15. fejezet: A Különös Jelenség

389 18 2
                                    

         Shanaya a falevelek között beszűrődő napfényre ébredt. Először csak résnyire nyitotta ki a szemét, hiszen még harmat gyengének érezte magát. Szépen lassan felült, de ekkor leesett valami a homlokáról. Ahogyan jobban szemügyre vette az ölébe pottyanó anyagot, rájött, hogy ez Peter ingjének egy darabkája lehet. Még hideg és vizes volt, így ebből kikövetkeztette, hogy nem rég lett cserélve. Körbe nézett, azonban nem látta sehol sem a fiút. Megpróbált felkelni, de a fejébe éles fájdalom nyílalt és visszazuhant a földre. Kezével azonnal neki állt masszírozni a halántékát, hogy enyhítse az éles lüktetést, de az nem akart megszűnni. Szépen fokozatosan eszébe jutott, mi is történt tegnap. Ahogy végig pörögtek az emlékek a fejében kirázta őt a hideg. Nem tudta eldönteni, hogy ez valóban megtörtént-e vele, vagy csak csupán álom volt. Abban bizonyos lehetett, hogy bármi is az igazság szörnyűséges, ami itt történt és mindnél előbb elakart innen menni. Itt akart hagyni csapot-papot, de ehhez szüksége volt Peterre. Erőt vett magán és felpattant. Még szédült egy darabig, de megpróbált körbe kémlelni, hátha meglátja valahol őt.

Arra lett figyelmes, hogy már nem a várfalon kívül van, hanem a várudvarban

Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.

Arra lett figyelmes, hogy már nem a várfalon kívül van, hanem a várudvarban. Törte a fejét, de nem tudott visszaemlékezni, hogy ő átjött volna-e a kapun. Itt bent még jobban elragadta egy fojtogató érzés, ami az este történtek után egyre csak nyomasztotta. Azért, hogy mindnél előbb szabaduljon ettől az emóciótól és helytől, neki állt hát megkeresni a fiút.

        Átbotorkált a sok törmeléken, a növényzeten, ami az idő folyamán benőtte az ajtókat. Felment egy lépcsősoron és az valamiféle bálterem szerűségbe vezetett, vagyis egykoron az lehetett. Most már azonban csak egy nyílt placc, amit benőtt a fű. Látott a távolban, a helyiség másik végében egy ajtót. A burkolatát benőtte a borostyán, de még az ajtó egy részét is belepte. Úgy döntött, hogy arra megy tovább, így hát elindult feléje. Éppen már rányúlt a kilincsre, amikor Peter meglátta. A rémület egyből kiült az arcára és torkaszakadtából üvöltött a lánynak.

        - Shani! Ne menj arra! - rohant egyből, ahogy csak tudott, de már késő volt

Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.

        - Shani! Ne menj arra! - rohant egyből, ahogy csak tudott, de már késő volt.

Shanaya kinyitotta az ajtót, de az nem vezetett sehová. A lendület tovább vitte, de még éppen időben belekapaszkodott a kilincsbe, így nem zuhant le a feneketlen szakadékba. A szívverése felgyorsult és csak dübörgött a mellkasában, ahogy nézte, hogy szó szerint a semmi felett lóg. Kétségbeesetten kapaszkodott a kis fémdarabba, de érezte hogy a tenyere egyre csak jobban és jobban izzad a félelemtől. Peter alig bírt megállni az ajtókeret előtt, olyan iramban futott. Szemei körbepásztáztak mindent, hogy kitaláljon valamit, még is hogyan tudná felhúzni a lányt.

Narnia Krónikái: Aslan LányaOnde histórias criam vida. Descubra agora