ő is beleegyezik.

– Igen – néztem a kisemberre – ,nagyon szívesen!

– Akkor... – kinoskodott.

Nagy csend lett a teremben. Vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam. Eközben azon gondolkodtam, hogy hogyan is csináljam pontosan. Ekkor láttam, hogy egy csomó könyv hever szanaszét. Úgy döntöttem azok jók lesznek.

Megemeltem a mutatóujjam, mire az összes nem helyén pihenő könyv egyből, szinkronban mozdult meg. Megindultam a levegőben a helyeik felé.

Fél perc se telt el és már teljes rend volt mindenhol.

– Wow...!

– És ezt most komolyan pálca nélkül?

– Hogy lehetséges ez?

Hallatszottak el a mondatok.

– Köszönjük a műsort Lillian! Elképesztő volt látni! – mondta a tanár.

Rámosolyogtam.
– Én köszönöm a lehetőséget! – Elindultam a helyem felé.

Ahogy leültem egyből Ron felé fodultam.
– Milyen volt? – kérdeztem.

– Fu... hát... – vörösödött el a fiú, mire Hermione válaszolt:

– Elképesztő!

– De tényleg! – egészítette ki Harry.