Ship it!

📺Átjössz hozzám, Noah?(Foah)📺

*Noah*

Noah Schnapp vagyok, 14 éves. Canadában élek, Torontóban. A körzeti suliba-ami amúgy egyben gimi-járok a legjobb barátommal, Finnel együtt. De van egy titkom...szerelmes vagyok belé, a legjobb barátomba, ami nagyon nem helyes. De nem tudok mit csinálni. Mindig kimutatja felém a szeretetét. Megfogja a kezem, ölelget, megvéd és persze baromi kedves és humoros. Ezért a legjobb barátom 3 éves korom óta. Ja meg...annyira cuki. Nem kéne ezt mondanom. Hiszen mindketten fiúk vagyunk. Ahj. De olyan szívesen hagynám neki, hogy meg...NEM!! 14 éves vagyok és ilyeneken gondolkodok. A legjobb barátomról. Amúgy éppen hazafele sétálok
-Noah!-kiált utánam valaki. Hátrapillantok a vállam fölött
-Finn?!-kiáltok én is amikor meglátom és én is felé kezdek sétálni. Mikor egymáshoz értünk(nem félreérteni😏) eszembe jutott, hogy neki még van egy órája. Azért sétálgatok egyedül haza-Neked még van egy órád, nem?-kérdezem aggódva
-Öhm...de van. Csak utálom a föcit. Na meg látni akartalak. Hiányoztál-mondja, majd szerencsémre megölél, így nem látja mennyire elpirultam. Erről beszéltem. Nagyon kimutatja a szeretetét, ami baromi aranyos. De ha nem úgy érez irántam, mint én iránta...
-Ahw! Én is hiányoltalak. Épp rád gondoltam sétálás közben-jelentem ki vigyorogva. Megszakítja az ölelést és perverzül rám mosolyog
-Mikor nem?-teszi fel költői kérdését, mire rákokat megszégyenítő árnyalatú vörös lesz a fejem
-A-akkor sétálunk együtt?-kérdezem még mindig zavarban
-Átjössz hozzánk? Nincs otthon senki-mondja, aminek eléggé örülök. Szeretem az egész hétvégém vele tölteni. Anyám teljesen megért, szerencsére. Tudja, hogy imádom Finnt, de azt nem, hogy úgy...
-Persze. Csak még hozok ruhát és szólok anyámnak
-Oké. Én megvárlak itt-közli, majd szélesen elmosolyodik. Gyorsan bemegyek hozok ruhát és beszélek anyámmal. Megvagyok 5 perc alatt. Miután elpakoltam, elindulunk Finnékhez. Miután megteszünk egy sarkot, hirtelen megfogja a kezemet. Eléggé meglepett
-F-Finn...mit cs-csinálsz?..-kérdezem ijedten
-Mi az? Nem tetszik?-kérdi csalódottan. Válaszul csak elpirulva összekulcsolom ujjainkat. Szinte senki sem volt az utcákon, amit én nem is bánok. Mikor Finnék házához érünk kinyitja az ajtót és valóban nincs bent senki
-Hova mentek a szüleid?-kérdezem
-Nyaralni. Egy hétre. Kissé felelőtlen ez tőlük, dehát mindegy. Kérsz teát?
-Igen, köszi. Addig lerakom a cuccom-mondom. Lerakom a szobájába, majd rájövök, hogy csak 1 ágy van. Igen, aludtam már itt, de akkor én hoztam ágyneműt, meg valami matracot...(persze azért hoz matracot, hogy Finn aludjon rajta, mert egy gentlemen)
Lementem a lépcsőn és rákérdeztem:
-Hol fogunk aludni?
-Öhm...az ágyamban-jelenti ki, majd odalép hozzám és megölel-Olyan kis cuki vagy-teszi hozzá és még szerencse, hogy ölelkezünk, mert másképp látná a zavaromat, ami nem kicsi
-Mármint egy ágyban?-kérdezem, miután elváltunk
-Igen. De ha szeretnéd, a lehető legtávolabb leszek tőled-mondja kicsit elszontyolodva
-Ne!-fogalmam sincs miért ellenkezek ilyen hirtelen...
-Akkor jó-közel hajol és suttogni kezd a fülembe-Szeretnék közel lenni hozzád az éjszaka-megborzongok, amit már nem vesz észre, majd elmegy a teáért. Én így az elájulás határán vagyok, enyhén ledermedve amikor a kezembe nyomja a forró italt.
Leülünk a kanapéra. Egy ideig csöndben iszogatunk, mikor hirtelen szembefordít magával. Kicsit megemeli államat, hisz magasasabb nálam
-Noah. Én...szeretlek-mondja, majd közelebb húz. Szánk már alig 1 centire van egymástól. Lehunyom szemeim, amikor megérzem ajkait enyéimen. Lassan mozgatja puha és telt ajkait. Másik kezével átfogja derekam és közelebb húz magához. Addig én leteszem a teát és egyik kacsómmal hátulról beletúrok dús, göndör hajába, másik kezemmel pedig arcát fogom. Közben Finn az ölébe ültetett és hogy fogjon benyúlt a pulcsim és pólóm alá és úgy fogta meg a derekam. A már pár perce tartó csókot csöngetés szakította meg
-Megyek-jelentetti ki sóhajtva, majd ajtót nyitott. Pár perc múlva visszatér egy doboz pizzával
-Sorry. Nem vagyok túl jó szakács, de szereted a pizzát-ja. Mindent tud rólam. Én csak mosolygok, de miután leül
-Én is szeretlek Finn-mondom, mire újabb csókba von. Ezután megesszük a pizzát
-Nézzünk valami filmet!-kéri Finn lelkesen
-Jó! Valami horror?-vetem fel-Azt mondják Split nagyon jó
-Nézzük meg!-jelenti ki, majd bekapcsolja a Netflixet. Hoz egy takarót és beterít minket vele
-Oh. Gyorsan pattogtatok popcornt-mondja. 5 perc múlva rágcsával és üditővel felszerelkezve keztük el a filmet. Tényleg jó film. Nagyon bizar és durva. Kicsit fázom, úgyhogy úgy döntök, hozzábújok szerelmemhez. Tettemre átkarol, ezzel még közelebb húzva magához.

***

-Nagyon jó volt!-mondom lelkesen
-Ez a színész fantasztikus! Nem értem, hogy tud ennyi különböző embert alakítani pár perc alatt. De még csak 6 óra. Megnézünk valami kemény horrort?-kérdezi Finn
-Az?(ok, nem vagyok kreatív+ebben a filmben benne van Finn lol, de ezt pls ignoráljuk) Elvileg az is jó-ajánlom fel, mire bólogatni kezd. Elkezdjük nézni. Elég félős vagyok, úgyhogy mégjobban Finnhez bújok, ha történik valami ilyesztő. Ezért vagyunk most abban a szituációban, hogy konkrétan az ölében fekszem
-Ahhw! Olyan vagy, mint egy cicus!-mondja és mégjobban ölébe húz

***

Még megnéztünk 1-2 filmet, így már 9 óra körül van
-Felmegyünk?-kérdezi, majd válaszomat meg sem várva felkap és bevisz a szobájába. Lábaim dereka köré fonom, majd ledob az ágyra, persze óvatosan
-Hééé!-kezdek el nevetni, majd befekszik mellém. Komolyan felém fordul, majd rám mosolyog. Egyik kezével a hajamba túr. Nagyon elpirulok, ezért indokolatlanul átkarolom a derekát és közelebb húzom magamhoz. Olyan közel, hogy testünk összesimul. Inkább mellkasába dugom a fejem és hallgatom egyenletes lélegzését és felgyorsult szívverését
-Jó éjt, baby!-mondja Finn, majd (gondolom) lehunyja szemeit
-Jó éjt!-válaszolok és még jobban mellkasába fúrom a fejem.
Tudom, hogy Ő mindig itt lesz nekem és ez a tudat megnyugtat. Róla szőtt aranyos képzelgésekkel lépek át az álmok világába.

Hát helló, sziasztok, cső, szevasztok, csá! Ahhhh! NAGYON KÖSZÖNÖM A 300 OLVASÁST. Szörnyen sajnálom ezt a nagy kihagyást, csak össze kellett szednem magam lelkileg. Volt egy kis konfliktusom egy ismerősőmmel régebben és hát suli, tanulás, meg egyszerűen nem volt kedvem írni. De ki a francot érdekel az életem?!XD
Na mindegy. Írjatok komiba/privátba shippeket. Akármilyet és nagyon max. 1-2 hónapon belül megírom. Ha pedig rám jön az 5 perc napi 5× hamarabb meglesz. Nem húzom az időtöket. Remélem tetszik. Köszi, ha elolvastad vagy ránéztél, ilyesmi!

Legyen gyönyörű napotok!
B

yeeee!~♡