Levi egy kis házban ébredt. Jobb szemére semmit sem látott. Körbe nézett a szobában. A sarkok tele voltak pókhálóval, ami nagyon szúrta a szemét és fintorgott volna ha nem fájt volna annyira az arca a mély vágásoktól.
A plafonon forcicák rengetege nézett vissza rá, amitől ismét rosszul lett. Vele szembe egy kis poros szekrény volt felette egy tükörrel. Bele nézve meglátta magát bekötött arcal, kézzel és fejjel. Tovább siklott a szeme a mellette pár méterrel arrébb lévő ajtóra. Az mellett volt egy kis kép benne egy idegen család alakjával.
Majd lenézett magára. A többi bútorhoz képest az ágy tiszta volt.Meg próbált felülni de amint megmozdult egy éles, szúrú fájdalmat érzett a hasában és a hátában. Fájdalmasan felnyögött majd vissza dőlt az ágyra.
Vissza emlékezett hogy vajon mi történhetett. Eszébe jutott hogy Zeke felrobbantotta a lovas kocsit. De azután már képszakadás.
Nyikorogni kezdett az ajtó. Lassan oda fordította a fejét és meglátta azt a nőt akivel már évek óta ismerik egymást. Csak ő van már neki, senki más csak ő. Az egyetlen igaz barátja Hanji.
A nő könnyes szemmel lépett be az ajtón. Fájdalmas mosollyal az arcán.
Lassan a férfi felé kezdett sétálni.
-Shorty azt hittem hogy elhagysz! - ült le méllé az ágyra. Majd finom rá dölt a vállára. Az egyik kezét a férfi feje alá csúsztatta finoman, a másikkal meg a vállát ölelte. Az arcát meg hozzá simította a férfiéhez.
Lassan sírni kezdett de a férfit nem engedte el. Finoman szorította ne hogy még több fájdalmat okozzon neki.
Levi nagyot sóhajtott de nem szólt semmit hagyta hogy a nő egy kicsit megnyugodjon. Régóta nem ölelte már őt senki. Jól esett neki a baráti ölelés.
A legutólsó ölelést még a volt barátnőjétől kapta. A mai napig szereti őt, de szakított vele mert úgy érezte nem érdemli meg a nő szeretét.
Egy könnycsepp gördült le az arcán. Vissza emlékezett a hosszú fájdalmas évekre. Amik eddig érték őtt. Egyedüli örömeit csak barátai adták neki de mindet elvesztette. Csak Hanji maradt neki. Csak ő, más nem.
Egy idő után már Hanji erősebben szorította.
-Pápaszem ne szoríts már annyira ez kezd fájni! - szólalt meg gyenge fáradt hangon. Mire a nő lassan feltápászkodott mellőle az ágyról.
-Ne haragudj Levi!-felemelte a szemüvegét hogy a sok könnyet letörölhesse.-Csak annyira féltem!
A férfi egy ideig nem szólt semmit csak nézte a szemét törölgető nőt.Majd miután megnyugodott akkor Levi megszólalt.
-Mi történt? - kérdezte a férfi.
Hanji leült mellé ismét az ágyra majd mesélni kezdett.
Elmondta neki hogy Zeke is túlélte a robbanást és azt is hogy a folyóba ugrott vele mikor a katonák éppen nem figyeltek.-És aztán? - tette fel ismét a kérdést.
-A folyó alján megkapaszodtam egy kőbe a sodrásal ellentétes irányba. Mivel mindenki a folyó sodrását követte hátha ott meg tudnak minket fogni. Miután elmentek kimásztam veled a vízből. És elindultunk (Név) itteni házába.
A férfinek kikerekedett a szeme a név hallatán.
-Hogy kiébe? - teljesen leblokkolt nem akart hinni a fülének.
-(Név) - ba, és onnan tudom hogy ez az ő háza mert már nagyon régóta levelezünk. Mondhatni legjobb barátok lettünk! - mosolygott a nő-Csak annyi hogy sosem látogatja meg ezt a házat.