Te és én!❤/BEFEJEZETT/

2.-Érzések

-Igen?-Kicsit remegve fordultam hátra.A tekintetem a ragyogó kék íriszekbe mélyedt.

-Gondoltam haza kísérlek.-Felelte könnyedén Naruto.A kezei a tarkóján pihent.Nem bírtam nem őt figyelni!Teljesen elvarázsolt.-Indulhatunk Hina?

-P-Persze!-Kis hezitálás után elindultunk az otthonom felé.

-Te is jössz majd a bulira?-Kérdeztem reménykedve.Az lenne a napom fénypontja,ha azt mondaná "Igen Hinus.Csak miattad megyek el!".De ez persze lehetetlen kívánság.

-Én vagyok a buli lelke!Nekem ott kell lennem!-Édesen rám mosolygott,amitől a szívem összefacsarodott.-Remélem számíthatok rád,mint segéd!-Még egy kacsintással is megajándékozott.Én meg már úgy voltam,hogy bedőlök a kerítésbe...

-Ott leszek,mert parancsba adták nekem.-A kezemet a szám elé raktam,hogy eltakarjam a nevetéstől kilátszódó fogaimat.

-Nem miattam jösz..Ez elszomorít Hina.-Játékosan szomorúvá vált.Hirtelen ötlettől vezérelve bele boxoltam a vállába.~Ha tudnád,hogy te vagy az életem értelme..."

-Akkor fogd fel úgy,hogy miattad leszek ott.Így jó?

-Jobb...-A kék szemeivel sokáig nézett engem,ami miatt persze hamar zavarba is jöttem.-Rettentően sokat változtál...Alig ismertem rád!

-Öhm...köszi.-A csodálatos utunk eddig tartott,mert elértük a házunkat.-Hát..öhmm..szia Naru..-Nem tudtam befejezni a mondatot,mert az ölelésével még a lélegzetemet is elállította.

-Holnap tali Hinus!-Mondta miután elengedett.Fütyörészve indult el az utcán.Próbálta a laza látszatot kelteni,de egy néni kihajolva az ablakon lekiáltotta a fejét,hogy ne fütyörésszen,mert a gyereke alszik.Nevetve sétáltam be a házunkba.

-Megjöttem!-A cipőmet a helyére raktam,aztán indultam a konyhába anyának segíteni.

-.-

-Hinus!Várj!-Kiáltottam oda az előttem sétáló lánynak.Egész nap őt kerestem.Idén annyira más...Megfogott benne valami,tavaly is rettentően csinos volt,de idén kimondhatatlan mit is érzek hirtelen!

-Igen?-A gyönyörű lilás szemei rabul ejtettek.Na jó,otthon beszélnem kell anyával,hogy mit kevert a reggelimbe! 

-Gondoltam haza kísérlek.-A kezeimet a tarkómra raktam és vigyorogva figyeltem az elbűvölő Hyugát.-Indulhatunk Hina?-Kérdésem után már mozdultak is a lábaim.

-P-persze!-Lassan haladtunk,ki akartam élvezni a pillanatot.Valamiért a szívem hatalmasat dobbant ahányszor rá néztem.Ha megtudom mit kevert anya a kajámba,minden nap fogok ilyet kérni!

-Te is jössz majd a bulira?-A szemeivel minden mozdulatomat figyelte.A kérdésére felé kaptam a szememet.A minden napi rókavigyorommal figyeltem.

-Én vagyok a buli lelke!Nekem ott kell lennem!Remélem számíthatok rád,mint segéd!-A testem magától mozdult.Egy csábosnak nem nevezhető kacsintást dobtam felé.Hinata nem elnevette magát a tettemen,inkább vörösödni kezdett.Szépen leégettem magam!

-Ott leszek,mert parancsba adták nekem.-Az apró kezét a szája elé tartotta,hogy ne lássam az édes mosolyát.

-Nem miattam jösz.Ez elszomorít Hina.-Tettetett szomorúsággal az arcomon sétáltam tovább mellette.A kezét felemelve egy kicsit boxolt a vállamba.Fura volt tőle,hogy ilyet tett,de nagyon tetszik!

-Akkor fogd fel úgy,hogy miattad leszek ott.Így jó?

-Jobb...-Nem bírtam elvenni róla a tekintetemet.Az arca megint egyre vörösebb lett,Talán melege van?Vagy kiakar nevetni?-Rettentően sokat változtál...Alig ismertem rád!-Előbb mondtam,mint gondolkodtam volna...

-Öhm...köszi.-Megálltunk a Hyuga rezedencia előtt.-Hát..öhmm..szia Naru..-Gyorsan magamhoz húztam egy ölelésre.

-Holnap tali Hinus!-Elengedése után lazán sétálni kezdtem,a hatás kedvéért még fütyörésztem is.AZ arcomon egy aprócska pír volt felfedezhető,mert Hina átölelése közben megéreztem az imádni való levendula illatát.A menő pillanatomat egy ablakon kihajoló néni rontotta el.

-Ne fütyörésszen,a gyerekem alszik!-Szúrosan nézett rám.

-Gomene.-Kínosan rá vigyorogtam aztán elrohantam a helyszínről.

Nem sokkal később haza értem.

-Megjött a jövőbeli Hokage gyermeked!-Kiáltottam belépve a házba.

-Hiszem,ha látom,hogy Hokage leszel!-Vágta vissza anyám.Nevetve sétáltam be a nappali szerűségünkbe.Lazán ledobtam magam a kanapéra.

-Anya...

-Igen?Mit csináltál?Mit szeretnél?A válaszom nem!-Főző kanállal a kezében ült le mellém.Elmosolyodtam a válaszán.

-Most nem csináltam semmit...még!Csak azt kérdem mit raktál reggel a kajámba?Minden nap kérek belőle!-A mellettem ülő nő értetlenül nézett rám.

-He?

-Hinata meglátása után egy furcsa érzés kerített hatalmába.Haza is kísértem és...és...aww...-A kezeimet az arcom elé raktam és hanyatt vágtam magam a kanapén.Anyám eleinte halkan kezdett el nevetni,utána egyre hangosabban.

-A kisfiam szerelmes!-Kiáltotta nevetve.

-Mi?-Egy szempillantás alatt felültem.

-S.Z.E.R.E.L.M.E.S. V.A.G.Y.-Tagolta nekem egyesével.Én lefagyva ültem ott és bámultam magam elé.Az ajtónk egy kattanás után kinyílt.

-Megjöttem!-Hallottuk meg apám hangját.Azonnal anyára kaptam a tekintetem.

-Anya ne...-Egy sunyi vigyorral az arcán futott apám felé.

-A FIÚNK SZERELMES!-Kiáltotta amikor rá ugrott a 4.Hokagére.

-Ko-komolyan?Ki a szerencsés Naruto?-A kérdése után egy gyors csókot nyomott anyám szájára.Csodával határos módon most nem nyavajogtam,hogy fejezzék be...

-Senki!Nem fontos!-Vágtam rá gyorsan.

-Hi-na-ta a lány neve!-Mondta anya nevetve.

-Csak nem Hyuga Hinata?-Kezdetét vette egy családi faggatás,utána tanácsokat osztogattak.Jaj nekem.