Egy Elveszett Lány

Lola

Arra keltem, hogy egy kis fekete kisszörny hozzám dörgölőzik egyszer félénken, majd egyre bátrabban.
Nehezen, minden erőmmel, kinyitottam szememet. Ijedten hátrált tőlem, mikor észrevette nyitott szemeim. Lassan felkeltem és kidörzsöltem látószerveimből a maradék álmosságot. A fa mellé ültem, - aminek a tövénél eddig aludtam - majd kedvesen kinyújtottam felé a kezemet.
Édes vörös színű szemei megcsillantak, ahogy rájött mit akarok tőle. Még mindig félénken és lassan, de idejött. Tenyerembe mászott és úgy nézett rám nagy gülüszemeivel. Aranyosságán elmosolyodtam.
Közelebb emeltem magamhoz, hogy megsimogassam. Óvatosan, gyengéden megérintettem, mire jólésően becsuktam szemeit és élvezte a kényeztetést.
Még mindig mosolyogva simogattam tovább.
Olyan 20 perccel később abbahagytam, amire kinyitotta szemeit. Én óvatosan leraktam a földre, majd felállva kinyújtózkodtam.
Mikor észrevette, hogy elindultam sétálni, átváltozott egy fekete farkassá. Megigézve néztem a csodálatos lényt. Egy lány farkas volt. Ében fekete. Szemei olyan vörösek voltak, mint a vér, mégis kedvesen csillogtak.

Hol is kezdhetném....... Annyira emlékszem csak, hogy Aliz a nevem és 15 éves vagyok. Minden mást elfelejtettem. Már 10 éves korom óta itt vagyok ebben az erdőben. De úgy érzem, hogy ez a világ más mint amiben eddig éltem.
Néhez volt, de nagyon sok idő múlva megszoktam ezt a világot és el fogadtam. Hogy milyen világról beszélek? Ebben a világban vannak különböző lények. Vannak varázs erővel bíró emberek, eszközök stb.
Olyan 1 év volt mire ezt a részét elfogadtam és vele együtt éltem. De tudjátok mi volt a legnehezebb elfogadni? Az, hogy a szörnyek, démonok, külömböző lények, állatok, veszélyes élőlények, nem bántottak. Vagy kedveskedtek velem, vagy amelyikük beszélni tudott, beszélt velem, vagy elkerültek. De nem bántottak. Viszont embereket nem láttam soha amióta itt vagyok.

Útközben találkoztam rondábbnál rondább és szebbnél szebb szörnyeket. Még emberi kinézetűeket is. Mosolyogva intettem nekik, ők bedig vagy vissza tettek, vagy bólintottak.
Minden olyan csendes és békés volt. Olyan képzeletbeli. Csodálatos. Megnyugtató.
Ekkor viszont egy szörny ordítást hallottam. Ijedten néztem a hang irányába. Csak imádkozni tudtam, hogy nem ő az.
Kétségbe esetten néztem rá a farkasra, aki bólintva változott át egy nagy farkassá. Én felugorva a hátára, kezdett el a hang irányába futni. Minél közelebb hallottuk a hangokat, annál nagyobb lett a torkomban a gombóc. Alig kaptam levegőt. De próbáltam nyugtatni magam, hogy nem biztos, hogy ő az. Nem kell mindig rosszra gondolni. Hisz..... Na jó ez nagyon nagy baromság. Hisz ő mindig belekeveredni minden rosszba.
Mikor odaértünk a hanghoz, teljesen lafagytam. Emberek voltak mágiával és minden felszereléssel, miközben őt próbálták megölni, ami mindjárt be is fog teljesülni.
Leugorva a farkasról, próbáltam a lehető leggyorsabban hozzá futni. Ő egy brutál nagy sárkány volt. Más néven Lola. Egy sötétkék sárkány, élénkzöld szemekkel. Ő 5 évvel ezelőtt segített nekem életben maradni. Megmentett a haláltól. Segített ebben a világba élni. Elfogadni ezt a világot. Békében lenni minden szörnyek és élőlénnyel.
Mintha lassított felvétel lenne, úgy futottam hozzá, eközben könnyeim úgy záporoztak, mint még soha. Lola sárkány formájában csak fáradtan rám mosolygott mikor észrevett és feladva mindent, eldölt. Meghalt. Itt hagyott. Elment. Megölték őt. Szemeim összeszűkültek. Hát még amikor jött a végső csapás. Mikor már ott voltam a helyszínen a szemem előtt égették porrá. Az egyiknek tűz ereje volt. Diadalittasan végezte el a halálos robbanás. Mikor befejeződött a robbanás, azonnal Lola maradványaihoz siettem. Térdem összestek és kétségbeesetten próbáltam összekapircolni maradványait, miközben csak úgy törtek fel bennem az emlékek. Könnyeim még mindig megállítathatatlanul folytak, sőt. Még jobban rákezdtek folyni. Azok az idők amiket együtt töltöttünk. Amikor ott voltunk egymásnak jóban rosszban. Mikor segített nekem. Mikor együtt voltunk és nevettünk. Amikor megtanított mindenre. Megtanította mágiát használni. Megtanította, hogy kellmosolyogni. Amikor benázott és nevetve felsegitettem. Mikor megnevetetett. Mikor olyanokra gondoltam, hogy öngyilkos leszek és ő segített nekem.
Magamhoz szorítva maradványait, sírtam tovább. Minden elhalkult körülöttem, csak egy távoli ordítást hallottam. Szám nyitva volt. Összetéve a képeket jöttem rá, hogy ordítok. Önkívületi állapotban vagyok. Viszont ekkor meghallottam Lola lágy, megnyugtató hangját.
- Héj! Ne sírj.
Tört fel bennem a legelső emlékünk. Ne. Ne! Nem! Ne hagyj el. Ne akarj így véget vetni! Ne menj el így! Maradj itt velem!
Szemeimről letörölte a könnyeimet.
- Nézd! - mondta nekem. Én szipogva ugyan, de ránéztem. Egy vicces fejet grimaszol, ami tényleg olyan röhejes volt, hogy nem bírtam és elnevettem magam.
- Látod? Mosolyogj! - mondta mosolyogva, két mutatóújját, mind két szájsarkához nyomva.
Én pedig vele együtt elmosolyodtam.

Ekkor egy másik emlék tört fel bennem.

- Sziaaaa! - vigyorgott, miközben idefele jött. Viszont mikor észre vette, hogy a sziklaszirt végén állok és próbálok öngyilkos lenni, szemei kétségbeesetten csillogtak.
- Úristen! Aliz! - sietett hozzám még épp időben. Karomat megragadva, minden erejével visszahúzott és egy fának a tövébe ültetett. Arcán izzadság cseppek gyönygyöződtek. Egy megkönnyebbült sóhaj után, idegesen rám kapta tekintetét és ordibálni kezdett.
- Mit képzelsz mit csinálsz?! Ha nem lettem volna itt akkor mi lett volna?! Meghaltál volna?! Te normális vagy?!
- kiabált.
- Te ezt nem értheted! - keltem ki magamból én is. - Nem tudod milyen egy idegen világban, egy idegen helyen, emlékek nélkül, minden és mindenki nélkül itt lenni!
- Igen! - kiabált még mindig. Válaszán meglepődtem. Ilyenkor nem azt szokták mondani, hogy igazad van bocsánat? - Nem tudom! De azt tudom, hogy az életet meg kell becsülni, akár fájdalmas akár nem! Örülj, hogy élhetsz és nem megdöglöttél, hanem egy másik világban élhetsz! Inkább leszel öngyilkos, minthogy megpróbálnád elfogadni a helyzetet és vele együtt élni?! - fejezte be ordibálását. Mikor szavai eljutottak agyamig, egyből elkezdett folyni a könnyem. Én megpróbáltam öngyilkos lenni, csak azért mert nem ismerek itt semmit és senkit? Igaza van. Miért nem gondoltam erre én is? Ő észrevéve könnyeimet, váltott át megértővé és kedvesen, gyengéden átölelt.

Ekkor eltűnt minden, és ő tűnt fel. De ez már nem emlék volt. Ez a valóság volt.
- Szia! - vigyorgott.
- Hogy tudsz így vigyorogni, mikor meghaltál?! - keltem ki magamból még mindig zokogva.
- Hehehe. - nevetett kínosan. - Nem tudtam meg védeni magam. Viszont most már veled együtt élek. Benned. - mutatott szívemre.
Meglepődésemben, könnyeim is abbahagytam a folyást.
- T-Tessék? Akkor..... Megkapom az erődet? És nem tudtad megvédeni magad?! Hisz te vagy a legerősebb a sárkányok közül! - hitetlenkedtem.
- Na igen. - vakarta meg mindig kínosan tarkóját. - Igen megfogod kapni az erőmet. Tudod, hogy nem szeretem a harcot! És későn védekeztem. Ne meg volt egy nagyon erős gyógyítójuk! - mondta egyből a kifogást. Ezen nevetnem kellett. Mikor észre vette, hogy nevetek, elmosolyodott. Egy lépést akart felém tenni, viszont ekkor a lába megrepedezett.
- Úgy látszik mennem kell. - mondta szomorúan, miközben alsó testrésze porladni kezdett.
- Mi? - estem kétségbe. - Ne! Ne hagyj itt! - mondtam hozzáfutva.
- Lenne két kérésem. - mondta komolyan. Elhalkulva figyeltem őt.
Egy. Soha, de soha ne ölesd meg magad, mert kijövök belőled és fejen váglak! - mondta. - Kettő. Utoljára kérlek, ölelj meg! - fejezte be és könnyei folyni kezdtek. Karjai egyből köré fonódtak mondata hallatán.
- Hiányozni fogsz. - mondta könnyekkel teli hangon.
- Te is nekem. - mondtam ki azt a három szót. Mire kimondtam, már teljesen elporladt. Maga után hagyott temérdek fájdalmat, hiányt, szomorúságot. Mégis. Én úgy éreztem tele vagyok energiával. Tényleg! Mondta, hogy meg fogom kapni az erejét. Mi lenne, ha én is ugyan azt csinálnám velük amit velem? Ha ők elvettek tőlem egy fontos embert, én is elveszek tőlük valami fontosat.

Itt egy új sztori! Igen tudom békén már fejeznem, hogy mindig újat és újat írok mikor még egyet sem fejeztem be, de na! Ki kell írni azt ami a fejedben van nem? Kérlek szépen voteolj és kommentelj. Kövi részig......
Bye bye~