ValaHa

3.rész🔇

Napjainkban...

Felkelek az ágyamból ránézek az éjjeli szekrényemre és megnézem az órát. 7;21 szerda. Elveszem a telefonom és megnézem az instagramomat. Tudni illik ,hogy én vezetek egy olyan oldalt ami a fájdalmamat tükrözi. Legalább ennyi madadjon belőlem miután meghalok..

Anyámék szerint sokáig fogok élni. És ,hogy egyszer meggyogyulok és a nap soha többet nem árthat nekem..
Hazugsás!
Nem hiszek ilyenben..!
Ez idebenn nem élet.
Szerencsére jó tanuló vagyok ezért sok mindent megkapok. Meg az is közbe játszik ,hogy anyám ügyvéd apám meg épitész mérnök szóval...Nem kell izgulniuk.
De ,ha meghalok akkor legalabb ezt a sok érteket nem hiába csinalták. Akkor az öcsém kap meg mindent amit csak lehet. Olyan gazdag lesz így ,hogy majd rám nem kell megfelezni az örökséget...

Anyám és apám nagyon sokat dolgoznak. Szóval a napjaimat igazából az ápolónőmmel Carmennel töltöm. Ő csinal nekem reggelit ,ebédet , vacsorát. Ő veszi le a vérem ,és nézi meg a pulzusom... Ő visz nagyobb kezelésekre a korházba. (Szerencsére nem kell órákat várni egy parkoló helyre ,mert van nekem egy külön.. legalább ennyi jó legyen ebben az egész betegségben..!)
Szóval egy olyan ápoló nő.
Amelett ,hogy ápoló nő nagyon fiatal és nagyon jó barátom.

×××

Oda ülök az íróasztalomhoz és elkezdem írni a végrendeletemet.
Tudom ,hogy még ez hátra van...
De jó lesz. Sohasem lehet tudni mikor ér el a vég.

-Szia Rose.-mosolyog Carmen én meg halványan vissza rá. -Mi jót csinálsz?.-kiváncsiskodott.

-Hát .. ömm. Semmit! -raktam el a kezemben lévő végrendeletet. Mert tudom ,ha megtudja ,hogy én elkezdtem írni akkor lebeszél róla és elmondja anyámnak amit nagyon nem szeretném.

-Na mutasd mit relytegedsz.-sajnos nem tudok neki ellent állni..szóval megadtam magam és atnyújtottam a kezembem levő cetlit.-Hüm..Nem kemm ezt írnod. Nézd meg jól vagy. És jól is leszel idebent.

-Idebent!? Ahol már 10 éve sorvadok el !? Ez idebent NEM ÉLET CARMEN! ÉS EZT TE IS TUDOD JÓL ! SOHA TÖBBET NM LEHETEK A SZABADBAN NAPPAL. ÉJJEL MEG NEM OLYAN MINT NAPPAL LENNÉK ..-törtem ki sírásban..nem vagyok az a tipikus sírós fajta.. de 10 éve megamba folygottam és most kitőrt belőlem..

-Shüt..Nyugodj meg. Lehet ,hogy nem élet de anyádék mindent megtesznek ,hogy az legyen . Nézd a házatokat ! Szinte kastély! Van benti kerted ahol játszhatsz Ribizlivel(husky kutya).. És ,ha meghalsz akkor Ribizli vele mi lesz!? HÜM..? Tudom nehéz neked.. Hogy minden hónapban jönnek a magántanárjaid .. és tudom ,hogy nagyon okos vagy és azt is tudom ,hogy szerinted az a sok tudásod veled hal.. de nem fog! -vett egy mély levegőt és megölelt..-azt ajánlom ,hogy edd meg a Nutellás kenyeredet és meggy be a kertedbe. És ott higgadj le. Jó?- csak bólintani tudtam mert most beszélni nem lettem volna rá képes..

×××
Úgy is tettem és reggeli után bementem a benti kertbembe. Szeretek itt lenni.

A halastóba bámultam és töprengtem...

×××

Kb 2 óra után vissza mentem a szobámba. Carmen is bejött megvizsgalni.
Megnézte a pulzosomat és a vércukromat is .

-És a vérem?.-néztem rá értelmetlenűl mert tudom ,hogy mindig szerdánként veszünk vért ..

-Nemrég ettél Nutellás kenyeret szóval majd holnap kora reggel..

-Okés.- Már lepett volna ki az ajton de én megálítottam.-Carmen!

-Igen?

-Köszönöm!-egy kis molyot villantott azzal tudván 'hogy ,ez a dolgom, és becsukta maga mögött az ajtót.

______________________________________

Remélem tetszik nektek ❤