Játszmák

#8. Újabb csók az ördögtől

Negyed hatkor kelhettem egy erősebb viharra. Szakadt az eső ami hangosan verdeste az ablakomat. A szél erőteljesen mozgatta a felhúzott redőnyömet és a szobában már nem volt kellemesen meleg egy szál alsónadrágban. Kinéztem az ablakon és az utcában hömpölygött a víz.

- Szuper - motyogtam magamban. Tudtam, hogyha egyszer felkeltem és ráadásul vihar is van, akkor nem fogok visszaaludni egykönnyen. Nem is feküdtem vissza, inkább lenyomtam egy kis edzést a szőnyegen, utána pedig vettem egy langyos zuhanyt. Gondosan körbetekertem a hátamat egy újabb kötéssel, a régit pedig beáztattam.

Mindennel készen voltam még hét óra előtt és az eső még mindig ömlött az égből. Utáltam ezt az időt, mikor iskolába kellett mennem, főleg mikor még nem volt autó a fenekem alatt.

Lekocogtam az étkezőbe és mivel senki nem volt ébren - leginkább anyámra értem -, csináltam magamnak két szendvicset és elraktam egy zöldteás flakont is. Bepakoltam a táskámba és újra megnéztem milyen idő van kint. Mikor megbizonyosodtam arról, hogy elfér nálam egy bőrdzseki, nekiálltam megkeresni a szekrényben. Tíz perces kutatásom során minden ezer éves darabot megtaláltam, csak azt az egyet nem, amit kellett volna. Végül egy poros dobozból húztam elő a dzsekit. Felkaptam a táskámmal együtt és eltűntem otthonról az autóval együtt.

Mivel szerettem az esőben kocsikázni egy könnyű zenével kitérőt tettem, hiszen még így is volt egy fél órám az iskola kezdésig. Én úgysem voltam az a típus, aki időben beér, nem ment volna a személyiségemhez, ha most én lettem volna az első.

Nyolc óra tizenhét perckor törtem be a terem ajtaját ezzel felriasztva a tanárnőt és a diáktársaimat. A tanárnő természetesen leszidott és beírta a hiányzást, amit nem tudtam és igazából nem is akartam igazolni. Leültem a helyemre a leghátsó sorba és a hanyagságom még mindig kiverte a biztosítékot a nőnél, aki tanítani szeretett volna. Szörnyű trauma..

A telefonomat böngésztem amikor egy ismeretlen lány rám írt. Kedves kis szöveget írt, de mielőtt még válaszoltam volna neki, megnéztem a profilképét, hogy tudjam kiről is van szó. A lány telt ajkai és nagy kék szemei mindent vittek. Egy találkozást kért tőlem az első szünetben az automatánál és mivel igen csinos lányról volt szó, ezért belementem. A lábammal dübörögtem, mert izgatottan vártam a csengő hangját, hogy végre megszabadulhassak ettől az órától, na meg a többitől de az még hátra van.

Mikor megszólalt a csengő azonnal kipattantam a helyemről ami a tanárnőnek nem tetszett és ennek hangot is adott, de engem hívott a kötelesség amit férfiként muszáj volt teljesítenem egy gyönyörű hölgynek. Ahogy a lány kérte - sajnos a nevét nem jegyeztem meg -, az automatánál megálltam és megvártam, míg ki nem szállingózik valamelyik teremből. A meglepetés akkor ért, mikor nem az a lány állt előttem, akire számítottam.

- Örülök, hogy eljöttél - állt meg előttem Laura és az arcomra fagyott a döbbenet.

- Komolyan? - ez az egy kérdésem maradt.

- Beszélnem kell veled - fonta össze karjait a mellkasa előtt, ezzel feljebb nyomva a melleit, de talán nem szándékosan.

- Mégis miről akarsz beszélgetni, miután igazgatóiba küldettél? - tettem fel neki a nagy kérdést, amire már nagyon régóta vártam a választ.

- Az semmiség volt - legyintett. Szemeim majd' kiestek a helyükről, mikor ezt meghallottam. Természetesen ő nem tudta, hogy én mit kaptam ezért a semmiségért. - A lényeg az, hogy remélem elgondolkodtál egy picit a dolgokon. Mint már mondtam, szeretnék több lenni neked mint egy kis kaland.

- Hisz te még azt a szintet sem érted fel - mondtam unottan, mire mellkason vágott.

- Mindketten tudjuk, hogy mi is voltam neked valójában, csak nem mered bevallani, mert oda lenne a férfiasságod. Utolsó ajánlatom, vagy újra a dirihez küldelek. Adj egy esélyt, hogy bebizonyítsam, én kellek neked - uralkodó kisasszonyból egy édesen mosolygó kislány lett, mégis undorodva álltam a történet előtt.