Te és én!❤/BEFEJEZETT/

7.-Azok a gyönyörű kék szemek

Narutot magam után húztam az utcán. Még mindig fortyogott a dühtől, de nem rántotta ki a kezét az enyémből és rohant vissza, aminek nagyon örülök.

-Kérlek Hina engedj el. Vissza kell mennem és megvernem azt a barmot amiért játszott a sziveddel! - Nagyra nyílt szemekkel néztem bele a kék íriszekbe.

-Ho.. Hogy miért akarod megverni?

-Mert játszott az érzéseiddel! - Fújtatott idegesen Naruto. Felnevettem a feltételezésén miszerint Kiba és én. ~Ideje mindent bevallanom neki? ~

-Miért nevetsz? - Mellém lépett, így már nem húztam magam után. A kezeink még mindig összekulcsolva lógtak mellettünk.

-Gyere velem kérlek egy parkba.. Ott.. Mindent elmondok. - Sóhajtva fordítottam el a fejemet. Teljesen zavarban voltam, ha arra gondoltam, hogy most minden érzésemet elmondom neki. Naruto csak érdeklődve tette amit kértem... Nem tudom milyen reakcióra számítsak. A tíz perces sétánkat némaságban tettük meg... Én lelki erőt gyüjtöttem a beszélgetésre.

A parkban senki sem volt rajtunk kívül. Helyet fogaltam az egyik padon egy sakura fa alatt. Az Uzumaki fiú csendben telepedett le mellém és várt.

-Kellemes időnk van.

-Hina.. Megjesztesz. Kérlek mond el mi a baj. - Fordult felém teljes testével a szöszi. Zavartan hajtottam le a fejemet. A kezeimet az ölembe helyeztem és elkezdtem velük játszani.

-Nem megy ez ilyen könnyen Naruto...-Egy pillanatra a zavaros szemeibe néztem utána újra a kezeimet figyeltem.

-Kiba megbántott, igaz? - Lemondóan sóhajtott mellettem a fiú.

-Mi? Nem, dehogyis!

-Ne hazudj. Tuti fájt látni, hogy a szerelmed más lányt fűz.-Az Uzumaki elkapta rólam a tekintetét és az álkapcsát össze szorította. ~Hogy ment minden ennyire félre? ~

-Az a helyzet, hogy Kiba nem a szerelmem. Segítettem neki, hogy tudjon beszélni azzal a lánnyal.

-Akkor miért voltál szomorú miután elment melőled? Meg minden jel arra utal, hogy szereted! - A fiúval egyszerre kaptuk egymásra a tekintetünket és csupa kérdőjellel a gondolatainkban figyeltük a másikat. ~Mindig is ennyire bonyolult volt a szerelem? Ennyire érthetetlen? ~

-Azért voltam letört, mert én nem  bírom megfogadni a tanácsaimat. Könnyebb lenne, ha lenne bátorságom és kimondani azt amit gondolok. - Megmarkoltam félelmemben a pad szélét.

-Akkor csak mond Hina!-Naruto elkapta a hozzá közelebb lévő kezemet és enyhén megszorította.

-De nem tudom Naruto. Ez nagyon nehéz! - A levendulás szemeimet összeszorítottam, hogy nehogy kicseppenjen pár könnycsepp a szememből.

Két kezet éreztem meg az arcomon ami lágyan simogatni kezdett. Óvatosan nyitottam ki a szemeimet. Naruto guggolt előttem, nyugtató mosollyal az arcán figyelte mindem rezdülésemet.

-Bármit is akarsz mondani én támogatlak, mert... - Zavartan nézett félre az előttem lévő fiú. ~Most vagy soha! ~ Mély levegőt vettem és mintha megált volna az idő. Csak Ő és én maradtunk. A sakura fa szirmai is lassítva hullottak ránk. A gyönyörű kék szemei vakítóan csillogtak rám. Bíztató mosolyától a szivem őrült vágtába kezdett.

-Szeretlek! - Már megint a padot szorítottam zavaromban. Az újjaim teljesen elfehéredtek. Az arcom pipacs vörös lett, a virágszirmok úgy hullottak ránk mintha dézsából öntenék. Naruto szája egy "o" betűt formált meglepetségében. A kezeivel még a forró arcomat simogatta. Jobbnak láttam lehunyni a szemeimet, és csak reméltem, hogy elsüllyedek. ~Annyira hülye vagyok! Nem kellett volna elmondanom! Még nem!~

A semmiből éreztem meg a puha ajkait az enyémeken. Sokkosan nyitottam ki a szemeimet és néztem az engem csókoló fiút, kinek a csodás szemei lehunyva nyugodtak.~Ez az egész helyzet annyira mesebeli volt. Ha éppen nem történne nem hinném el! ~Egy sakura szirom az orromra szált ami tüsszentésre késztetett.

-Hapci! - Tüsszentettem egy kicsit az.. Az osztályteremben a padon fekve?! Ijedten néztem körbe, de a nyüzsgő osztályomon és egy sakura szirmon ami a padomon volt nem találtam mást. ~Ezek szerint ez csak egy álom volt.. ~ Csalódottan hajtottam a fejemet megint a padra. Az ajtó nyikorogva nyílt ki az érkező személy előtt. A szemeimmel néztem csak meg ki is érkezett meg.

-Bocsánat a késésért!-Szólalt meg hangosan Naruto. Felkaptam a fejemet és csak figyeltem Őt. A szanaszét álló szőke tincseit, a dús ajkait..és persze a gyönyörű kék szemeit, melyekben el lehet veszni. Annyira szeretnék mellette lenni. Imádom a bolondos természetét, ahogyan mindenkin segíteni akar. Az élettelteli mosolyát, egyszerűen mindent szeretek benne.

~Egyszet talán mindent bevallok neked Naruto és büszkén álkhatok melletted... Addig is némán a távolból támogatlak majd. Egyszer te és én együtt leszünk. ~

Hoii! És igen.. Elérkezett a javított verzió vége is. Eléggé rövid lett, tudom... De már nem bírtam ki tovább, hogy ne tudjátok meg az igazságit, miszerint ez a kis kaland csak egy álom volt. Ez az utolsó rész eléggé laza lett szerintem...

Azért remélem élveztétek a történetet és tetszett nektek ^^

Találkozunk majd még máskor. Sziasztok! 💕

2021.05.03.