tokyo ghoul oneshotok

suzuya x reader

(T/N= teljes név)
(K/N= keresztnév)
(V/N= vezetéknév)

dedicated to: Léna, one of my best friends.

Forró nyári délután volt. A CCG egyik irodájában ültél egy számítógép előtt, és az éppen releváns nyomozási ügyekről írtál beszámolót egy helyi magazinnak. Utáltad ezt a részét a munkádnak, az írás helyett sokkal több kedved lett volna bevetésekre menni. Az meg, hogy épp tegnap kaptad meg a legújabb Quinqed, nem segített a helyzeten. Akcióra vágytál, igazi harcra. De ehelyett neked bent kellett ülnöd abban az átkozott teremben, teljesen egyedül, és fogalmazni. Aah, megyek, kinyitok egy ablakot. Rohadt meleg van itt bent. Gondoltad magadban, amint felálltál, és az iroda falán elhelyezkedő széles ablakot kinyitottad. Jól esett egy kis friss levegő, a kilátás pedig meglepően jó volt. A Nap sugarai visszaverődtek a sok magas ház ablaküvegéről. A forgalmas utakon tolongó autók alig látszódtak egy ilyen magas pontról. Behunytad a szemed, és egy mély levegőt vettél. Az elmúlt napok olyan zsúfoltak voltak, szükséged volt egy kis relaxációra.

Amint ott álltál, hirtelen valaki szó nélkül benyitott az ajtón. Reflexszerűen hátranéztél, hogy megtudd ki zavart meg "munka" közben.

"Elnézést a zavarásért!!" mondta, pontosabban kiáltotta az ajtón belépő fiú. "Ugye szabad vagy egy percre?"

A fiú alacsony, vékony de mégis izmos termetű volt, a haja fehér, hullámos. A szemei vidáman ragyogtak, a szája széles mosolyra húzódott. Az öltözete kissé kitűnt a többi dolgozó CCG-s egyenruhája közül. A legfeltűnőbbek mégis a fiú arcán lévő varratok voltak. Egyáltalán itt dolgozik?

"Öhm, azt hiszem igen.." Nem volt kedved a munkához, és kíváncsi is voltál, hogy mit szeretne tőled a fiú. Felkeltette az érdeklődésedet már a kinézete is.

"Hmm, hát igazából én új vagyok itt, szóval gondoltam körbenéznék." Mondta mosolyogva a fiú, és az ajtót becsukva maga mögött helyet foglalt az egyik széken. "Egyébként a nevem Suzuya Juuzou! Téged hogy hívnak?"

"A nevem [T/N], másodosztályú nyomozó."

"Másodosztályú, mi? Ahh, én még csak harmadosztályú vagyok, még bevetésen sem voltam!"

"Majd biztos mehetsz, mostanában elég sok elintéznivaló ügy van Tokyoban.. Biztos ügyes leszel, Suzuya-san." Mondtad a fiúnak bíztatóan.

"Oh, hát már tapasztalt vagyok. Alig várom, hogy újra harcolhassak!"

A fiú furcsán vidám volt. A szemében eltökéltség és boldogság ragyogott, amint a Ghoulok legyőzéséről beszélt. A legtöbb új nyomozó nem szokott ilyen boldog lenni, inkább idegesek az első bevetésük hallatán. Furcsa ez a srác, de nekem tetszik..

"Hogy érted, hogy újra?" Kérdezted óvatosan.

"....Arról inkább nem akarok beszélni" Válaszolt Suzuya röviden, komor arccal.

"Bocsánat.."

"Mondd [V/N]-san, te már voltál bevetésen, ugye? És harcoltál már Ghoulokkal, nem?" Kíváncsiskodott a fiú.

"De.. Miért kérdezed?"

"Milyen érzés volt?"

"Öhm..." Mire akarhat kilyukadni? "Hát, csak a bosszúvágy miatt jó érzés volt legyőzni őket.. De különben semmi."

"Én nagyon szeretek gyilkolni. Főleg Ghoulokat. Azt mondod, bosszúvágy... Lehet, hogy egy kis bosszúvágy bennem is van."

"De én akármikor harcolok, félek... A haláltól." Jól esett kimondani ezeket a dolgokat, amiket mindig magadban tartottál. Suzuya hiába volt akármilyen furcsa, valahogy megbízhatónak tűnt.

"Heh? Miért? Attól nem kell félni. Mindenki egyszer meghal. Ebben nincs semmi rossz."

"De a barátaim.. Meg mindenki... Én nem akarnám elhagyni őket."

"Hát ezért ne legyenek barátaid!" A fiú nevetett, mire te is kacagni kezdtél.

"De komolyra fordítva a szót, haverok nélkül unalmas lenne az élet"

"Hmm, van benne valami. Mondd [V/N]-san, mi barátok vagyunk?"

"Lehetünk barátok." Mondtad neki kedvesen. "Bár igaz még csak most találkoztunk..."

"Az nem baj. Azt hiszem te vagy az első barátom." A fiú mosolygott, a boldogság csak úgy sugárzott belőle.

Hirtelen kopogtattak az ajtón, amire mindketten odanéztetek.

"Ki az?" Kérdezted.

Az ajtón belépett egy nagydarab férfi, név szerint Yukinori Shinohara. Egy különleges osztályú nyomozó volt, a CCG egyik legjobbja.

"Hogy végre megvagy, Juuzou-kun! Égen földön kerestelek." A férfi kimerültnek tűnt, mintha végig futott volna. "Gyere, mennünk kell.."

"Shinohara-san!" A fiú boldogan Shinoharához szaladt, és átölelte, majd hátranézett, és rádmosolygott.

"Még találkozunk, [V/N]-san!"

A két nyomozó becsukta az ajtót, és elindult. Érdekes fiú ez a Juuzou. Szerintem sokra fogja vinni, főleg, ha Shinohara a partnere... Ahh a fenébe, a munka még mindig itt van...