Pontban 14:10-kor hajtott be az iskola udvarára egy sárga School felíratú busz.Elsőként léptem fel a járműre a nyomomban pár diákkal akik szintén nem autóval járnak iskolába .Azt hiszem jelenleg elég nyominak tűnök azzal,hogy nincs saját autóm.Kiválasztottam magamnak egy szimpatikus helyet a harmadik sorban s leűltem az ablak mellé.Eszembe jutott,hogy ma még nem volt időm a sűrű órarend miatt felnéznem a közönségi oldalaimra.Megnyitottam a Twitter-t,átfutottam az új twitteket,felnéztem Instagram-ra is ,nem volt semmi érdekes ,de kaptam négy követési kérést.Vanessa,Josh,Mike,és Amy jelölt be .Átfutottam mindegyikőjük insta oldalát majd kiléptem,beraktam a fülest s elindítottam az első lejátszási listám.Kinéztem az ablakon ,kémlelve az iskola udvart.A legtöbb diák a parkoló felé vette az irányt ,néhányukat felvették a szüleik,a többiek pedig buszal jártak.Hírtelen egy hangos autó dübörgés hallatszott a parkolóba,mindenki a hang irányába fordúlt Lehalkítottam a zenét s én is a többi diák tekintetét követtem.Egy szürke Audia Rs7 hajtott kifele s azt követte egy matt fekete BMW i8,s a sort egy piros Porsche GT4 zárta.Velem egyetemben a többi diák is ámulva figyelte a felvonulást,mert hát ahoz hasonlított , méregdrága autók hajtottak ki az iskola parkolójából.Nem nagyon látszott,hogy kik vezetik ezeket az autókat ,de azt sejtettem nem olyan aki buszozik,mint én!Egy párbeszéd ütötte meg a fülemet a mellettem lévő székből.
-A Howlingok ,már megint port hagynak maguk után!-mondta egy srác lekezelő hangon,úgy tűnt nem nagyon tetszik neki.
-Felvágnak a flancos autójukkal,gazdag sznobok!-szólalt meg egy másik srác is.
-Csak tudnám honann van annyi pénzük!-szált be a csevegésbe egy harmadik srác .
-Állítólag az apjuk orvos!-válaszolta a srác aki az előbb lekezelően beszelt róluk .A hallotakból és a látottakból ítélve arra a következtetésre jutottam ,hogy kőgazdagok,az apjuk orvos és szeretik a feltűnődést.De miért is érdekelne engem,hogy mi van Hunter Howlingal és a családjával,semmi közöm nekem hozzájuk,sőt remélem soha nem is lesz.
Amikor főlkanyarodtam a házunkhoz vettem észre,hogy anya autója ott áll a kocsifelhajtón,akkor ezek szerint ő és Riley már itthon vannak.Belépve az előszobába a kabátom a fogasra akasztottam a kúlcsom az ajtó melleti kulcstartóra a többi ezer kúlcscsomó mellé a a táskámmal a kezemben elindultam a nappalin keresztül a konyha felé.Anya háttal nekem ált a tűzhely fölé hajolva.
-Szia anya ,megjöttem!-szoltam oda neki ,hogy azért legyen tudomása róla ,hogy nincs egyedül a konyhában.
-Szivem jó,hogy jöttél egész nap nem hívtál .Milyen volt az első napod?A húgod egész úton haza fele arról áradozott,hogy utalja az új suliát és vissza akar menni Floridába!Remélem neked jobb napod volt!-mondta anya velem szembe fordulva s közben a kezét törölgette egy konyharuhába .
-Jellemző Rileyra!-a hugomról azt kell tudni,hogy egy tízennégy éves lány,aki teljes mértékben kiélvezi a tini korszakát.Aktiv a közönségi oldalokon,ismer minden színészt ,popsztárt s hadd ne mondjam ,hogy több ezer tagos rajongó oldalai vannak a kedvenc sztárjairól.Emelett Teen Vogue,YGA,BBC Teens magazinokat olvas,a régi sulijában mindenki a barátja akart lenni.Ami a legaggasztóbb,hogy úgy öltözik,mint ha Hollywoodban élne ,és mindig engem is kritizál az öltözési stílusom miatt.Szerinte én úgy öltözködöm,mint a 80' években az emberek.Szóval igen,ez az én hugom Riley Thompson.
-Ami azt illeti nekem nagyon jó napom volt!A suli tetszik,a tanárok jófejek,a diákok szimpatikusak és már új barátaim is vannak!-számoltam be anyának a fejleményekről.
-Nahát szivem ez fantasztikus annyira örülök ,hogy tetszik neked az új sulid és a város is .Örulök,hogy olyan régóta most először végre boldog vagy és jól érzed magad.
-Anya kérlek ne hozd ezt most fől,nem szeretnék most erre gondolni az a múlt és ez a jelen!
-Rendben szivem igazad van ,sajnálom!Menj fől a szobádba írd meg a leckéidet ,s hívlak,mikor vacsorázunk!Rendben?
-Oke anya!-ki fordultam a konyhából s egyenesen fel a szobámba mentem.Ledobtam a táskám a földre,átöltöztem egy könnyebb szerelésbe.Fekete melegítő nadrág,egy szűrke kapucnis felső.A hajam laza kontyba kötöttem s neki kezdtem annak amikor ideges vagyok szoktam csinálni,takarítani.Probálom sokszor elzárnai magamban a feszűltséget és az ezzel járó düht,amikor arra gondolok,de valahogy mindig talál magának egy utat és kijönn belőlem.Felszedegettem a könyveket az ágyam mellől s vissza raktam a polcra a helyükre.A régi pszichológusom mindig azt mondta amikor rá gondolok az esetre,próbáljam lassan és higgadtan kezelni.Aham,könnyű neki kimondani,de nehéz nekem betartani.Hogy a francba tudjak egy olyan emléket higgadtan kezelni,ami tönkre tette az életem.Mikor ideges vagyok a kezem remeg ,most is ez tőrtént ,néhány könyv kiesett a kezemből s a főldre zuhant ,lehajoltam,hogy fől vegyem ,s mikor sikeresen a béna kezeim megfogták a könyveket bevertam a fejem az asztal sarkába.Fájó,zsibbadt érzés hatolt át az egész fejemen.Dühömben a kezemben lévő könyveket a polchoz csaptam,amitől a falhoz rögzített polc alsó szintje leszakadt s a rajta levő konyvek ,mind a asztalra és a főldre hullottak.Látszik,hogy én rögzítettem a falhoz ,alig ált meg pár napot.Az én kezem ügye alatt semmi sem áll meg rendesen.
-Ezt is tönkre tetted!-mondom sajátmagamnak.Az ütéstől a fejem még mindig fájt,a polcomat tönkre tettem és rám árramló idegesség még mindig nem múlt el.Kiviharoztam a szobámból,le a lépcsőkön a földszintig, felkaptam magamra egy cipőt s elindultam a futva az erdő felé.Lehet azért lettem ilyen ideges amiért anya felhozta azt a dolgot vagy ,mert már nagyon rég gondoltam rá.Alig volt két éve,hogy örökre felmondtam az álmaimnak,és nem azért,mert nem tudtam volna véghez vinni őket,hanem azért ,mert elvette tőlem az élet,vagy a sors,de teljesen megfosztott attól ami az enyém volt ,attól amihez csak én értettem,attól amiben tökéletes voltam.Kegyetlenűl elvette tőlem s nem hagyott mást csak egy béna lányt a helyében.A könnyek eláztatták a szemem s utat tőrtek maguknak végig az arcomon.Előttem láttam a múltat ,és azt ami egykor a jövőmet jelentette,ma ez már csak egy foszlány az elmémben,ami volt s többé nem lesz.Homályosan láttam a könnyektől ,mert éreztem ,hogy valamiben megbotlottam s a főldre zuhantam.Erősen beütöttem a lábamat egy hegyes kőbe,mert a nadrágom kiszakadt a bőröm felrepedt , csupa sár lettem,S a vérem is folyt.A fájdalom amit a lábamban éreztem ,nem volt olyan nagy,mint amit a lelkemben éreztem.Körűlnéztem ,de nem láttam semmit,csak magas fákat,ágakat,bokrokat s ködöt.Lassan feltápázkodtam a földről,a szemem megtörőltem a könnyeimtől s elkezdtem azon gondolkodni hol lehetek.Elég sokat futhattam ,ugyanis nagyon bent jártam az erdőben.Sötétedett,mert az erdőt kezdte ellepni a köd s az idő is hűvösödött,egy szál blújzban jöttem el.Megindúltam egy irányba de féltem,hogy eltévedek s valószínűleg mivel nem ismerem az erdőt csak kőrbe körbe járkálnék.A tehetetlenségemben leültem egy fa tőrzsébe s újra utat eresztettem a könnyeimnek.Ekkora szerencsétlen ,mint én nincs még egy a világon az bíztos,mert senki nem lenne akkora idióta,hogy neki fusson az erdőnek sötétedés előtt.A lábam még mindig véres volt,s az égész ruhám sáros.Hírtelen halk mocorgását hallottam egy bokorból.A hang irányába fordúltam,a sűrű bokorból hirtelen egy kis fehér nyúl ugrott ki,hatalmas kő esett le a szívemről ,még jó,hogy nem egy vadállat vagy valami hasonló lapult a bokorban ,mert akkor nem tudom,mit csináltam volna.A kis fehér nyúl befutott a fákközé engem egyedűl hagyva.De nem sokáig ugyanis újabb mocorgás hallatszott s most egy nagy állat bújt elő a fákmögül szájában az élettelen ,halott fehér kisnyúlal .A szivem a hasamba ugrott,úgy megijedtem.Lassan a földről összekapartam egy követ, szorosan a kezembe szorítottam s ,erősen a fának szorítva a hátam felemelkedetem a főldről.Az állat kicsit túl nagy volt annak,hogy egy sima erdei farkas farkas legyen,annál sokkal nagyobb és ijesztőbb volt.Észrevett, mert elkezdett felém jönni.Erősebben markolásztam a kőt,már vágta a tenyerem úgy szorítottam .Az állat lassú,egyenletes léptekkel haladt felém ,valamit sürgősen tennem kell,vagy ha nem itt helyben felfal.Mikor másfél méterre volt tőlem ki eresztette fehér hegyes fogait ,a szályában lévő kis fehér nyúl már sehol nem volt , bizonyára ő volt az előétel s én leszek a főétel.A baleset után sokszor megfordult a fejemben, hogy jobb lenne meghalni mintsem együtt élni ezzel a dologgal,de most ,hogy jobban belegondolok inkább haljak meg egyedül valahol, mintsem ,hogy egy túlméretezett farkas egyen meg vacsorára.Az alkonyatban a bundája sötét barnának mutatott világos tincsekkel,szép volt és különleges, teljesen elment az eszem amikor arra gondoltam ,hogy szép .Tennem kellett valamit,mielőtt a bestia még felfal,a kezemben levő követ meg lendítettem s elhajitottam az állat felé.Nem vártam ,meg a reakcióját megfordultam egy irányba s nekiiramodtam a futásnak.Szerencsétlen lábam alig bírta a futást,de minden erőm összekelett szednem ,ugyanis a bestia loholt utánam.Minden lehetséges lelki és testi erőm összeszedtem s futottam,futottam előre fákat,bokrokat magam mögött hagyva.Hülye voltam,mikor azt hittem sikerülni fog,ugyanis az állat gyorsabb volt,mint az én szerencsétlen lábam s hamar utól ért.A földre estem megint,a hátamra fordúltam s a fáradtságtòl szaporán vève a levegőt csúszva haladtam hátrafele.Az álatt a fogait rám meresztette s fölém hajolt,a szemei szokatlanok voltak fekete volt maga az àllat szeme ,de mikor jobban megfigyeltem sárgànak tűntek,mintha egy ember bújt volna el benne.Időm sem volt egy utolsó sóhajtást kiejeteni,mert az állat,màr hajolt felém,hogy belém harapjon.Egy hírtelen mozdulat,minden olyan gyorsan történt a fejemnek csapódott újra valami , homályosodni kezdett előttem a világ , csak annyit láttam,hogy az álatott valami,vagy valaki a földnek verte,s onann már teljes sötétség.
