<~Interneten barátok~>

~1.rész~

-->Akik sokat tevékenykednek az interneten,azok tudják,hogy internetes barátot könnyebb szerezni,mint a valóságban.Vele akármikor beszélgethetsz,nem mintha a rendes barátokkal nem tudnál beszélni,de ott nincsenek meg azok a korlátok,amik a valoságban.Például nem tudjátok,általában,hogy hogyan néz ki a másik(kivétel ha meg nem osztjátok egymással) és nyugodtan beszélgethettek,mert valamiért online mindenki bátrabb.
-->Épp péntek van.A szokásos "hazamegyek és kiterülök" dumával,de ma valahogy más volt.Kedvem támadt felmenni az internetre és körülnézni,amit meg is tettem.És ekkor egy internetes barátra tettem szert.Szögezzük le,nem az Instagram-ot,sem a Facebook-ot nem bujtam,az Anotalkon nyomultam.Mivel fiúként fiút kerestem sok meleggel találkoztam,de el kellett szomorítsam őket,hogy én nem e okból vagyok fent,hanem barátszerzés céljából;sokan ki is léptek a beszélgetésből,de egy srác ott maradt,mert ő is e okból van fent.Egyből megörvendtem.Elkezdtünk beszélgetni,olyan 3 órát beszélhettünk,majd mind a ketten jónak láttuk,hogy Instagramon folytassuk a beszélgetést.Én megadtam az animefan profilom nevét,ő meg az övét."anime_fanboy" ez volt az utolsó amit írt,majd kiléptünk.
-->Instagramon folytattuk a beszélgetést.Ott már bátrabb volt és megkért,hogy ha már képet nem küldök,akkor írjam le neki,hogy hogyan nézek ki.„Zöld szem,barna haj,174cm,(kilót nem írok,bocsi) és 41-es láb.”-írtam neki,majd ő folytatta a bemutatkozást.„Kék szem,vörösses-barnás haj,(a kiló nem lényeges :D),178cm,45-ös láb”-írta majd megkérdeztem a nevét.„Martin.A tiéd?”-„Frank”-írtam.S beszéltünk-beszéltünk heteken keresztül.
-->Egy nap furcsa kéréssel rukkolt elő:„Szeretném,ha találkoznánk!”-írta._Most gondolhatjátok,hogy ebben mi a furcsa;hát az a baj,hogy én sem furcsáltam és épp ezért jártam pórul._Szóval kérésének eleget téve beleegyeztem a találkába.Mivel egy városban lakunk (New York) ezért könnyű volt a helyzetünk:csak megbeszéltük a helyet meg az időpontot és máris indultunk.
-->Megérkeztem a megbeszélt helyre,s időben de csak ekkor jutott eszembe,hogy azt sem tudom,hogy néz ki,mégis honnan fogom felismerni?Kezdtem kicsit kétségbe esni s elkeztem gondolkozni azon,hogy ráírok,de akkor jutott eszembe egy másik bökkenő:nincs mobilnetem,így próbáltam a leírás alapján keresni az emberek között s épp,szerencsémre,nem volt olyan sok ember a parkban,a szökökút közelében.Észreveszek egy fiút a szökőkút mellett,aki a leírásnak megfelel.„Jól néz ki!”-szólal meg bennem egy belső hang,de elkapva róla a tekintetem,"elhessegtetem" e gondolatot.Visszanézek a fiúra aki eléveszi a mobilját.S ekkor jutott eszembe,hogy én hűje fel is hívhatnám,hisz megvan a telefonszáma.Épp én is előkapom a mobilom,mikor az elkezd csörögni."Mark"-írja a kijelzőn,egyből a fiúra nézek,aki épp fülénél tartja készülékét és vár.

Na itt az új történet.Nem hiszem,hogy olyan gyorsan fognak érkezni a részek,de ha ichlet jön,akkor írok.Addig is minden jót!😊😘❤ Bye-Bye!❤❤❤