Egy napsütéses délután, Kirishima éppen hazafele vette az útját a plázából, ahova beugrott némi hajzseléért. Nyugodt volt. Az már nem zavarta többé. Napjai az év közepe fele menet így is egyre sűrűbben teltek, hogy jol sikerüljenek a vizsgái, és a sportfesztivál.
Fülében fülhallgatóból dübörgött a zene, talán 8 Graves lehetett, de közben csendben várt a buszra, kezében szatyorral, benne a vásárolt dolgokkal. Hamarosan meg is látta a nagy, kék járművet, és a bérletét felmutatva benyomult a tömegbe. Telefonját nyomogatta fél kézzel, míg a másikkal erősen szorította a kapaszkodót mert a busz se volt már mai gyerek, és úgy dobálta össze vissza az embereket, ahogy csak lehet. A leszállással se volt gondja, mert a végállomásig ment vele.
Megrezzent a mobilja. Valószínűleg Mina kérte a házi feladat megoldókulcsait Facebookon. Éppen belépett volna az alkalmazásba, hogy elmagyarázza neki, ő ugyancsak elfelejtette megcsinálni, de megakadt a tekintete a legfelső poszton, ami egy régi kép volt, "Ezt osztottad meg pont egy hónappal ezelőtt." felirattal. A kép az egyik "korepetálásáról" készült Bakugouval, "Nekedmegyek másodfokú egyenlet!" szöveggel felette. Édes kis emlék volt, szinte hallotta ahogy barátja morog amiért megint szorzott osztás helyett a gyöknél. Majd egy röpke zavarodottság alatt rájött, tényleg hallja a hangját. Felpillantott a képernyőből, és a következő jelenet tárult elé. Bakugou épp, még minden bizonnyal diszkréten, sürgetett egy kisiskolást aki épp e jegyét kereshette a táskájában. Kirishima megsajnálta a kissrácot, de közbe mosolygott. Úgy látszik Balugou is visszatért a régi kerékvágásba. De ebben a pillanatban felé kapta a fejét, talán megérezte a fugyelő szenpárt. Abban reménykedett, hogy ilyen hajjal nem ismeri fel, ezért csak hátatfordított, és próbált úgy tenni mintha nem az előbb látta volna az exét felszállni.
Érezte ahogy az emberek körülötte dülöngélnek, mozgolódnak.
DU LIEST GERADE
|The Great Class A 1| Kiribaku & Tododeku
FanfictionElsőre talán csak egy üzenetes story, de ahogy tovább érsz, rájössz, ez nem az aminek először gondoltad. Az osztályban mindenkinek megvan a maga szerepe, ez a csoportban sem változik. De a függöny mögött valódi érzések lapulnak.
