Rajongás az őrületig✓

3

– Egyáltalán ki a fene találta ki a matekot? Nem lehetett valami zseni! – morogta Danny, aki éppen a házijával szenvedett.

 Az ebédszünet után fel kellett mutatnia valamit belőle, de egyelőre nem igazán akaródzott összejönnie. Dannynek a számok terén nem forogtak az agytekervényei, de sose kérte a segítségünket, büszkeségből. Szerintem akkor se fogadna el segítséget tőlünk, ha felajánlanám neki a Tom Brady által dedikált mezemet. Ami abszolút elképzelhetetlen, mivel semmi pénzért nem adnám oda senkinek se azt a mezt. Úgy tervezem, hogy a halálom után velem együtt temetik el legértékesebb kincsemet. Kissé elvetemült dolog, de öregem! Tom Bradyről van szó, a világ valaha volt legjobb futballistájáról. Már az is egy élmény volt, hogy pár éve láttam élőben a játékát az, hogy még aláírást is sikerült szereznem, az felülmúlta minden képzeletemet.

– A matek hasznos tantárgy. Nélküle nem hiszem, hogy ülhetnél azon a padon, amin most – érvelt a mellettem ülő barátunk, Adam. – Pontos mérést igényelt, és a mérésnek mihez van köze?

– Oké, felfogtam, a matek nem olyan haszontalan – csapta az asztalra a ceruzáját, amit eddig rossz szokásához híven rágott. – De akkor sem értem, hogy az olyan dolgok, mint a elsőfokú egyenlet miért tartozik az anyag részéhez, mikor sose lesz szükségem rá.

– Hogy legyen mit kérdezni az okosoktól, akik kitalálták ezt. Erre még nem jöttél rá?

– Te könnyedén tudsz viccelődni ezen, Matthew. Számológép és függvénytáblázat van az agyad helyén.

– Most már értem, hogy miért nehéz olykor megmozdítani a fejem – jegyeztem meg, majd a nyakamra tettem kezemet és úgy csináltam, mintha nehézkesen tudnám mozgatni a fejem.

– Reménytelen – csendült fel Danny, aki időközben újra neki veselkedett a feladatnak.

– Mi reménytelen? – jelent meg Julie tálcájával az asztalnál.

– Zérushely, nulla, mindenhol x. Ezt a katyvaszt ki érti? – gesztikulált karjaival hevesen, mire a lány egy lépéssel hátrébb állt.

Megszeppenve pislogott barátunkra.

– Értem. A matek nehéz tantárgy.

– Látjátok! Ő megérti.

Hát hogyne! Julie még egy aranyhal feledékenységét is megértené. Nem mondott újat.

– Amúgy mi újság srácok? Jól telt a hétvége?

– Csodásan – szóltam némi gúnnyal. – De nem kell úgy tenned, mintha érdekelne a mi hétvégénk. Egyedül Adamnak volt izgalmas a hétvégéje, nem igaz?

– Érdekel a tiétek is, csak ti nem vagytok hajlandóak beszélni róla.

Mielőtt ezt bővebben megvitattunk, kábult állapotban lévő barátom felállt és átkarolta Julie-t, majd a halántékára nyomta száját.

– Kifejezetten jól, apám szinte a régi önmaga volt. Nálam jobban csak Lizzie élvezte az utazást. Viszont hiányzott, hogy nem tölthettük együtt a hétvégét.

– Csak nem negyven üzenetet küldtél, amiben elmondtad ugyanezt – mosolygott és szemét forgatta Julie. – De nekem is hiányoztál.

Nyáltenger érkezik, hogy is lehetnék meg nélküle?

Persze, Adam volt a legjobb haverom, Julie-t is kedveltem, de amit ezek ketten, amit leműveltek, ha egy légtérbe kerültek...

Annyit mondhatok, hogy egy pár elítéltnek kész kínzás lenne ezt végignézni.