A történetet ott hagytam abba, hogy a 8. hónapunkat ünnepeljük Ádámmal... Nagyon sok idő tért el mikor utoljára írtam le a gondolataimat. Ez alatt a "nagyon sok idő" alatt azt értem, hogy lassan 2 éve és 1 hónapja leszünk együtt. Sajnos lassan 1 éve úgy telik az életünk, hogy Ádámnál pánik betegséget diagnosztizáltak. Szegényt nagyon megviseli, főleg az egész életet. Nem ugyan az az ember aki volt és ezt ő is nagyon jól tudja. Bántja az a tudat, hogy nem tudja ugyan azt a boldog életet élni mint eddig. Reménykedünk, mivel reménykedni szabad, hogy minden helyre jön, és egyik reggel úgy kell fel, hogy önmagát tudja adni örökre.
