A sárkány csillaga

10. rész

Lucy szemszöge:
Kei és én a vonaton találkoztunk. Egy kicsit hiányzott a csapatom.  Hiányzott a hülyülés és a jó, vagy nem olyan jó poénok is. De persze a fiúval is biztosan jó lesz. Csak megszoktam már a csapatom jelenlétét.
- Baj van, Lucy? - kérdezte a fekete hajú srác.
- Dehogy, nincs semmi baj, Kei. - válaszoltam neki.
- Akkor jó, Luce!- mondta. Én megrezzentem a becenév hallatán. Ezt valószínűleg észrevette ezt. - A beceneved Luce, nem?
- Igazság szerint csak Natsu hív így.
- Á, értem. Egyébként ő nem jár azzal a lánnyal akivel együtt mentek munkára? - kérdezte.
- Nem! - vágtam rá gyorsan.
- Akkor valószínűleg már csak idő kérdése. Ahogyan egymásra néznek...
- Natsu és Lisanna gyerekkori barátok. Egyértelmű hogy fontosak egymás számára.
- Hát, ha te mondod, Lulu! - vonta meg a vállát. Kicsit megdöbbentett hogy így hív, de nem foglalkoztam vele különösebben.
Ezután felszálltunk az éppen megérkező vonatra. Csak mi szálltunk ki. Mikor megérkeztünk, egy elég sötét aurájú falut pillanthattunk meg.  Tényleg el tudom képzelni hogy itt él néhány az éjszaka gyermekei közül. Az egész olyan borús... Lehet hogy ciki bevallani de megijedtem a látványtól. Az egész falura homály borult, csak halványan lehetett kivenni benne egy kastély alakját. Élesebb képet csak a villámcsapások adtak. Sajnos, ez is elég gyakran történt meg. A néma csendet az időnkénti mennydörgés  hangja törte meg és a vízcseppek kopogása. Tehát az eső nagyban zuhogott. Nyilván csak hogy jobb kedvünk legyen. Köszönjük időjárás, mi is nagyon szeretünk!
- Gyere, induljunk! - szólalt meg végül Kei.
- Rendben.- bólintottam. Nem leszek félős, nem leszek gyenge! Egy vagyok az Örzők közül. Nem fogok meghátrálni, csak mert ijesztő a kép ami elénktárult.
Megindultunk. Némán ballagtunk az úton, mindketten elmerültünk a gondolatainkban. Valamiért, rossz előérzetem volt. Egy belső hang folyamatosan azt mondogatta hogy ne menj arra, csapdába csalnak. Ez a baljós érzés nem hagyott nyugodni. Előre fordulva két ismerős alakot pillantottam meg. Ugyan nem tudtam kivenni hogy kik is ők de biztos voltam benne hogy már láttam azt a két embert. Talán... nem ők biztosan nem azok akikre én gondolok. Mehettünk már egy ideje mikor a falu bejáratához értünk. Egy kapu és egy kerítés választott el minket a bent lévő házaktól. Innen, ilyen közel az úticélunkhoz, még gonoszabb aurát éreztem. Sokat nem mondhatok magamról biztosra, de azt igen hogy amióta használom az őrzői képességemet sokkal erősebben és pontosabban érzem a mágiát, valamint a mágikus aurákat is. Azt viszont végképp nem hittem el amit ez a tulajdonságom mondott. Egy csomó mágus jelenlétét éreztem. Sötét erőket is, de földmágiát, Take Over varázserőt, Lovag mágiát, növény mágiát és rengeteg mást is. Kizárt hogy a településnek legyen máguscéhe hiszen akkor már megoldották volna a problémát. Egy olyan ismerős erőt is megéreztem amit már nagyon rég óta ismerek és szinte biztos vagyok benne hogy a tulajdonosának nem itt kéne lennie. Bizony... megéreztem az első generációs tűz sárkányölő képességét is ezáltal érzékeltem Natsu Dragneel jelenlétét. De hiszen ez lehetetlen... Neki Lisannával kéne valahol dolgoznia.
- Be kéne mennünk! - jelentette ki a fekete hajú fiú.
- Várj, ez egy... - kezdtem de nem tudtam befejezni mivel Kei megnyomta a kilincset mire a bejárat csikorogva kitárult amin a fiú azonnal belépett. Nem volt más választásom, utána kellett sietnem. Egy ilyen veszélyes vagy mindenesetre gyanús helyen, nem hagyhattam egyedül a céhtársamat. Bent egyre erősödtek bennem a veszély és a mágusok jelenlétének érzései.
- Vissza kell fordulnunk! - kiáltottam a fiú után.
- Miről beszélsz, Lulu? Nincs itt semmi gáz.
- Kérlek, Kei. Kint elmondom, utána ha gondolod visszamehetünk.
- Legyen, Lulu! Ha így látod jónak...
Én a válasz hallatán megragadtam a szemüveges jobb karját és az ajtó felé húztam. Mikor odaértünk kezemmel lenyomtam a kilincset. Nem történt semmi, a kapu zárva maradt.
- Tudtam hogy baj van! - mondtam és magamban káromkodtam. - Gyere meg kell keresnünk valakit!
Követtem az ismerős aurát és ahogy annak érzése erősödött, tudtam hogy jó úton haladunk. Nemsokára meg is pillantottam a keresett személyt egy másik társaságában. Nagyokat szippantott a levegőbe. Tehát nem tévedtem. Natsu Dragneel és Lisanna Strauss álltak előttem. Ez egyszerre nyugtatott meg és töltött el létségbeeséssel. Egyre biztosabb voltam benne hogy csapdába csalt áldozatok vagyunk.
- Luce! - nézett rám a rózsaszín hajú.
- Natsu, Lisanna! - néztem rájuk mosolyogva.
- Hogy kerültök ti ide? - kérdezte a lány meglepetten.
- Nagy bajban vagyunk. - mondtam immáron elkomorult tekintettel.
- Gyertek, megmutatom miről beszélek. - és elindultam egy irányba ahol nem a  sötét aurákat éreztem.
Néhány kétségbe esett ember járkált a faluban. Már ha ez tényleg falu.
- Ők ott - mutattam az előbb említett személyekre. - mágusok. És nem csak ők. Egy csomóan varázslók.
- Úgy érted... - kezdte Natsu de tudtam mi a kérdés.
- Pontosan. Valakik egy csomó mágust, köztük minket tőrbe csaltak.
Egy közeli utcában egy elég sötét mágiát érzékeltem. Arra futottam és halványan észleltem hogy a többiek követnek. Mikor odaértem észrevettem hogy egy csomó más ember rajzott ott. Nem rendelkeztek sötét aurával, az viszont biztos volt hogy van mágikus erejük. A tömeg közepén egy fekete ruhás valamint fekete csuklyás alakot pillantottam meg. Csak a kézfeje látszódott ki. Azon azt a borzalmas ám mégis ismerős, vérvörösben pompázó jelet vettem észre. A sötét mágiát használó fiú(mert az volt) ördögi kacajt hallatott. Nem olyat mint a mester, annál sokkal rémisztőbbet. Ezután megszólalt:
- Üdvözöllek titeket, a Halál Falujában.
Erre mindenfelé rémült suttogásba kezdtek az emberek én meg nem bírtam megállni hogy ne tegyek fel egy kérdést. Egy kérdést ami már azóta nyomaszt hogy megéreztem a településben rejlő veszélyt.
-  Te a Blood Demons tagja vagy?

Sziasztok! Remélem tetszett a rész!
Mit gondoltok róla? A válaszokat előre is köszönöm.
Annie-chan