Lány a Pál utcában

IV. fejezet : Duplacsavar

Május 10

Ma szombat van, így délig alvást terveztem . Csakhogy ezt a tervemet drágalátos Áts Ferimnek sikerült meghiúsítania, azzal, hogy reggel nyolckor felhívott . Álmosan megnyomtam a kis zöld gombot majd beleszóltam .
- Tudod kit hívogass reggel nyolckor ! - kinyomtam majd visszadőltem aludni . Dél körül kikászálódtam az ágyamból majd le a lépcsőn .
- Jó delet ...
- Na, ebédre pont méltóztattál lefáradni ... - kuncogott Robi miközben a spagettit merte ki magának .
- Robi !
- Jól van na ...
Leültem enni, majd felöltöztem .
- Megyek ! Majd jövök .
- Rendben . De egy óra múlva gyere vissza .
- Oké ! - kiléptem az ajtón és a park felé vettem az irányt . Nem is véletlenül ...
A parkban volt egy kis patak, ami felett egy apró, fából készült híd ívelt át . Felmentem a hídra és néztem a vizet . Váratlanul valaki mögém lépett és befogta a szemem .
- Találd ki hogy ki vagyok .
- Most árultad el magad Csónakos Dávid .
- Hogy jöttél rá ?
- Te hülye vagy .
- Attól még tudom hogy szeretsz .
- Nem is kérdés .
- Na látod, ezt is tudom . Zseni vagyok .
- Na gyere, IQ bajnok, most elmegyünk megenni azt a fagyit amit már április 7-én el akartam fogyasztani csak valaki kiverte a kezemből .
- Hé ! Az nem direkt volt !
- Tudom . - mondtam neki és elindultunk a fagyizóba .

Író : Luca !
Luca : Yes ?
Író : Nem felejtettél el valamit ?
Luca : Mit ?
Író : Mondjuk elmondani a naplódat kukkolóknak hogy mikor jöttél össze Csónakossal ?
Luca : Mit kell ezen magyarázni ?
Író : Mondjuk ... mindent ?
Luca : Ez nem érdekel senkit .
Író : Kiírlak a sztoriból !
Luca : Ez az én naplóm ! Nem írhatsz ki belőle csak úgy !
Író : Dehogyisnem ! Na mondd csak el szépen !
Luca : Oké ...

~Vissza emlékezés ~

Na szóval . Ugye van ez a híd a parkban, ami nekem nagyon megtetszett és kisajátítottam magamnak . Suli után odamentem kockulni ... izé ... tanulni, a szobám helyett . Aztán egyik nap kaptam egy felettébb idegesítő társat, alias Csónakos Dávidot . Mivel ő az egyetlen aki az osztályomból még szóba áll velem, és nem zavarja hogy Ferivel haverok vagyunk, ezért nem küldhettem el az anyjába ahogy azt szoktam . Minden délután együtt lógtunk, tök jókat röhögtünk . Aztán egyik nap valami furcsa bizsergést éreztem a gyomromban mikor beszélgettünk . Halvány lila gőzöm se volt miért lehet ... aztán leesett . Én menthetetlenül szerelmes lettem a legjobb barátomba . Persze csicska voltam bevallani . Aztán mégis kénytelen voltam . Hogy mi történt ? Egyik pénteken szokásunkhoz híven a hídunkon ültünk, amikor Dávid megkérdezte azt, amit nem akartam hallani .
- Luca, olyan fura vagy mostanában . Bánt valami ?
- Éppenséggel nem .
- De . Van valami bajod . Én pedig ki fogom deríteni mi az .
- Sok sikert ... - dörmögtem és elfordultam .
- Á, értem fiú van a dologban .
- Mi ? Hogy jöttél rá !?
- Csak tippeltem, de te most elmondtad .
- Ez nagyon filmes klisé volt .
- Mégis bedőltél neki . Most pedig ki vele . Tuti Áts tetszik . Biztos . Igazam van, vagy igazam van ?
- Nincs igazad . - nevettem fel .
- Akkor ... nem tudom . Pásztor Márk ?
- Őt meghagyom Margarétának .
- Az melyik plázacica is ? A szőke vagy a barbie szőke ?
- Asszem a sima szőke de nem vagyok benne biztos . De festett, az tuti .
- Ezer százalék . Nem lehet valakinek télen-nyáron ugyanolyan a haja . Nemecsek haja is szőke, de télen meg inkább világosbarna . Nemecsek az ?
- A szőke törpe ? Ne röhögtess .
- Igaz . Ez képtelenség . Na jó, feladom .
- Tudtam hogy nem találod ki . Nem vagy elég okos .
- Akkor én .
- Mi ?
- Én tetszek neked .
- Hogy mi ?
- Most mondtam . Belém vagy esve .
- És akkor ?
- Vicces helyzet mert te is tetszel .
- Akkor ezt megbeszéltük .
- Meg . - mondta, majd megcsókolt .

~ Vissza emlékezés vége ~

Luca : Most boldog vagy ?
Író : Nem is hinnéd mennyire .
Luca : Esetleg folytatnád a sztorit ?
Író : Azonnal .