All I Want [Dylan O'Brien ff. ]

Mesélsz magadról?

Alice

Az este nagyon jó hangulatban telt. Ittunk és rengeteget beszélgettünk. Mint kiderült, Dylan Tony szobatársa, így már tudtam társítani valakihez azokat az eszement sztorikat. Tony nagyon sokat mesél nekem. Mindennap felhív a koliból, és mindig hallottam a háttérben egy fiút, aki nem hagyta békén telefonálás közben. Nem nehezteltem rá emiatt, vicces volt mert mindig azt hittem hogy csajozik Tony. Hát pont nem.

Záráskor Bill küldött minket ki. Persze kedvesen. Nem laktunk messze a kocsmától, elindultunk gyalog és kissé hangosan tettük meg a hazafelé vezető utat.
Hazaérve kinyitottam a bejárati ajtót és végre megkönnyebbülhettem, levehettem a cipőm és kabátom. Mickey és Chris az emeletre mentek, ugyanis lakótársak vagyunk. Tony pedig szaladt a mosdóba.

Azon viszont kicsit meglepődtem, hogy Dylan is jött.

- Ne érts félre, de nálunk alszol? - kérdeztem csendesen.

- Öhm, Tony azt mondta hogy jöhetek a hétvégére... - vakarta meg tarkóját zavartan.

- Tényleg nem azért kérdeztem. Persze nyugodtan, csak kicsit meglepődtem - mosolyogtam rá nyugtatásként - Kérsz valamit inni vagy enni?

- Nincs esetleg fagyi?

- Fagyi? - lepődtem meg - De, van.

Elindultam a konyhába és kivettem két pálcikás fagyit.
- Csak így - adtam kezébe.

- Legjobb - vigyorgott szélesen rám. Mint egy kisfiú, kezében a csokis fagyival.
Én is nekikezdtem az enyémnek, aztán hirtelen leesett, hogy nekünk nincs szabad szobánk.

- Dylan - szólaltam meg - Tony mit mondott, hol fogsz aludni?

- Azt mondta vele fogok, egy ágyban - nevetett fel, mire én is elmosolyodtam és bólintottam, jelezve hogy tudomásul vettem.
Csöndesen nyaltuk a fagyinkat.
Én a konyhaszéken ültem, míg Dylan a pultnak támaszkodott. Éreztem magamon a tekintetét, de eléggé zavarban voltam ahhoz, hogy egy kicsit is odapillantsak.
Felálltam és a kukához sétáltam.
Ezután a kis hideg édesség után az a pici alkohol is kiment belőlem, mint aki nem ivott semmit.

- Megyek zuhanyozni, Tony szobája a legutolsó, rajta van egy matrica. Jó éjt Dylan - köszöntem tőle kedvesen.
- Jó éjt Alice.
Jóleső borzongás futott végig rajtam, ahogy kimondta a nevemet.

***

A tükör előtt álltam és néztem magam. Sminkemet már lemostam, a hajam vizes és csak egy törülköző volt rajtam. Nem voltam fáradt se kimerült, mégis annyira meggyötört volt az arcom. Tony biztos észrevette, de nem szólt és ezert roppant hálás vagyok neki.

Ma még nem volt baj velem, de csak idők kérdése és kitudja mikor fogok zuhanni. Nem akarok. Küzdök ellene.

Bementem a szobámba, majd felvettem a pizsomám és bebújtam az ágyba. Bekapcsoltam a tévét, mint minden este. Enélkül nem tudok elaludni.
Pár perc elteltével halk kopogtatás után Dylan dugta be a fejét az ajtómon.

- Alice, alszol? - kérdezte szinte már suttogva.
Elmosolyodtam.
- Nem. Mi a baj?
- Tony szétterült az ágyon és egyáltalán nem férek el - közölte, miközben belépett a szobába és becsukta maga mögött az ajtót.

Csöndben maradtam, gondolkodtam. Nem szeretném a kanapéra küldeni, de félek attól hogy mellettem aludjon. De az én ágyam nagy, simán elférnénk akár hárman is. De mi van ha rosszat álmodok?
Már egy ideje csak gondolkodtam, mikor leesett, hogy szegény még mindig ott áll és vár a megoldásra.

- Aludhatsz mellettem - mondtam, és csodálkoztam hogy mennyire gyenge volt a hangom.
- Alszom én a kanapén is, csak ágynemű kéne - tiltakozott.
- Nem-nem, gyere mellém - közben megemeltem a takarót magam mellett, ezzel nyomatékosítva magam.
Óvatosan bebújt mellém, a lehető legjobban elhúzódott az ágy szélére, ami kicsit rosszul esett. Azért annyira nem vagyok egy kellemetlen alak...
- Tudod, közelebb is jöhetsz - hívtam - Lehet leesel - kuncogtam a gondolaton.
- Biztos? Nem akarom hogy kellemetlenül érezd magad. Tényleg jó nekem a kanapé is.
- De ne hülyéskedj már! Vendég vagy, Tony berúgott, most egy éjszakát csak kibírsz mellettem, nem?
- De... - húzódott közelebb hozzám. - A tévét nem kapcsolod ki? - csodálkozott.
Most mondjam el? Biztos, hogy nem.
- Kicsit félek, ezért mindig megy - mondtam, és közben égett az egész arcom. Biztos valami kislánynak néz. Ennyi idősen nem merni aludni. Végül is nem hazudtam.
- De nem vagy egyedül - mondta, és a hangja olyan megnyugtató volt, hogy hirtelen minden jónak tűnt.
Hezitáltam, hogy kapcsolja-e ki, végül úgy döntöttem, hogy nem lesz baj.

Hasamra fordulva próbáltam elaludni, de nem igazán sikerült.

- Alice - szólalt meg hirtelen a mellettem fekvő édes fiú a lehető leghalkabban.
Felé fordultam. Szemem már hozzá szokott a sötétséghez, így kitudtam venni az arca részleteit nagyjából.
- Mesélsz egy kicsit magadról?
Kérése meglepett. Mit meséljek magamról? Nem kérte még senki.
- Mit szeretnél tudni?
- Mindent.