Rögtön tudtam ki az ugyais nem vártunk senki mást, így odarohantam hozzá és ajtót nyitottam neki. Míg más barátok általában megölelik egymást vagy pacsiznak, mi úgy döntöttünk nem hagyunk fel ezzel a kisé gyerekes, viszont annál nevetségesebb szokásunkkal így megcsináltuk a "titkos pacsinkat", amit egy nagy nevetéssel zártunk.
-Hello csajszi, mizujs?- köszöntem neki a nagy nevetés közben mikor már egy picit lenyugodtunk.
-Jó reggelt! Minden oké! Csak a szokásos. Veled?-kérdezte amíg én megkínálzam Chloet egy kávéval
-Nem vagy túl változatos. Minden reggel ezt mondod!-mondtam immár újból a kitörő nevetés ellen küszködve-amúgy semmi különös. Csak késésben vagyunk!- mondtam ezuttal már csak egy mosolyt elrejtve.
-Te pedig mindig ugyan ezt válszolod!-mondta kicsit mérgesen. Nem értem miért duzzog. Pedig csak viccnek szántam. Nem akartam túl sokat agyalni ezen ígyhát megvoltam a vállam természetesen nem feltűnően, hogy ne legyen Chloe még ennél is mérgesebb. Úgydöntöttem felmegyek az emeletre, miután elmosogattam Chloe kávés bögréjét. Pár perccel később már Chloe autójában ültünk a rádiót hallgatva. A lány nagyban vezetett, mikor megszólalt a kedvenc énekesétől Shawn Mendes től a kedvenc száma: Lost in Japan. Chloe legeslegnagyobb álma az, hogy elmehessen egy Shawn Mendes koncertre. Ugyan is még sohasem volt rá lehetősége, hogy láthassa a nagy szerelmét. Mondanom sem kell, hogy totál belezúgott, mint szinte az összes 20 évnél aluli lány. Jó. Vissza térve az előző témához Chloe még nem látta élete szerelmét. Jó most mindhatjátok, hogy a múlt évben ugye bár itt volt Magyar országon, de sikeresen eltörte a lábát. Még pedig úgy hogy ő nem tud biciklizni és én rávettem őt hogy tanuljon meg és szegény pára elesett és igen... így történt. Gondolom mondanon sem kell, hogy azóta egy bicajra sem mer nemhogy rá ülni, meg rá nézni sem...
