Egy Elveszett Lány

Veszélyes Erő

.........viszont nem volt időm megszólalni se, mivel elájultam.......

Mikor felkeltem, egy szobában találtam magam, ami tiszta fehér volt. Az ágy szintén fehér volt, vörös párnákkal és takaróval. Körülnézve minden olyan világos volt. Szememet megdörzsölve, elillant minden álmosságom, viszont helyébe félelem, kétségbeesés és düh jött. Eszembe jutott minden ami tegnap történt.
Bocsánat, ami a most fog következni?! Bocsássak meg, hogy elraboltak?! Nem elég, hogy megölték a barátnőmet,de még el is kell rabolni! Ledobva magamról a takarót, szálltam le a meglehetősen kényelmes ágyról. Azonnal az ajtóhoz siettem, és próbáltam kinyitni azt, viszont be volt zárva.
- Engedjenek ki! - kiáltottam miközben dörömböltem az ajtót. - Hallják?! Engedjenek ki!
- Szólj, hogy felkelt. - hallottam még az ajtó túlsó oldalán két hangot. Meglehetősen ismerősek voltak. Tényleg! Ő a két fiú a háromból. Volt egy szőke vörös szemekkel, egy rózsaszín hajú világos kék szemekkel és egy világos barna hajú, smaragdzöld szemekkel. És legutoljára volt egy idős, a gyógyító és egy lány. A lánynak rövid világos barna haja és tenger kék szeme van. Rendben. Most már be tudom azonosítani őket.
Ekkor viszont hirtelen kinyitódott az ajtó és az idős gyógyító jött be rajta, egy fekete hajú és vörös szemű sráccal. Arcomról újra minden érzelmet elrejtettem.
- Engedjenek el. - mondtam ridegen és parancsolóan.
- Nem lehet. - állta tekintetemet a gyógyító. Jó lenne már megtudni a nevüket és nem így hívni őket. Kellemetlen.
- Miért nem?
- Ez egy hosszú történet. - kezdett bele. - Inkább üljünk le. - mondta és a székekhez kezdett el menni a fiúval együtt. Bizonytalanul, de követtem őket és leültem egy székre. - Tudod ki az apukád igaz? - kérdezte, mire megráztam a fejem. Ő meglepetten figyelt. - És, hogy hol vagy? Ki az anyukád? Hol születtel? Hol voltál eddig? - kérdezte kétségbeesetten reményt keresve. Viszont én megint csak megingattam a fejem, ezzel minden reményét eltiporva.
- A nevemen és a koromon kívül semmit nem tudok magamról. - mondtam még mindig ridegen. A fiú már azóta bámul mióta leültünk és kezd nagyon idegesítő lenni. Hogy észre vegye magát, rá néztem, viszont abban a pillanatban más felé nézett. Ch. A kis félős.
- De.... Hogy lehet ez? Hisz, ha ő nem vesztette el az emlékeit, akkor te miért? - mélyet el megint gondolataiba.
- Már egy ideje érdekel. - szólaltak meg. - De ki az az ő?
- Oh. - esett zavarba, mikor eljutott az agyaig, hogy bizony nem magában beszélt, hanem hangosan. - Nem fontos. Nem kell tudnod róla. - Mi az, hogy nem kell tudnom róla?! Ha már itt osszebeszelsz ezzel az ő - vel akkor legalább mondja meg, hogy ki az! Minden ember ilyen? Huh.
- Ő itt mellettem Marcus. Ő fog téged körbe vezetni. Én, ha nem baj elmennék. - mondta felálva székéből.
- Várj! - állítottam meg. Visszaforditotta fejét, majd kerdon nézett rám.
- Miért hoztatok ide? Miért nem maradhattam az otthonomon? - kérdeztem idegesen, mire Marcus egy kicsit meglepodott.
- Nagyon nagy erőd van ami veszélyes. Nem tudod használni és ez veszélyezteti az összes élőlényt aki a közelébe megy. Mi van, ha el szabadul és mindenkit megölsz? Csak úgy érződik rajtad az a hatalmas nagy erejű mágia. És nem csak a barátod tol kapott eridre gondolok. Az is benne van, de szinte eltörpül ami az igazi erőd. Mégis pont a barátod ereje kellett ahoz, hogy nagyobb legyen az erőd egy démonnál. Veszélyes vagy mindenkire. Ezért idehoztunk téged, hogy még tanítunk irányítani az erőd. De itt kell maradnom meg akkor is, ha tudod irányítani azt a félelmetes erőt. Még úgy is nagyon nagy veszély vagy mindenki számára. Mi lesz, ha mi megint megolunk egy számodra fontos szö- élőlényt és ő nem fog a tested e szállni megakadájozva, hogy megölj minket a gyűlölet és fájdalom miatt. - mondta teljes érzelem nélkül. Én lefagyva próbáltam értelmezni amiket mondott. Veszélyes vagyok mindenkire....? Még a családom rá is? Az nem érdekel, ha az emberekre veszélyes vagyok. Utálom őket, meg, ha egy fából is származunk.
- Mint mondtam én akkor elmennék. Marcus pedig majd körbe vezet. - majd kimenet az ajtón.
Én még mindig sokkolva emésztettem a hallottakat. Azért lenne bennem ennyi erő mert egy másik világból származok? De akkor pont, hogy nem lenne semmi erőm. Akkor még is miért? Várjunk. Visszaemlkeztem arra amikor a farkassal voltunk és az idős lefagyott, azt mondta, hogy: '- N-nem lehet, hogy te az ő.....'
Nem lehet, hogy ez valahogy összeköttetik ezzel a nagy erőmmel?
Erős és mély go dolkodásomból Marcus keze ébresztett fel.
Előttem lengette kezét, miközben kerdoen engem figyelt.
- Min gondolkodtál ennyire? - kérdezte.
- Olyanon amihez neked egy hangyafingjányi közöd sincs. - mondtam ridegen.
Ő meglepetten tette fel két kezét védekezés képpen.
- Tényleg! - vált arcom egyből aggódóva, amit megint csak érdeklődve figyelt.
- Nem hozták velem egy kis farkast?! - kérdeztem közel hajolva hozzá. Ő csak bólintott.
- Hol van? - kérdeztem, mire egy kis félelem jelent meg szemében. - Nagyon fontos nekem! - kiáltottam. Már csak ő maradt nekem. Senki más.
Egy kis ideig sokkolva állt, majd hirtelen megfogta a kezem, és elkezdett futni.

Már egy kicsit sok ideje futunk, amikor elértünk egy pincéhez. N, üszítéseket, morgásokat, ütéseket, rugásokat, csapkodásokat és vad ugatásokat hallottam.
Kikapva kezem Marcus kezéből, törtem be az ajtón. Amit láttam, teljesen lesokkolt. A farkas volt teljesen véresen, tele sebekkel, mocskosan. Mikor az ajtó csapodasra idefigyelt, azonnal megcsillant kicsi szemeiben a remény. A férfi aki szintén ide nézett, szemei gúnyos villanás ól, átváltott félelem teljes csillogásba.
Szemeim összeszűkűltek, és csak a mérhetetlen nagy dühöt, gyülölést és gyilkolni vágyat lehetett látni. Arcom elsötétült. Testemből, fekete tüskékkel borított valami kezdett kijönni. Szemeim még mindig azon a féfin tartottam.
Marcus aki eddig az ajtóban állt, rájőve, hogy mit is szeretnék csinálni, a férfi és közém állt. Még épp időben. Észre se vettem, de ez a fekete tüskés valami, sok közepes vastagságú, lapos és  hosszú valmivé vált és a vége olyan hegyes volt, hogy azzal ölni lehetett volna. Ijedtem én összeestem,mire azok a fekete tüskés valami, visszahúzódtak belém.
Reszketve, félelem téli arccal és szemekkel néztem Marcus szemeibe, akinek eddigi félelmet, most aggódás váltotta át. A lesokkolt férfi, azonnal feleszmélt és el futott.
Mi volt ez....? Tényleg veszélyes vagyok....... Mi lett volna, ha.......
A hányinger kerülgetett. Jobb kezemet szám elé tettem, még sem múlt el a hányinger és nem is hánytam.
Majdnem megoltem egy embert....... Már, ha csak arra is gondolok, hogy majdnem, elképzelem, mi lett volna, ha nem állít meg Marcus.
Mi lettem én......?