Underwater [HUN]

Fájdalmas múlt

A bűnöző befordult a sarkon. Teljes erőmből loholtam utána, kezemben a pisztolyomat tartva.
'Basszus! Túl gyors! Így soha nem fogom elkapni!' gondoltam. Elhaladtam egy pocsolya mellett. Víz. Igen, pont ez kell most nekem. Ez az én képességem. 
Megálltam, a bűnöző rohant tovább. Levetettem a dzsekimet, a pisztolyomat visszadugtam az övemen lógó pisztolytáskába, majd mintha imádkoznék, összeütöttem a tenyereimet, miközben a vízre koncentráltam, és elkiáltottam magam:
- ÉLET ESZENCIÁJA! - s a képességem aktiválódott. A víz mozogni kezdett a tócsában, majd egy vastag vízoszlop emelkedett ki belőle irtózatos sebességgel. Gondolatban a szökevény felé irányítottam, mire az oszlop már nem felfelé nyúlt, hanem derékszögben meghajolt, és a célpont felé lőtt ki. 
Fél perc alatt beérte a férfit, majd egy hatalmas vízgolyóba zárva visszahúztam magamhoz.
- Lám, lám, mi van itt? - mondtam neki gúnyosan vigyorogva. - Azt hitted megszökhetsz előlem? 
- Blughblughb - válaszolta. Valószínűleg éppen elküldött a jó kurva anyámba. Ami valójában igaz. Anyám prostituált volt. Apámat soha nem ismertem. 
- Sajnos nem hallak. Valami van a szádban szerintem. Kulturált ember tele szájjal nem beszél.
- Nem kellene ennyire gonosznak lenned vele, Shori - chan -szólalt meg mögöttem egy vidám hang. - Ez így kissé embertelen, nem gondolod?
- Igazad van, Dazai -san. - húztam el a számat, majd úgy formáltam meg a gömböt, hogy a belseje üreges legyen, és a tetején legyen egy kis lyuk a levegőnek. De csak egy egészen kicsi.
Majd megfagyasztottam.
- Tch-tch, Shori-chan, te aztán tényleg kegyetlen vagy.
- Mondod te - nyújtottam ki rá a nyelvem, és hátat fordítva neki elindultam vissza az épületbe, ahova a gazfickó be akart törni, sarkamban a lebegő jéggömbbel.

Miután átadtam a rendőrségnek a bűnöző-jégkásámat (persze miután kiolvasztottam, hogy bilincset tudjanak rá tenni) csatlakoztam Kunikidához és Ranpohoz a helyszínelésben.
- Találtatok valamit? - kérdeztem, miközben a dzsekim zsebéből elővettem egy csomag rágót, és bekaptam belőle egy szemet. Kezemet zsebre dugva, a rágón csámcsogva közelebb mentem a szemüveges tökfilkóhoz, aki ismét csak a naplójába jegyzetelt.
- Még semmi érdemlegeset. Sikerült elkapnotok Dazaival az elkövetőt? - kérdezte, fel sem pillantva a jegyzetelésből.
Morcosan kifújtam egy vöröses tincset az arcomból, ami kicsúszott a hajpántként használt régimódi pilóta-szemüvegem alól.
- Ja, bár sok mindent nem segített. Valamerre elkószált menet közben, és csak akkor jelet meg újra, amikor már elfogtam az elkövetőt. Valószínúleg időközben megint megpróbálta megölni magát. -húztam el a számat.
- Értem. De legalább egy gonddal kevesebb. - mondta, miközben becsukta a naplóját.- Ranpo, találtál valamit?
A fekete hajú detektív felnézett a chipseszacskójából.
- Szóval neki se láttál még... -sóhajtotta Kunikida. - Ranpo - san, lennél olyan kedves, és segítenél megoldani ezt az ügyet? Utána nyugodtan folytathatod azt... ehem... amit eddig is csináltál...
Ranpo vágott egy grimaszt, majd feltette a szmüvegét, aktiválva a "képességét".
- Hmmmm....-hümmögött. - A pasas, akit elfogtunk, a Dokkmaffia egyik kifutófiúja. Azért akart betörni az épületbe, hogy megszerezzen egy kupac iratot egy rejtett széfből. A megbízója Ozaki Kouyou, a Dokkmaffia egyik kivégzőtisztje.
Az idő megállt körülöttem. Nem érzékeltem semmit, csak a név visszhangzott a fülemben. 
Kouyou.
Kouyou.
Kouyou.
Ozaki Kouyou.... 

Ozaki Kouyou. Jól ismerem ezt a nevet. És a Dokkmaffiát is. 
Két évvel ezelőtt, amikor a képességem felfedte magát, és kiderült, hogy áldott vagyok, a Dokkmaffia lecsapott rám.
Kellett nekik a képességem. Majdnem egy éven át tartottak fogva, és a legkülönbözőbb kínzásoknak vetettek alá, hogy megtörjek. 
De nem hagytam magam. Hiszen ott volt a családom, édesanyám és a húgom, Yuna, aki még hároméves sincs, akik azt sem tudták, mi lett velem. Már csak miattuk sem fogok sem megtörni, sem meghalni. Erős vagyok. A képességem is erős.
Ekkor jöttem rá, a kínzások és kísérletek alatt, hogy nem csak a vizet tudom irányítani, hanem mindent, amiben a H2O molekula megtalálható. 
Megragadtam hát ezt az újonnan szerzett tudást,  és a képességem segítségével úgy irányítottam a fogva tartóim vérért a testükben, hogy az ereik a nagy nyomás miatt kiszakadtak és elvéreztek. Egészen addig használtam ezt módszert, amíg ki nem jutottam a Maffia rejtekhelyéről.
Miután elmúlt a veszély, a rongyos ruháimban lerogytam a mellettem lévő épület falához, és sírni kezdtem. Nem, nem sírtam. Zokogtam. Zokogtam, mert megöltem több tucat embert. 'Elvettem az életüket. GYILKOS LETTEM. Soha többé nem mehetek haza... Soha...'

Így talált rám másnap Dazai, feküdve a mocskos aszfalton, egy szál elnyűtt, hajdanán fehér hálóingen, koszosan, kisírt szemekkel.
Hiába kérdezett, nem válaszoltam. Aztán minden figyelmeztetés nélkül felkapott, mint egy hercegnőt, és elindult velem kifelé, az utca felé.
Használni akartam a képességem, hogy eláztassam, megfagyasszam, vagy bármi, de megdöbbenve éreztem, hogy... nem érzek semmit. Nem éreztem a képességemet!
- Most már megnyugodtál? - kérdezte mély, bársonyos, megnyugtató hangon. - Amíg bármilyen testrészedhez hozzáérek, az erőd lenullázódik. Ez az én képességem, a semlegesítés: Többé Nem Ember.
- Hova viszel most engem? -kérdeztem suttogva.
- Biztonságos helyre. Jó emberek közé. - suttogta a fülembe, lehelete csiklandozta a bőrömet.
- Ne... Nem akarom... Szőrnyű dolgot tettem... Embereket öltem... Sok embert... Nem akarom... -nyögtem bele a mellkasába, belekapaszkodva a kabátjába.
- Hidd el, életem... Én sokkal szörnyűbb dolgokat is tettem, mint az emberölés. - mondta, szilárd, érzelemmentes hangon, aminek semmi köze nem volt az előbbi megnyugtató hangsúlyhoz.

'Ki ez a férfi és hová visz engem??'

------------------------------------------------------------------------------

Üdv mindenki

Na, mint ígértem, itt van a BSD fanfic első fejezete. Nem gondoltam volna, hogy ezt is még ma este ki fogom rakni, de ez az ötlet már napok óta itt motoszkált a fejemben, és az angol érettségi alatt egész végig ezen agyaltam, hogy hogyan dolgozzam ki a karaktereket. Ha egy kicsit darabosnak és érthetetlennek tűnik, az azért van, mert még én sem tudom, hogy mi lesz ebből 😂😂
Igazából csak 2-3 fontosabb jelenet van meg a fejemben, így nem tudom még, hogy hogy és mint fog a sztori alakulni. Majd meglátjuk  😁😁