Rohadéknak születtem

1. Fejezet 🖤

CARTER

Bepakolom az utolsó dobozokat is az autó csomagtartójába,megfordulok, és egy utolsó pillantást vetek az egyetlen olyanhelyre, amelyet valaha is otthonomnak neveztem.A helyre,ahol életem utolsó tizenhét évét töltöttem.Igaz, hogy csak egyócska régi lakóépület, de az otthonom.Semmit nem ismertemezen kívül.Kibaszottul dühít, hogy távozásra kényszerítenek.

Rettegtem ettől a naptól.Utálom, hogy azzal a faszfejjel kell majd élnem, aki az anyám férje. Hála istennek csak hat hónapról van szó.Akkor töltöm majd bea tizennyolcat; végre törvényesen is felnőtt leszek.Biztosaklehettek benne, hogy az első dolgom lesz felrobbantani ezt azátkozott helyet.Anyunak most már ott van az a faszszopó.Többé már nincs rám szüksége.Hat hónapja kezdett randevúzni John Sheparddal.Mondhatjuk,hogy förgeteges románc volt.Azt hiszem, anyu egyedül volt,mióta megszülettem, így aztán nem igazán hibáztathatom azért, hogy társra vágyott. Mindig csak mi ketten voltunk.Eleinte tulajdonképpen tetszett, hogy van mellettem egy afféleapafigura, de a reményeim gyorsan elpárologtak, mihelyt megismertem Faszfejet.Így hívom magamban.Tökéletesen illikrá.

Észrevettem anyun a változást, amikor hazajött a randevúkról.Boldogabb volt.Könnyedebb.Mintha lebegett volna, vagy mi aszar. Örültem, hogy ilyennek láttam.Megérdemli a boldogságot. Pár hónapig találkozgattak, mielőtt először hazahozta őt, hogybemutassa nekem.A megismerkedésünkkor kitettem magamért. Anyu kedvéért csináltam.A pasas nagyon kedves volt, míg anyumagunkra nem hagyott néhány percre, hogy italt hozzon.Azonnal gyanakodni kezdtem, látva, hogy milyen undorralmért végig.Az idő múlásával a pillantások gyűlölködő megjegyzésekbe torkolltak.

Eleinte nem tettem semmit, amivelkiprovokáltam volna.Gondolom, valami okból kifolyólagegyszerűen nem kedvelt.Talán azért, mert fattyú vagyok.Kitudja? Hozzászoktam az elutasításhoz. Egész életemben részemvolt benne.Anyu szeretete mindig önzetlen volt.Még akkor is szeretett,akkor is gondoskodott rólam, amikor rosszalkodtam.Ezértörökké hálás leszek neki.Sok mindenen ment keresztül velemaz évek folyamán, de soha nem inogtak meg az érzései irántam.Egyszer sem.De Faszfej számára nem jelentettem semmit, gondolom. Csak tüske voltam az oldalában. Valami, ami anyués közéje állt.Kiborultam, amikor megkérte anyu kezét, és ő igent mondott,de nem mutattam ki anyu előtt, hogy mit érzek.Nem akartammegfosztani az örömtől.Megérdemelte a boldogságot azokután, hogy mi mindent áldozott fel értem az évek során.Nem szándékoztam az útjába állni.

Aznap, amikor anyu ujjára húzta a gyűrűt, Faszfej azonnal ki ismutatta, mit érez valójában irántam.Valami idétlen polgáriceremóniát tartottak az anyakönyvi hivatalban.Ez volt anyuelső házassága.Sokkal többet érdemelt ennél.Nem is akartamelmenni, de anyu azt akarta, hogy ott legyek, a kedvéértösszeszorítottam hát a fogamat, és elviseltem.Utána mi hárman elindultunk egy kellemes étterembe ebédelni,hogy ünnepeljünk. Pontosabban ők ünnepeltek.Én aztánbiztosan nem.Anyu megkérte Faszfejet, hogy álljon meg egyhelyi pékségnél, hogy vehessen egy finom tortát, amelyet magunkkal vihetünk. Abban a pillanatban, hogy kiszállt azautóból, Faszfej gyűlölködő pillantást vetett rám avisszapillantó tükörben.- Szeretem anyádat - közölte velem.- De egy percig se hidd, hogy ez rád is vonatkozik, mert nem így van.A szememben te csak a csomag kéretlen része vagy.- Utálomelismerni, de fájtak a sértő szavai.Csak arra voltak jók, hogymég rosszabbul érezzem magamat.Miért olyan nehéz engem szeretni?Mielőtt lenne időm lecsukni a csomagtartót, a nevelőapámkihajol a vezetőoldali ablakon.- Mozogj, fiam. Nem érek ráegész nap - jegyzi meg szarkasztikusan.Esküszöm, imád velemszarakodni.Felkapom a fejemet.- Nem vagyok a fiad.Jobb lesz, ha ezt nem felejted el, öregember - vágok vissza, és összehúzom a szememet.- Ha felemelted volna a seggedet, hogy segíts, ahelyett, hogy itt ücsörögtél és parancsokat ugattál volna nekem egész délután,akkor már órákkal ezelőtt végeztünk volna.