𝖀𝖓𝖋𝖔𝖗𝖌𝖊𝖙𝖙𝖆𝖇𝖑𝖊-𝐇𝐚𝐬𝐡𝐢𝐌𝐚𝐝𝐚 𝐅𝐚𝐧𝐟𝐢𝐜𝐭𝐢𝐨𝐧

"Ősellenségek Vagyunk...."

Hónapok teltek el azóta hogy Hashirama megtanította kacsázni Madarát. Minden reggel a tónál találkoztal, és lassanként legjobb barátok lettek.
-Madara! - hívta magához fiát Tajima. - Miért mész minden reggel a tóhoz? - a férfi gyanakvó arca megrémítette Madarát.
-Találkozom ott egy fiúval. Hashirama a neve.
-És ugye tudod hogy ő Senju?-Madarának jobban fájt ez a mondat mint valaha bármi. Megtörve nézett apjára.
-Mit kell tennem?-kérdezte fájdalmas arccal.
-Meg kell ölnöd.

𝕄á𝕤𝕟𝕒𝕡 𝕣𝕖𝕘𝕘𝕖𝕝

Hashirama a tóhoz vezető útnak háttal állt. Hosszú feketésbarna haját most kivételesen kontyba fogta. Békés arca egy kis félelmet tükrözött. Megérezte hogy valami nincs rendben. Ő már sejtette, hogy Madara megpróbálja majd megölni. Hiszen a viselkedéséből messze látszott hogy Uchiha.
-Senju Hashirama! - hallotta meg legjobb barátja hangját.
-Uchiha Madara! - pördült meg. A fiatal Uchiha egy vászoningben, és kényelmes, vádlin szorított nadrágban állt mögötte, hátán egy fekete tokban katana volt.
-Sajnálom. - mondta Madara. - Ősellenségek vagyunk.
-Ez nem kell hogy gyűlölködés oka legyen! Nem a múltadban élsz!
-Meg kell védenem a klánom becsületét!
-Ehhez nem kell harcolnunk!
-De. Sajnálom, Hashirama. - mondta, majd kardját a hüvelyéből kirántva ugrott az említettnek.