Szerelem egy véletlenből! (Nalu ff.) ~Befejezett~

Úr isten!

Lucy:

Másnap reggel hatalmas fejfájással keltem és nem emlékeztem semmire a tegnapból. Annyi még rémlett hogy köszöntünk elkezdtünk inni és képszakadás... Csak annyit éreztem hogy valaki öleli a derekam. Felnéztem és láttam hogy csak Natsu az. Megmosolyogtam de ez nem sokáig tartott. Mert megláttam hogy mindketten meztelenek vagyunk. Nagyon megilyedtem és felsikítottam. Natsunak kipattantak a szemei.
-Mi? Mi történt?-kérdezte de aztán szerintem megérezte hogy meztelen.-Akkor most mi...-kezdte
-Nagy valószínűséggel..-mondtam
-Ez... Anyám!-mondta
-Szerintem ez maradjon köztünk!-dobtam fel az ötletet
-Rendben.-mondta

Egy hónap múlva:

Ma felkeltem és nagyon rosszul éreztem magam. Rögtön a wc-hez szaladtam és kiadtam a gyomrom tartalmát. Bár ma még nem ettem semmit... Na miután ez lement azután elmendtem reggelizni. Lenyeltem a 2. falatot és újra rohantam a mosdóba. Na jólvan! Elmegyek Poysuska-sanhoz. (vagy tudom is én hogy kell írni. Szerk.) Elmentem. Bekopogtam. Miután kaptam egy szabadot bementem.
-Jó napot!-mondtam
-Szia! Mit szeretnél??- kérdezte
Elmondtam hogy mi volt. Megvizsgált.-Gratulálok! Gyermeked lesz.- mondta
-Hogy mi?!- akadtam ki- Mennyi idős?- kérdeztem
-Kb egy hónapos.-mondta. Nekem leesett. "Basszus! Akkor csak Natsué lehet" gondoltam.-Na de... Ki az apa?
-Natsu..- suttogtam. Meghallotta.
-Értem...-mondta
-Nem szeretnék tovább zavarni! Viszlát!- mondtam
-Szia.
Elmentem a céhbe. Egyenesen a nagypapi irodájába. Bekopogtam.
-Gyere!-hallottam a kedves hangot. Bementem.-Oh szia Lucy! Mit szeretnél?- kérdezte.
-Hát...-elmeséltem neki. Ő csak döbbenten hallgatott.- El szeretnék menni egy időre... És kérem ne szóljon senkinek semmit.
-Rendben. De azt bejelenthetem a többieknek hogy elmendtél? De ugye visszajössz?- kérdezte könnyezve
-Persze!- mondtam én is könnyezve. Ezek után kimentem a céhből. Mindenki furcsálta.
-Még találkozunk!- mondtam és kimentem.

Natsu:

Mindenkit nagyon foglalkoztaltott Lucy mondata. De nem mentünk utána. Igazából miután megtortént nem került de én láttam h máshogy viselkedik mellettem. Lucy távozása után egy órával nagypapi állt fel a színpadra. Mindenki rá figyelt.. Nagyon komoly volt. Ez nem jó jel.
-Gyerekek! Figyeljetek mert most egy fontos dolgot kell veletek közölnöm veletek...- mindenki rá figyelt- Lucy...- mondta de nem tudta folytatni
-Igen? Mi van vele?- kérdezte aggodalmasan (?) Gajeel.
-Elment innen.. Jó messzire egy időre- mondta és mindenki lesokkolt.
-Hogy mi?!?!- kérdeztük szinkronba még Laxus is.
-Hova ment?! Azonnal utána megyek!- mondtam
-Nem Natsu! Nem mész... Meg amúgy is.. Nekem se mondta meg hogy hova megy.-mondta. A lányok már könnyeztek.-Most nem tehetünk semmit. De megígérte hogy visszajön.- mondta már ő is könnyezve. Mindenki sírt.
-Miért ment el?- kérdezték a lányok egyszerre
-Nem mondhatom meg.-mondta
-Miért?- kérdezte Gray
-Ő mondta hogy csak bejelenthetem... De az okát nem mondhatom el.-mondta a nagypapi
-Értem..- mondtam-Remélem minnél hanarabb visszajön..
-Én is.-mondta Gajeel-Sosem kértem tőle bocsánatot a Phantomos eset miatt... Ő mégsem undorodott tőlem és a bajtársának vett. Ezért mindig hálás leszek neki.-mondta
-Biztos nem mondta meg hogy hova ment??- kérdeztem
-Nem.-mondta nagypapi

Lucy:

Az erdőbe voltam és találtam egy kunyhót. Ott voltam. Mivel a nagymamám és az anyukám tűz sárkányok voltak ezért nem fagytam szét. Elaludtam. És egy nagyon fura dolgot álmodtam.
" Három hatalmas sárkánnyal állok szembe. Jól látom?
-Igneel, Metalicana, Grandine..-mondtam-Mit kerestek itt?-kérdeztem
-Tudod-szólalt meg Igneel-tudjuk hogy az unokámat hordod a szíved alatt.. És azt is hogy sárkány vagy.
-Szeretnénk segíteni!-mondta Metalicana
-Én segítenék a szülésbe és vizsgálnálak..-mondta Grandine
-Megtanítanánk használni az erődet.. És a kicsinek is.-mondta Igneel
-Értem.. De ti.. Á értem! Hova kell mennem??- kérdeztem ők meg meglepődtek hogy ilyen hamar leesett
-Az itteni hegy aljánál van egy barlang.. Rajzolj egy varázskört aktiváld és utána mondd ki midhármunknak a nevét. Ezt kell tenned.. De..- mondta Igneel
-Igen?- kérdeztem
-Nem értjük.. Nem is ismersz minket..-kezdte Grandine
-De mégis segítesz.. Miért?- mondta Metalicana
-Hát nem egy fajból származunk?-kacsintottam
-Igaz... De mért nem mondtad el egyből Natsunak?- kérdezte Igneel
-Nem tudom hogy reagálna rá... És nem akarom terhelni hiszen egy véletlenből született gyerek..- mondtam
-Szóval nem is gondolkodtál azon hogy...- kezdték
-Nem! Nem tudnák elvenni egy ártatlan életet.- mondtam mosolyogva
-Te szerelmes vagy Natsuba!- jelenti ki Metalicana
-Mi... Én? Neeem...- tagadom a tagadhatatlan
-Értjük mi!- mondták szinkronba
-Még mennyit beszélhetünk??- próbáltam terelni a témát de amúgy érdekelt is
-Szerintem hadjuk hogy kipihend magad.-mondta Grandine
-Rendben! Holnap találkozunk!- mondtam kedvesen
-Rendben. Szia!- mondták"
Holnap hosszú nap lesz...

Sziasztok! Na itt is az új rész! Remélem tetszett! Bocsi a helyesírási hibákért.

Puszii!!😘😘😘