Lassan a nyolcadik együtt töltött hónapunkat ünnepelhetjük Ádámmal, amit a barátnőmnek igazán köszönhetek. A barátaimmal és az osztálytársaimmal nagyon jól kijön Ádám, de sajnos én nem. Mindenki azt mondja, hogy nagyon megváltoztam, szimplán csak szerelmes vagyok. Minden napom ugyan úgy telik, nincs az, hogy elhanyagolok másokat Ádám végét, hétköznap suliba találkozunk és minden pénteken átmegyünk egymáshoz, a hétek és a napok hátra lévő részét a családommal töltöm.
Egyik nap beszélgettünk Ádámmal szünetben és oda jött hozzám az egyik tanárom, hogy az iskola által Szerbiába lehet menni kirándulni, mi egyből rávágtuk, hogy számíthat ránk mert mi menni fogunk. Nagyon élveztem, főleg azért is mert Ádámmal lehettem és velünk voltak a barátnőim is.
1 hét és itt a ballagás. Olyan gyorsan telik az idő, Ádám most fogja befejezni a szak középiskolát. Szeptembertől vissza jön még két évre, hogy meglegyen neki az éretsegie, én pedig itt fogok dekolni még 4 évet. De bele gondolva ha együtt maradunk nem fogok unatkozni.
