<~Interneten barátok~>

~2.rész~

-->Egy pillanatra nem tudtam mit reagáljak.„Nem úgy néz ki,ahogy elképzeltem”-gondoltam magamban.Mondjuk beszédjéből is eléggé tükröződött,hogy nagyképü.Hogy is értem ezt?Hát mindig szerett mesélni a családi hátteréről,hogy ők milyen gazdagok,hogy ő szeret adakozni,mert hogy megteheti,s stb-stb.Testartása olyan másabb volt:kihúzott hát,komor tekintet, enyhén felhúzott szemöldök.Egy pillanatra e gondolat futott végig a fejemen:„Biztos tudja magáról,hogy szép,vagány...Biztos,hogy nagyképü.”Ilyen az emberek itélőképessége:azelőtt itélkeznek,mielőtt megismernék a másikat,sajnos,de én igyekszek nem ilyen lenni,s épp ezért próbáltam nem erre gondolni,de végül "megfutamodtam".Megfordúltam és lassú léptekkel elmentem.Mikor elég messze kerültem tőle,felvettem a telefont.
-Igen?-szóltam bele a telefonba.
"-Hol vagy?Már rég itt kéne legyél!"-mondja ő a vonal tulsó végén.
-Sajnálom,hogy nem tudtam elmenni és nem szóltam,de nagyon sürgős családi problémám akadt!-hazudom.
"-Milyen családi probléma?"
-Sajnálom,most nem tudom elmagyarázni.Mennem kell,szia!-s amint kimondta,hogy "szia" máris letettem a telefont.
-->Utánna nem igen beszéltünk.Elment a varázs,ami az elején megvolt...Emlékszel kedves olvasó arra,amikor azt mondtam,hogy azt hittem hogy nem származhat baj abból,ha találkozok vele,de végül prórul jártam?Hát pórul jártam,mert belészerettem.De mivel nem beszéltünk többet így lassan sikerült elnyomnom ezt az érzést.De aztán eljött az idő,hogy átmenjek középiskolába.A felvételi,a sok tanulás elvette minden időmet.Végül csak a friss osztálytársakra fektettem több figyelmet.Elkezdtem böngészni,hogy kik az új személyek,s ekkor megláttam őt:"Mark".Hirtelen nem tudtam,hogy mit reagáljak.

Na itt egy új rész.Ez kicsit rövid lett,de azért remélem tetszik.Ha igen,akkor jelezzétek!😊⭐😘 Minden jót!💖 Bye-Bye!❤❤❤