Csak egy napra... / Hero Fiennes-Tiffin ff. /

1. Rész

Péntek... Utolsó nap, ebből a szörnyű hétből.

Az ágyaból ki vergődök, és el slattyogok a konyhába.
- jó reggelt Muyro. - köszönök neki, egy nagy ásítás után, majd folytatom - gyere picim. Kapsz enni. - csoszogok tovább a puha, selymes, nyuszis papucsomba. Muyro fel kapta a fejét, majd követ engem.
Az ezüst színű kis tálkát elő kapom, és bele öntöm a kemény, elvileg pulyka ízű kutya falatot. Le hajlok, hogy le tegyem a kutyusom elé az ennivalóját, és a barna, hullámos fűrtjeim, arcomba omlanak.
- pff... - csapom hátra a bórzos hajam. El indulok a fürdő fele, hajgumi után kutatva. El veszek egyet a tükrös polcról, majd egy kontyot vetek a fejem búbjára.
Vissza indulok a konyhába hogy kávét csináljak magamnak. Míg a kávé fő, addig keresek egy könyvet. A választásom, a Kedvencek temetőjére esett. A sarokba, a nagy babzsákomba, a kávém kíséretével, bele pottyanok, és el kezdek olvasni.

|30 percel később|

A könyvet vissza helyezem a szokásos helyére, majd el kezdek munkába készülődni. Meg mostam a fogam, az arcom, és felöltöztem. A szokásos munka ruhába. Egy fekete térd fölé erő szoknya, amely bőrömhöz simul. Egy fekete ingel, amelynél a karjánál a ruha háromnegyedesre van hajtva. A hajamat a fejem tetejére, egy egyszerű kontyba fogom, és ennyi.
Indulásra készen vagyok.

A munka helyemre érve, be rontok, és  egy fehér, selymes anyagú, kötvényt amelyet hátul a derekamnál meg kötök. És már keszen is állok.

Jo pár embert kiszolgáltam, és márcsak utolsó perceimet töltöm, ezen szörnyű, büdös, munkahelyemen. Már vettem volna le a feher, csúnya,  foltos kötvényt, mikor kicsapódik az ajtó, nagy széllel kísérve. Egy sereg korombeli ember lép be hevesen. Kettő lány, és kettő fiú. A kettő lány, feltehetően jó barátok, mivel ugyan olyan póló volt rajtuk. Az egyik srácnak hosszú hátra zselézett haján, csillog a kávézó fénye. rózsaszín pólóba, kék farmerban volt, mit sem törődve azzal hogy február van. A másik srácon egy fekete baseball sapka volt, mely el takarta az egész arcát, egy fekete nadrág, s szintén fekete póló.
Olyan jó lehet baratokkal lógni. Együtt be megyünk valamilyen mocskos helyre, hol jól érezzük magunkat, pedig a körülmények elég lehangoloak, viszont ennek ellenére is jól szórakozunk. De nem. Én itt gürcölök, hogy legyen pénzem, míg a többi korombeli jó partikba, szórakozó helyekbe járnak, míg jól le isszák magukat... Apropó ivás... Én még nem ittam, semmi felé szeszesitalt. Amit legbelül bánok. Nem volt kivel inni, s minden más dolgot kipróbálni, mint a többi ember. De mindegyis...

Észre sem vettem hogy már ott vagyok az asztalnál, ahova leültek.
- sziasztok. Mit kértek? - mondtam, teljesen érzelem mentesen. Vagyis csak gyors el hadartam, hogy siessünk.
- hello - szólt a lány. Vékony hangon. Rajtam végig nézett, majd a fiukra nézett, és kacarászni kezdett.
- kérnénk szépen... - kezdte a szőke srác. - Lia? - Nézett a lányra, akinek a kezét fogta a srác.
- én kérek egy forró csokoládét. - mosolygott rám. Kényszert éreztem arra hogy vissza mosolyogjak.
- rendben. Még valamit? - kérdeztem a csapattól.
- igen. Én kérnék egy eszpresszót, kettő cukorral, egy tejszínnel, és ha lehet, akkor szép hab dísszel. Köszönöm. - erőltetett egy mosolyt az arcára, majd vissza torzult, mikor nem mosolyogtam vissza, mint a másik lányra.
- mást? - kérdeztem miután fel néztem a noteszból, amire firkantottam a rendeléseket, hogy el ne felejtsem addigra.
- egy Coca-Colát. - mondta a zselézett hajú. Majd folytatta. - tesó? Neked? - kérdi a gyászoló fiút. Ő erre csak meg rázza a fejét. A sapkából ki néz, de csak a fél arcát látom. Úgy néz ki... Úgy néz ki mint Hero!

El hagyom a terepet, és le adom a rendelés.
Ő Hero? Lehet hogy ő.. Ahh nem. Sok olyan személyt láttam, sőt állítottam meg az utcán, abban bízva hogy ő az. De nem. Lehet, hogy ő is egy hasonló ember. Nem akarok beégni mindenki előtt, ha esetleg tévedek. Inkább hagyom.

Egy tálcára helyezve az italokat, elindulok a vendégekhez.
- egy forró csokoládé, egy Coca-Cola, és egy eszpresszó kettő cukorral, és egy tejszínnel. - tettem eléjük az innivalókat.
- köszönjük. - mondta a kedves lány. Én erre csak bólintottam, egy félmosollyal. Épp indulok el az asztaltól.
- khm... Bocsánat! - hallom a vékony hangot, ami a dobhártyámat ki verte a helyéről. Nagy szem forgatások közepette, megfordulok.
- mi a gond. - nagy sóhajjal kísérve mondtam, minthogy kérdeztem volna.
- nincs benne hab dísz. - tolja el magától a kávét.
- jaj oda ne szaladjak. Idd így meg. Semmi bajod nem lesz tőle. - lehettem volna kedvesebb a vendégekkel, viszont már nagyon fáradt vagyok, és semmi kedvem az ilyen vevőkhöz.
- milyen modor ez? - kiált fel nyávogó hangon a lány.
- hagyjuk légyszíves. Nagyon fáradt vagyok már ehez. - indultam volna el a pult felé.
- legalább jól néznél ki... - hallom hogy még sutymorogja, miközben le ül.
- lehet hogy neked apuci, és anyuci megvesz mindent drágám, de nekem nem! Nem tudok drága cuccokba járni, na meg haverokkal el menni valahova, mivel itt kell dolgoznom, hogy meg tudjak élni! - ki keltem magamból. Nem kellet volna, de ma már sok ilyen ember futott be, és már oly annyira elegem lett ebből...
A baseball sapkás srác is fel kapta szavaimra fejét, és egy kicsit el mosolyodott. De hasonlít Herora. Azta mindenit... De már látni sem látok annyira, mivel fáradt vagyok, így csak hasonlít... Biztos hogy nem ő az...

Meg fordulok majd el megyek az asztaltól, és le veszem a kötényt, fel kapom a táskám majd a pult mögé szólok Jonnak.
- Jon vége a műszakomnak! Én el megyek! - léptem ki az ajtón, majd haza felé vettem az irányt.

|otthon|

Be lépek az ajtón, s látom hogy Muyro már várt.
- szia Muyro! - remegő lábammal le gugoltam, majd puha, bársonyos szőrét meg simogattam.

Le vettem a cipőm, és mentem a fürdőbe, hogy vegyek egy jó nagy zuhanyt. Végre hétvége. Nem kell barmokkal foglalkoznom. Remélem nem fog be térni, újra a lány a kávézóba.. Vagy inkább az egész csapat aki ott volt kerülje el a boltot.

|10 perc múlva|

Ki jöttem a tus alól. Fel vettem egy puha, fehér, kék csikos rövid nadrágom, amely a pizsamám, és egy szürke pólót, amin van egy alvó mackó a póló közepén. A hajam ki engedtem, el mentem vacsorázni, el pakoltam magam után, aztán ágyamba ugorva, hirtelen elnyomott az álom...

×Domi×