Vasárnap délután vágytam egy kis egyedüllétre, ezért a szokott sarki kávézómba mentem. Ebben az eldugott kis kávézóban mindig szívesen láttak. John a kiszolgáló, egyben a hely tuajdonosa régi jó barátom volt. Mindig váltottunk pár szót. -Szia! A szokásosat?- kérdezte mosoyogva amikor benitottam a kávéillatú helyiségbe. -Természetesen!- bólintottam vidáman.- Hogy megy az üzlet?-érdeklődtem. -Csak reggel és este járnak ide sokan. Meg kora délután.- válaszolta John és átnyújtotta a cappuccinomat egy kis keksszel. Megköszöntem a kávét és leültem az egyik asztalhoz. Miközben a kávémat kortyolgattam, az ajtó nyitódását jelző csengőre lettem figyelmes. Hátranéztem, és egy jóképű kapucnis fickót pillantottam meg. Valahonnan ismerős volt, de a kapucni, mint csuklya, eléggé eltakarta az arcát. Úgy festett, mint aki rejtőzködik. Rendelt egy kávét, és leült egy mellettem lévő asztalhoz. Úgy döntöttem, hogy odamegyek hozzá és megszólítom. -Szia! Ismerjük egymást?- kérdeztem. Felnézett, és rámmosolygott.
