A sárkány csillaga

9. rész

- Rendben!- nevetett rá Natsu a lányra én pedig úgy éreztem mintha valami eltört volna bennem. Nem is értettem magam. Hiszen lehet hogy a szándék abszolút baráti volt. És mégis fájt. Gyerekkori barátok, én meg ezen vagyok fennakadva? Húú, Lucy gratulálok magamanak! Ám mikor levettem róluk a szemem és körbenéztem, egy számomra eddig ismeretlen fiút pillantottam meg.
Mivel most mindenhez több kedvem volt mint Natsut és Liset nézni, odamentem a sráchoz.
- Szia, új tag vagy? - kérdeztem tőle.
- Igen, szia! A nevem Kei! - válaszolta. Fekete hajába túrt, a fekete keretű szemüvegén megcsillant a fény arcára pedig kisfiús mosoly ült ki.
- Lucy vagyok, üdv a céhben! - mosolyogtam rá a fiúra. - Kicsit zajos társaság vagyunk, de hidd el pár hét és már te sem fogod tudni elképzelni az életed a céh nélkül.
- Tényleg szimpatikus az emberek többsége, gondolom elég összetartó csapat.
- Úgy ám!- vigyorogtam.- És milyen mágiát használsz?
- Keményföld mágiát! És te?
- Csillagmágia, és egy vagyok a csillagok őrzői közül!
- Az klassz!- mosolygott. Teljesen megfeletkeztem Lisannáról és Natsuról. Egész jól elbeszélgettünk.
- Ne mutassalak be a csapatomnak? Most jöttünk vissza egy küldetésről.
- Persze, szívesen megismerném őket.
- Srácok, itt egy új tag! - kiáltottam a csapattársaim felé. Erre mind ide jöttek. Natsu szúrós tekintettel méregette én meg nem értettem hogy mi baja van.
- Erza Scarlett vagyok!- mutatkozott be a vörös hajú.
- Gray! - intett neki a jégalkotó mágus.
- Natsu Dragneel vagyok!- mondta, de még mindig ellenségesnek tűnt.
- Kei vagyok és földmágiát használok!- mutatkozott be a fekete hajú.
- Én most megyek, keresek Lissel valami munkát kettőnknek. - villantott nekünk egy nagy mosolyt majd sietve odasétált Lisannához. Persze , féltékeny voltam. Meg egy kicsit dühös is. Arról viszont fogalmam sincs hogy kire, vagy hogy miért. Idegesített hogy más lánnyal lesz kettesben. Viszont eszembe jutott hogy nekem is melót kéne néznem. A plusz pénz sosem árt. És amúgy is van egy varázsige amit ki szeretnék próbálni.
- Szerintem én is elvállalok valamit. - szólalt meg Kei.
- Ne menjek veled? Szeretnék kipróbálni egy bűbájt úgyhogy így is úgy is mennék.
- Persze, gyere! Amúgy is megkértem volna valakit hiszen ez az első küldetésem.
- Akkor menjünk! - szóltam majd mi is megnéztük a melókat.
- Hmm, betegség gyógyítás. Nem. Átok feloldás. Az sem lesz jó. Vámpírok garázdálkodnak egy faluban és még kéne tőlük szabadítani a környéket? Ez nem is rossz. Kei te mit szólsz? - kérdeztem a mellettem álló fiút.
- Ez nagyon jó lesz, bár egy kicsit nehéz. De nem baj. És 100.000 ékkő a fizetség! Nem is rossz.
- Valóban. És csak három vámpírról van szó...
- Akkor elvállaljuk?- kérdeztem de már tudtam a választ.
- El hát!- válaszolta eltökélten.
- Szuper! - kiáltottam. - Mira, ezt elvállajuk!
A lány átvette a neki nyújtott papírt.
- Rendben, sok sikert!- mosolygott ránk édesen.
A következő pillanatban Natsuékat láthattuk meg mellettünk.
- Elvállaljuk. - mondták tökéletes szinkronban majd elnevették magukat. Ez persze idegesített. Hogy miért? Fogalmam sincs! De valahogy nagyon ellenszenvesnek találtam Lisannát... Persze hiszen közelebb állt a fiúhoz akit szeretek. És szinte biztos voltam benne hogy a lány is ugyanúgy érez iránta mint én. Hogy honnan tudom? Fogalmam sincs. Talán csak egy erőteljes megérzés... Viszont mindenképpen zavart. Gyorsan ránéztem az általuk vállalt melóra. Az átok megtöréses volt az. Ők nyilván többet gondolkodtak rajta mint mi, ha később választottak. Biztos valami rettentő jó vagy vicces dologról beszéltek egymással amiért nem tudtak koncentrálni... Chh.

Tudom egy kicsit rövid lett. ( Kb. 500 szavas, egy kicsit több.) De mentségemre szóljon hogy hamar hoztam. Nektek szimpatikus az új fiú? Mi a véleményetek erről a részről?
Annie-chan