A Fairy Tail rúna /Nalu/ Shadowhunters/

2. rész

A Hold elég halványan sütött aznap este. A felhők megostromolták az égitestet, és mint éhes kopók,nyelték el az útjukba kerülő összes fényt.A legtöbb csillag nem ragyogott. Csupán a legfényesebbeknek sikerült átjuttatniuk világosságukat a Földre, ezen a borús éjszakán. Kevés fénysugár járta Idrist ( Idris az Árnyvadászok szülőhazája, a fanfictionban Magnólia az egyik városa)aznap este. De amelyik mégis, és Magnóliában is járt, az azt vehette észre hogy egy szőke hajú lány kémleli az égboltot. A lányt úgy hívják Lucy. Lucy immáron 12 éves. Legjobb barátja, Natsu 14. A fiú kiváló harcossá cseperedett, de a lány sem panaszkodhat. Igaz hogy Natsu reflexei és gyorsasága közelébe sem ér, ám ettől függetlenül igen ügyes. A boszorkánymesteri erejét nem igazán használja, és Natsut ez igen csak bosszantja. A srác úgy gondolja, nagy pazarlás hogy nem használja ki az erejét.  Jude és a fiú kapcsolata nem felhőtlen, így Natsu kénytelen késő esténként, az ablakon belógni a lány szobájába. Lucy elgondolkodott azon hogy megkéri a fiút, hogy legyen a parabatia. (A parabatai egy olyan társ akihez még egy testvérnél is közelebb állsz) Valami megérzés visszatartotta őt ettől. Fogalma sem volt hogy miért. Hiszen Natsu volt szinte a mindene. Persze bátyját, Laxust is szerette, de nem sokat találkozott vele hisz a szőke fiú szinte mindig démonokra vadászott csapatával. Lucy pedig edzett és tanult. Nem voltak barátai Natsun kívül. Egy két híres Árnyvadász család gyerekeivel ugyan találkozott, de ez is elég ritkán történt meg. Nem lehettek elég jóban, mivel csupán kevésszer találkoztak. Így Lucy  szabadidejében is tanult. Mindenfélét. A rúnákat rengetegszer lerajzolta, csak hogy majd élesben, begyakorolt kézzel, gyorsan és pontosan menjen azok ábrázolása. Egy idő után egész jól belejött ebbe, így lehet hogy mostanra Natsunál is gyorsabb ebben. A fiú egyébként is inkább az ösztöneire és a támadásokra koncentrál. Úgy gondolja hogy a segítő rúnákat előtte felrajzolja, akkor úgy sem kell sietni. Az iratze (gyógyító rúna) utolsó vonalának berajzolása ( ha az utolsó vonalát behúzzák harc közben, meggyógyultak) pedig nem olyan fontos. Ha gyorsan végzel az ellenféllel akkor úgysem sérülsz meg. Persze Lucy nem elég ügyes ehhez. Észben viszont sokkal előrébb jutott a fiúnál. Nem, Natsu sem hülye harc közben de a lány... Pillanatok alatt képes éles helyzetben olyan taktikákat kidolgozni, melyek általában győzelemre vezetik. Ez igen nagy eredmény, tekintve a szőke hajú fiatal korát. Tehát Luce ismét a zöld szemű Natsura várt. Ahogyan figyelte a tájat, minduntalan a fiú alakját szerette volna felfedezni benne. Nem foglalkozott azzal hogy neki már rég aludnia kéne, ahogyan azzal sem hogy egy a hűvös éjszakához képest igen lengén van felöltözve. Nem kapott magára kabátot, de még egy pulóvert sem. Félt hogy az apja meghallja, és akkor oda az hogy éjjelente találkozik Natsuval. Így hát a pizsamájában várt. Többször megborzongott a hidegtől de nem érdekelte különösebben. Kitartóan, rendíthetetlenül állt, és figyelt. Reménykedett benne hogy hamarosan újra megpillanthatja az ismerős zöld szempárt, érezheti ahogyan a teste köré fonódnak egyetlen barátja védelmező karjai. Szerette volna hallani a fiú kedvesen csengő hangját, ahogyan azt mondja neki: Itt vagyok, Luce. De nem hallotta. Valamiért biztos volt benne hogy valami szörnyű fog történni. Úgy érezte, meghasad a szíve ha az a magyarázat a fiú kérdésére hogy nem láthatja többet. Nem tudott elképzelni rémesebb gondolatot annál hogy a fiú itt hagyja. Itt, ebben a kegyetlen otthonban, a szeretet nélküli életében.  Már rájött hogy apja nem lesz büszke rá soha. Egy ideig még próbált magyarázatok mögé bújni, megpróbált indokokat találni arra, hogy apja éppen akkor miért oly rideg vele. A gyakori magyarázatai közé tartozott a  biztos fáradt és a túl terhelt, nem biztos hogy ilyenkor ki tudja mutatni hogy értékel. Ám egy idő után belefáradt. Nem tudott mit tenni ellene, csupán elfogadta a tényt hogy az apjának csak csalódást tud okozni. Reménykedve várta a napot, amikor az apja megváltozik, és újra egy család lehetnek, még akkor is ha csak ritkán látják egymást, mivel külön utakon járnak. Mást úgysem tehetett. A lány egyre jobban fázott, félt hogy ha így folytatja, megbetegszik. Akkor pedig az apja gyanakodni kezd. A lány testét átjárta a boldogság amint meglátta hogy egy árny suhan a tetőkön. Natsu. Az árnyék villámgyorsan suhant felé. Ahogy közelebb ért, élesebben egyre élesebben lehetett kivenni a fiú alakját. Natsu odaért az ablakhoz Lucy pedig vidáman invitálta be.
- Lucy, vegyél fel valami ruhát, meg fogsz fázni! - mondta.
Ugyanaz a megszokott mosoly ült ki a fiú arcára mint mindig amikor meglátogatta a lányt, ám szemében szomorúság csillant. Az utolsó pillanatig várni akart azzal hogy közölje a tényt a kislánnyal. Egy kicsit gyűlölte magát a döntéséért, de úgy gondolta hogy ő már tudja; mindig, mindenki egyedül van. Így hát Natsu, a saját érdekeit nézte, hiszen tudta hogy ez az állapot nem tarthat örökké. Így hát csendben, kedvesen beszélgetett az ő kis barátjával. Amikor a távozásra került a sor a fiú arcáról nyomban eltűnt a mosoly.
- Figyelj, Lucy. - térdelt le a lány elé. - Én most elmegyek. Lehet hogy többet nem is találkozunk. De neked, erősnek kell maradnod. Bármi is történjék, neked erősnek kell maradnod! És ne felejtsd el gyakorolni a boszorkány mesteri képességedet! Hidd el, nagy hasznod lesz még belőle!
A fiú az ablakhoz sétált. Lucy döbbenten meredt maga elé. Gondolta, hogy szörnyű lesz az aznapi éjszaka. Úgy tűnik igaza lett. Natsu még biccentett neki egyet majd egy közeli háztetőre ugrott. Nem volt nehéz feladat számára, hisz Luce szobája nagyon magasan van. A Heartfilia birtokon egy három emeletes, magas ház épült. Lucy szobája a harmadikon van. A lány, miután feléledt a sokkból az ablakhoz sétált. Könnyei megállíthatatlanul folytak le az arcán. Puha bőre nedves lett a sós cseppek sokaságától. Reménytelenül nézett ki az ablakból, hátha megpillanthatja a fiú távolodó alakját. Az élet ezt az egy örömöt is elvette tőle.
- Natsu! - kiáltott utána sírva, bár tudta hogy az említett úgy sem hallja meg. - Maradj velem, kérlek!
Egyetlen barátom, miért hagytál el engem?

Sziasztok! Sikerült megterveznem az egész történetet! Megpróbálkozzak heti két résszel, vagy nem fontos? Kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Annie-chan