Ship it!

🚪I'm not your bitch(Tododeku, meg egyéb)🚪

Egy kis segítség:
Deku=Midoriya
Todoroki=Shoto
Kacchan=Bakugou
Csak nem akartam folyton ugyanazt a neveket írogatni lel
Oké....ennek a sztorinak az eleje elég...gonosz lol, úgyhogy aki nem szereti vagy nem bírja vagy esetleg különösen jó kedvében van, amit nem akar elkúrni, annak a történet első kb. negyedét nem ajánlom!🐛
-DEKU!!!! Gyere ide, babám!!-ordította Kacchan a kanapén ülve, mire a tőle fél méterre sem álló összerezzenve fordult felé
-I-igen?-mondta, de valamiért érezte mi fog jönni. Bátortalanul állt a nála magasabb, szőke, tüskés hajú fiú előtt
-Tudod, ma nehéz napom volt. Persze, én feleltem, ki más?-(igen...kollégiumban felel lol)nyugodt volt. Ilyesztően nyugodt-Jól esne egy kis kényeztetés...-megfogta kis "barátja" karját és az ölébe rántotta
-Nee! K-kérlek Kacchan!-síkított kissé lányosan Midoriya
-KUSSOLSZ!-ordított rá ismét-Lovagolj meg ribanc!-adta ki a parancsot a már könnytől fénylő szemű, zöld hajú fiúnak-NA?! Mi lesz?!
-S-sajnálom-könnyeit nem bírta tovább visszatartani, de csak pár csepp csordult le puha, bársonyos, hófehér bőrén
-Van mit. De ne most bőgj! Olcsó kurva...-mondta Bakugou erélyesen
Megfogta a fiú combjait és még jobban magára húzta, majd megfogta csípőjét és fel-le kezdte mozgatni. Dekunak közben végig potyogtak a könnyei. A szőke, nyakát szívogatta, amit-úgy mint ezt az egészet-Midoriya egyáltalán nem élvezett.
Miközben Kacchan közelségét "élvezhette", nagyon szemezett az asztalon fekvő, piros nyelű ollóval. Piszkos gondolatok jártak a fejében(jeez, ne értsd félre)...milyen sok és fájdalmas módon tudná megölni meggyalázóját:pár szúrás a mellkasába vagy egy erős szúrás nyaki ütőerébe. Mennyire élvezné, hogy ráköphetne a holttestre. Ilyesmik zajlottak le a fejében, de elég gyorsan elhesegette, hisz legbelül kedvelte a srácot, mert tudta, hogy nem ilyen, így már csak "pajtása" tagjára figyelt fel, ami hirtelen belehatolt. Hatalmasat sikoltott, mire a domináns befogta a száját.
1 perc se telt el, de valaki csöngetett a koliszoba ajtaján(ott egyáltalán van csengő?). Vékonyak a falak; ha nagyon fülelsz, szinte minden szót hallassz a gipszkarton falak túlsó feléről.
-Baszd meg! Nyisd ki!-káromkodott Bakugou, mire Deku fél perc alatt rendbeszedve magát nyitott ajtót. Kacchan a hálóban maradt, 1-2 szobával arrébb.
-Deku! Minden rendben? Mi a baj?-az ajtó előtt egy aggódó Todoroki állt, aki 1 lakással arrébb volt Kirishimával(ezt se értsd félre) -Sikítást hallottam. Te sírsz?-Mivel Midoriya könnyei letörléséről és a már enyhén lila szívásfoltok(oké. Tudom, h egy jó ideig tart míg belilulnak meg véraláfutásosodnak, de most nézzük el pls. Istenem, de fogyatékos vok lel) eltüntetéséről megfeledkezett
-Öhm...csak.....nézem a Titanicot és elég megható
-Áh. Nem is tudtam, hogy a titanic megnézésétől az embernek síkítania kell és így néz ki a nyaka-mondta rámutatva az alacsonyabb egyik foltjára Shoto. Deku nem bírta tovább, mindene fájt, lelkileg és testileg teljesen kikészült, nem tudta tovább rejtegetni fájdalmát...Todoroki szeme láttára újra megeredtek azok a könnyek...melyek visszasírnák erőszakkal elvesztett szüzességét, ártatlanságát és Bakugo ordibálásának, veréseinek és molesztálásanak elviselésére pazarolt órákat
-Mit tett veled?-kérdezte Shoto magához szorítva a mellkasán síró kis testet. Bakugou, mint mondtam 1-2 szobával arrébb volt, úgyhogy nem hallotta a viszonylag halk beszédet, hisz nem hallgatózott, el volt foglalva azzal, hogy....öhm....magát kényesztesse(forró törülközőkkel meg ilyenekkel lol). Deku pár perc alatt összeszedte magát, majd dadogva és szipogva mesélte el csak dióhéjban és elég gyorsan, hogy miket tett vele Bakugou
-Én...annyira sajnálom. Deku, ezt meg kell akadályoznom...-Midoriya erre csak halványan elmosolyodott és édes, zöld szemei felcsillantak. Gyors ajtónyitás hallatszódott, majd Kacchan lépett be a szobába
-Szia-mondta ridegen az általa félarcú gyökérnek/seggfejnek nevezett srácnak, majd átkarolta Dekut, kinek szemében tisztán látszott a gyűlölet és az undor. Todoroki idegesen ökölbe szorította kezeit, amikből már eléggé kifutott a vér(elfehéredett)
-Bakugo!! Ezt kurvára nem teheted!-ordított rá hirtelen érzéstelen fejjel a kétszínű hajú(clap, clap, clap, bitch).
-Miről beszélsz félarcú barom?!-kérdezett vissza ingerülten a szőke. Shoto teljes erőből pofán vágta Deku meggyalázóját. Megint elvesztette az önuralmát, úgyhogy Kacchan egy kellemes, jeges ütést kapott, amitől pár pillanatra kidőlt. Todoroki megragadta Midoriya törékeny kezét(főleg akkor törékeny mikor a one for allt használja a kis fogykos az 1. évadban lel, mondjuk akkor inkább törött...), és elkezd vele a saját és Kirishima szobája felé futni. Amint beesnek az ajtón rögtön be is zárják. Kirishima kérdőn néz, mire Shoto és Deku elkezdik magyarázni a történteket.  A piros hajú srác bátran átment Balugou szobájába, hogy beszéljen vele
-Miért tetted ezt?-kérdezte az ajtóban állva
-Nem tudom!! Nem tudom mi a faszomért tettem, de utálom magam érte-Kirishima lassan odalépett a síró fiúhoz és kezével lassan, remegve megérintette haját
-Nem lesz baj. Minden rendben lesz. De ez nem egy annyira kis bűn...
-Tudom...basszameg. Nem voltam magamnál. Annyira sajnálom-most neki potyogtak a könnyei...irónikus, nem? Végülis a legkisebb amit megérdemel, az bűntudat
-Ezt ne nekem mondd. Deku már valszeg soha nem fog úgy rád nézni, mint eddig-Kacchan könnyei kezdtek teljesen felszáradni Kirishima nyugtató simogatása alatt
-Akkora barom voltam!! Szerinted meg tud bocsájtani?
-Nem tudom. Szerintem adj neki egy pár nap gondolkodási időt-mondta a piros szemű fiú-De lehet, hogy most neked is pihenned kéne. Aludj egyet, addig én megyek.
Bakugou megfogta a srác csuklóját
-Légyszi ne hagyj itt...-az elpiruló Kacchan látványa elég volt Kirishimának ahhoz, hogy ott maradjon vele. Leült az ágyra és óvatosan simogatta a bűnös fiút.
Közben elgondolkozott, hogy miért babusgatja, amikor inkább Dekun kellene segítenie.
De szíve mégis Bakugouhoz húzta.

*közben Todorokiéknál*

-Nagyon sajnálom...-mondta Shoto a halványan mosolygó fiúnak
-Nem tehetsz róla. De én tudom, hogy Bakugou nem ilyen. Csak valahogy bekattant az utóbbi 2 hétben-magyarázott Deku, mert valamiért tudta, hogy Kacchan nem tenne ilyet
-Szóval 2 hétig kínzott?
-I-igen-válaszolt a remegő zöld hajú, mert eszébe jutottak az elmúlt fél hónap eseményei. Könnyei megint megeredtek, mire Todoroki szorosan átölelte. A fiúban lassan átáradt a biztonság érztete, és a könnyei is felszáradtak
-Nem akarsz aludni?-kérdezte Shoto, amire egy bólintás volt a válasz. Lassan mindketten lefeküdtek és Midoriya elaludt a biztonságot nyújtó karokban, de a felemás fiú ébren maradt és nézte az alvó szerelmét.
Reggel kopogásra ébredtek. Az ajtó előtt Bakugou és Kirishima álltak. Todoroki visszacsapta volna, de a szőke srác már elkezdte a mondandóját
-Midoriya Izuku! Az utóbbi 2 hétben nem tudtam mit csinálok. Tudom, hogy amit tettem veled az borzalmas és megbocsáthatatlan. Szörnyen sajnálom!-fejezte be és mélyen meghajolt
-Nem tudom, hogy meg tudok-e bocsátani. Lelkileg és fizikailag is nagyon fájt amit tettél. Még gondolkodom a bocsánatkéréseden...-mondta Deku és becsukta az ajtót.
Egy gyerekkori barátja. Már ovi óta ismerik egymást, ha nem régebb óta. Mindig is felnézett rá és tisztelte. Mélyen, legbelül tudta, hogy meg fog bocsátani régi barátjának. De csak ha megváltozik.

HeY SiSteRs!!
Na igen....ez megint késett és béna. Remélem azért olvasható, de mostantól jobban PRÓBÁLOK  igyekezni. De brooooo, majdnem 3 hétig nem volt telefonom és szegényemmel együtt az ihletem is messze volt.
Sajnálom, hogy nem írtam már egy jó ideje.
LEHET KÉRNI. Yaoit, yurit, fiú×lányt, kb. bármit írok, ha azzal örömet szerzek egy(vagy több) emberkének.
Amúgy tudom, hogy a bnha karakterek nem koliba járnak...ez csak egy fikció te$$
Byeeeee!!~♡

Ez a videó engem boldoggá tesz, úgyhogy itthagyom♡♡