A Fairy Tail rúna /Nalu/ Shadowhunters/

5. fejezet

A fiú pár pillanatig csak egyhelyben állt. Azután pedig hirtelen átölelte Lucy-t. A lány meglepődött ezen a reakció, de azért visszaölelte. Lucy  nemsokára Natsu lágy hangját halhatta meg.
- Sajnálom, Luce! Hidd el hogy nem azért tettem hogy fájjon neked! Én csak... Féltem hogyha túl közel kerülünk egymáshoz és az egyikünk meghal, a másikunk nem bírja majd elviselni. Soha nem lehettem volna a parabataid, hiszen nem híres a családom. Jude így soha nem engedte volna meg.
A lány szeméből könnyek potyogtak. Fokozatosan egyre több, még végűl Lucy már zokogásban tört ki. Olyan gondolatok jártak a fejében mint! Ki gondolta volna hogy Natsu ennyire hülye?
- Nekem négy évig volt olyan az életem mintha meghaltál volna. És ne merdd azt mondani hogy neked is, mert ha valami hihetetlen okból kifolyólag én is fontos lennék neked, akkor könnyűszerrel meg tudtad kérni Levy-t vagy Laxust hogy meséljenek rólad. Van fogalmad róla, hogy mennyi mindent tettem azért hogy megtaláljalak? Hülye kérdés. Hát persze hogy van. Levy-chan elmondta!
- Lucy... Hidd el hogy jóvá fogom tenni! Lehet hogy most még nem hiszed el, de el fogom érni hogy megbocsáts nekem. És lehet hogy ezt sem hiszed el, de nekem igenis fontos vagy. Fontosabb mint te azt el tudnád képzelni. - mondta a rózsaszín hajszínnel rendelkező fiú. Megértette a lány reakcióját. Úgy gondolta hogy meg is érdemelte hogy ezt mind a fejéhez vágják. Hiszen ez volt az igazság. Mindent elrontott.
- Meg fogok bocsátani. - suttogta a lány Natsu fülébe. - Meg akarom tenni. De egyenlőre még nem megy.
- Megértem. - válaszolta a fiú. - Várni fogok rá hogy készen állj.
- Ideje lenne egy kicsit belehúzni, nemde? - kérdezte Lucy.
- Ja, jobb lenne ha sietnénk.
A két fiatal ezután némán baktatott előre. Felszálltak arra a vonatra amin, nem is olyan rég, még Levy utazott. Az út is viszonylag csendesen telt, bár ebben közrejátszott az is hogy Natsu rosszul van a járműveken. A hangulat nem volt olyan feszült mint az úton sétálva, de azért érezhető volt hogy nem is túl felhőtlen. De még csak beszélgetni sem tudták, hiszen a rózsaszín hajú fiú azért kűzdött hogy ne hányja el magát. Lucy némán bámult ki az ablakon. A vonat olyan helyeket mutatott neki melyeket már ismert, de a holdfény sejtelmes ám különleges hangulatot adott a tájaknak. Valójában, gyönyörű éjszaka volt az aznapi. Az égen egy felhő sem kúszott. A csillagok fényesen ragyogtak, még a halványak is tündöklő én fénylettek. A szőkeség kinyitotta az ablakot. Érezni akarta az esti szellőt, még ha hideg is. Friss levegőt akart beszévíni. Azt szerette volna ha őt is elvarázsolja a gyönyörű este pompás látványa. A Hold fénye barátságosan világította meg az arcát. Lucy úgy érezte mintha az éjszaka óvná őt. Pedig ez nem egy biztonságos napszak. A démonok ilyenkor hemzsegnek és az Alvilágiak is erejük teljében vannak. Viszont Idrisben voltak. Az Árnyvadászok hazájában utaztak. Mégis mi baj történhetne? Ám hiába cirógatta Lucy arcát ez a szépséges holdfény, hiába késztette mosolygásra. A barna íriszekkel rendelkező lány fájdalmat érzett. Feltéptek benne egy régi sebet. Ám ő nem lehetett gyenge. Nem engedhette meg magának. Engedett a csábításnak, elmosolyodott. Halvány, ám őszinte arckifejezés volt.

Mostmár csak jobb lehet. Már minden rendben. Eljött értem. Nekem pedig nem kell tovább várnom.

Saját maga sem értette hogyan táplálhat ilyen erős érzelmeket a fiú iránt. Eltöprengett a dolgokon. A kapcsolatukon. Vajon ugyanaz a gyerekes, vicces Natsu maradt akit ő megismert? Valószínűleg nem. Most érezte meg igazán hogy milyen fontos is 4 év. Szinte biztos hogy rengeteg fontos dologról maradt le ami Natsut illeti. Neheztelt rá. Neheztelt a fiúra amiért ennyi szenvedést okozott neki. De egyenesen haragudott rá amikor eszébe jutott az hogy Levy-t is bántotta. Lucy a Napnál is világosabbnak találta azt hogy leendő parabataiának nagyon nehéz volt az hogy nem segíthetett Lucy-n. Dühös volt Natsura. Azon járt a lány agya hogy mégis hogy mert fájdalmat okozni az előtte ülő fiú Levy-nek. Mégis hogy merészelte? Azután megpróbált lenyugodni. Végül sikerült neki, az út hátralévő részében lágyan mosolyogva figyelte ezt a káprázatosan szép éjszakát. Mikor a vonat megérkezett uticéljához a zöld íriszekkel rendelkező fiú arca felragyogott.
- Szabadság! - kiáltotta mire a vonat többi utasa felé kapta a fejét. Natsu nem törődött ezzel, helyette fejvesztve rohant le a vonatról. Lucy kuncogva figyelte őt.

Lehet hogy mégsem változott olyan sokat.

A szőke hajú lány még mindig nevetve sétált a barátja után. Hiányzott neki ez a sok vicces pillanat. De már új esélyt kapott. Egy intézetbe tart. Végre megkapja azt a hőn áhított szabadságot, leendő parabataia, a legjobb barátja és a bátyja oldalán. Már egy jó ideje sétáltam amikor a lány elé tárult az a bizonyos épület amit több tíz Árnyvadász nevez otthonának. Akkor még nem is sejtette a lány hogy mennyire különbözik ez a hely a többi intézménytől.

Sziasztok! Bocsi hogy hétfőn nem publikáltam részt de nem volt kedvem írni. Úgy vagyok vele hogy ha rákényszerítem magam arra hogy megcsináljam akkor az meglátszik a történeten is. Remélem megértitek. Azt is remélem hogy tetszett ez a rész! A veményetekre ismét kíváncsi vagyok. Ugye nem zavaros ez külső szemszögből való megfogalmazás? Szerintem így sokkal szebben be lehet mutatni a tájat és az érzelmeket egyaránt. De ha úgy gondoljátok hogy kicsit nehezen lehet így kibogozni a dolgokat akkor szóljatok és átállok arra hogy a karakterek szemszögéből írom meg a dolgokat.

U. I. : Mivel nem érkezett válasz én döntöttem el.
Aina-chan