Egy Elveszett Lány

Ölelések

Mi lettem én......?

- Aliz..... - mondta halkan Marcus miközben óvatosan és lassan kezdett el megközelíteni. Félt, hogy elijeszt. Hangját először hallom. Férfias, mégis szép és megnyugtató.
Eszembe se jutott, hogy honnan tudja a nevem. Nem voltam olyan állapotban.
Amint közelíteni kezdett, én távolodtam tőle. Mi lesz, ha őt is bántani fogom? És, ha a farkast támadom meg? Félek....... Magamtól.
- Ne gyere ide! - kiáltottam a fiúra, ki aggódó arccal nézett rám. Nem hallva mit mondtam, csak sétált felém.
- Ne. Ne! NE! Ne gyere ide! - kiáltottam megint rémülten. Félek. Nagyon. Egyre csak csúsztam és csúsztam - mivel az összeesésem után nem álltam még fel. Nem mintha tudtam volna. - hátra, mikor a falnak ütköztem. Magam mögé néztem, vagyis a falra, aztán vissza Marcusra. Ő még mindig közelített aggódó arccal.
- Ne! - kiáltottam. Ekkor megint csak megéreztem, hogy kijönnek belőlem azok a fekete hosszú tüskés valamik.
Még jobban megijedtem. Nem tudom irányítani ezeket a valamiket.
- Ne! Marcus ne gyere! Kérlek! Ne. - kérleltem. Egyre jobban féltem, minél közelebb jott. A félelmemmel együtt, ezek a fekete valami is nőttek,mikozben egyre közelebb kerültek a fiuhoz. Az egyik tüskés, megvágta Marcust. Nem mélyén vágta meg, mégis én még jobban és erősebben megrémültem.
Ekkor szemeim osszeszűkűltek.
Olyan érzés volt, mintha én vágtam volna meg. Mintha én lennék ez a fekete valami. Mintha ez a fekete, tüskékkel borított, hosszú, mágikus életre kelt árny, én lennék. Ezek az árnyak belőlem fakadtak ki, vagyis mi egyek vagyunk.
Egy pillanatra megálltak ezek az árnyak.
Ezt kihasználva Marcus, ide futott hozzám, és szorosan megölelt.
Miközben én lefagytam, addig ezek a fekete árnyak, lassan visszajöttek belém.
Marcus mgé mindig szorosan, melegen és gyengéden ölelt. Jól esett. Hihetetlenül jól esett.
Egyszer csak azt éreztem, hogy valami csípi a szemem és szép lassan lefolyik az arcomról. Azt az egyett egyre több követi és egyre gyorsabban. Arcomat Marcus vállára hajtottam, miközben kezemet felemelve, a fiú hátán lévő pólót szorítottam görcsösen.
Féltem. Nagyon féltem. Olyan félelmetes volt. Mi lett volna, ha a farkast is bántottam volna?
Szemeim egyre nehezebbek lesznek, míg végül lecsukódik, mély álomba lökve engem.

Mikor felkeltem, egy ágyon találtam magam ismét. Hogy kerültem ide? Szemeimet körbevezetve a szobán, rájöttem, - azzal az okos fejemmel - hogy gyengélkedő vagyok. Próbáltam felülni, ami sikerült is, csak nem fájdalom mentesen. A fejem olyan erővel fájdult meg, hogy egy nagy 'Au!' - t kiáltva visszafeküdtem. A hangokra kicsapódott az ajtó, majd egy aggódó, mégis megnyugott Marcussal találtam szembe magam. Keze azonnal szemem figyelmébe terelődött. Be volt kötözve. Biztos akkor mikor az egyik árny megvágta öt. Egy aggódó pillantással letudtam, majd újra rá néztem.
- Hogy vagy? - kérdezte.
- Fájdalom csil- Kh, Kh! - köhögtem el a végét. Torkom olyan száraz, hogy úgy köhögtem mintha a halálomon lennék.
Ekkor Marcus észrevéve mi bajom van, elsietett a csaphoz, majd vizet öntve egy pohárba és egy fájdalom csillapítóval visszatért. A poharat és a tabletátt letette a mellettem lévő éjjeli szekrényre, majd gyengéden megemelte a hátam. Nagyon közel volt hozzám. Próbáltam rezzenéstelen arccal kibirni, ami többé kevésbé sikerült. Neki döntött az ágy támlájának, majd a fájdalom csillapítóval és a vizet felemelve, ideadta nekem. Szónélkül kikaptam a kezéből, majd bekapva a gyógyszert egy kis vízzel lenyeltem és mikor ez még volt, a maradék vizet azonnal lehúztam. Ez egy rossz ötletnek bizonyul, mivel félre nyeltem, és megint csak elkezdem köhögni. Mivel száraz torkom még mindig száraz volt kicsit, így elég rossz érzés volt.
Miután majdnem megfulladtam, nagy nehezen megszólaltam. A fájdalom csillapító elkezdett hatni. Erőset adott? Jól tette.
- Miért öleltél meg akkor? - kérdeztem meg érzelem mentesen.
Először egy kicsit elpirult, de arcát hamar visszaváltoztatta, a megszokott arcára.
- Régen nálam is bevált. - vált szomorúvá egy pillanatra a tekintete.
Hogy ne legyen a levegő ilyen komor és szomorú, felettem megint egy kérdést.
- Hol van a farkas? - kérdeztem meg. Belül szét aggódtam magam és azonnal futottam volna hozzá, de nem szerettem volna semmilyen érzelmet kimutatni.
Mikor megtörtént az........arrol nem tehetek. Melyik ember ne esne kétségbe, ha valami fekete tüskés izé jön ki belőle?
- Oh. Ő is itt van. Az előbb műtötték, szóval nem lenne- viszont meg sem várva, hogy befejezze mondatát, pillantottam körbe, majd mikor megtaláltam egy kis ágyon egy kis, vékony takaróval félig betakarva, azonnal ledobtam magamról a takarót és próbáltam kétségbeesetten felállni. Marcus ezt meglátva nyomott vissze az ágyba, amiért én egy dühös nézéssel ajándékoztam meg őt.
Ő meglepetten ugyan, de sikeresen visszanyomott az ágyba.
- Nem mozoghatsz. Nyugodj le és pihenj. - mondta aggódóan, amitől egy kicsit meglepődtem.
- Miért? - kérdeztem, ő pedig értetlenül nézett rám.
- Miért bántottátok? - kérdeztem miközben szemeim kezdtek üvegesek lenni. Nem. Nem sirhatok előtte! Erősnek kell lennem és........ Ah. Most már mindegy. A sós könnyek utat törtek maguknak, így lefolyva arcomról. Ezt egyre több követi, egyre sűrűbben. Miért nem lehetek erős? Miért vagyok lelkileg ilyen gyenge? Miért nem lehettek erős, hogy még véggyem az olyan fontos személyeket mint például Lola vagy a kis farkas?
Az emberek tettek ilyenné amiért megölték a legfontosabb embert számomra.
Marcus megint csak aggódóan vizslatott és kezei óvatosan próbálták megközelítési, én viszont gyengéden elcsaptam őket.
- Miért kellett? - kérdeztem szemeimmel teljes gyűlöletet mutatva.
- Miért kellett Lolát megölni és a farkast bántani?! Miért kell nektek bántani őket? Tettek valami rosszat? Miért tettétek? - kérdeztem miközben kezemet arcomra tettem, eltakarva tőle. Kezei megint csak próbáltak megérinteni, én viszont újfent ellöktem őket. Azok viszont most már gyorsabban és egy kicsit erősebben, mégis lágyan és gyengéden fog rá kezeimre. Akárhogyan is szorítottam arcomhoz kezeim, olyan könnyen emelte el onnan távolabb, mintha egy kis erejét sem fektette volna bele ebbe a mozdulatba. Az én eddig lehajtott fejemet pedig felemelem, és ránéztem két vérvörös szemeibe. Míg az én szememből megállíthatatlanul folytak a könnyek és látszódott a meggyötörtség, fájdalom és szomorúság, szám pedig teljesen cserepes, addig neki tökéletesen festett az arca. Csak úgy fénylett a fény miatt, szeméből aggódás véltem felfedezni, ami úgy csillogott, mint az égen a csillag, mikor rám vezette szemeit. Óvatosan és gyengéden megfogta kacsóimat és átkaroltatott magával,míg ő engem ölelt át. Olyan meleg érzéssel tölt el, amit eddig még nem éreztem. Arcom egy szomorú grimaszba vált, miközben próbáltam visszatartani a sírást egy ajkamba harapás mellett. Olyan jól esik. Nem tudom ellökni magamtól. Hogy lehet az, hogy az ölelése így hát rám? Egyre jobban kezdek megnyugodni. Ez a melegség megbizsergeti a bőrőm és még jobban hozzá simulok. Hogy lehet, hogy ilyen szinten megnyugtat és még jobban hozzá simulok? Valamilyen varázslatot használ?
Mi előtt még visszaaludnék, nagy nehezen, de elválok tőle. Ahogy látom nem csak nekem esett ilyen jól. Amint elváltunk egy álmos Marcus fejet látok. Szemeiből csak úgy sugárzik, hogy miért hagytad abba az ölelést. Ezen megmosolyogtam. Ez édes.
Viszont azonnal abba is hagyom, mikor észre veszem, hogy Marcus, hogy néz rám. Lefagyott és szemei csillogtak a meglepődötségtől.
Egy kicsit zavarba is jöttem.
Miért van ilyen hatással rám? És miért gondolok róla olyanokat, hogy édes? Még csak nem is ismerem.
Marcus bambulásából felébredve fogta meg mind két oldalról arcomat.
- Gyönyörű a mosolyod..... - suttogta miközben hüvelykujjaival elkezdte simagatni orcámat. Szemei közelebbről megnézve, olyanok mint egy vörös kristály. Csillog, villog. Olyan szép.....
Mikor már majdnem lecsukódnak szemeim a jól eső érzésre, hirtelen abbahagyja tevékenységét és elveszi kezeit.
- B-Bocs...... Khm. Hozok valamit enni. Biztos éhes vagy. - állt fel pirrel az arcán. Viszont nem ő az egyetlen. Arcom nekem is vöröses volt. Oldalra nézve bólintottam. Ő gyorsan elsietett, magamra hagyva.
Mi volt ez....? Gondoltam erre az egyetlen egy kérdésre miközben kezemet arra a helyre raktam amelyen az övéi voltak. Még mindig bizsereg az érintés miatt.......