Deku szemszöge
A következő pillanatban Kacchan már a pólómnál fogva rángattot ki a folyosóra, majd annak is a végére.
Ellenkeztem volna, de még le voltam sokkolva.
~ Nem értem... Kacchan...miért nézett- ~
- Ugh! – lökött neki a falnak, majd alkarját a kulcscsontomnak nyomva biztosította, hogy ott is maradjak.
- Jól van te szaros Deku! Fél perced van megmagyarázni mi a fasz volt ez!- mondta izzó vörös szemmel.
- Hát.. Én... Őh.. Szóval n-nem tudtam aludni és hallottam egy koppanást és átjöttem és láttam hogy a takaró a fejeden van és... és.. A-aggódtam... – hadartam a magyarázatom, de nem úgy tűnt mint akit kicsit is érdekel.
- Én a helyedben inkább magam miatt aggódnék.. Ugyanis most megdögölsz!- és már készítette is a kezét, hogy az arcomba robbantson, de még időben közbeszóltam.
- Kacchan várj! M-megértem, hogy dühös vagy.. De mielőtt ’megölsz’ még hadd kérdezzek én is valamit!
- HÁá?- vonta fel haragosan egyik szemöldökét.
- Áruld el.. M-miért néztél.. videót... rólam?- hajtottam le a fejem az erőszakos reakciót várva, de csak pár síri csöndes másodperc következett.
Felpillantottam, és egy különös arckifejezés tárult elém.
Kacchan meredten bámult maga elé, az arcán a már jól ismert mérges tekintete látszódott, ugyanakkor valami szokatlan érzést is felfedezni véltem a tekintetében.. Mintha.. Zavarban lett volna.. (?)
- Tch..! – kapta el a tekintetét az eddig bambult területről. Leeresztette alkarját, amivel eddig a falhoz szegezett, majd gyors léptekkel távozott a szobájuk irányába.
Én a történtek után még ott álltam egy darabig, míg az agyam feldolgozta az iménti eseményeket. Majd miután ez -úgy ahogy- megvolt, én is vissza botorkáltam a szobámba. Legalábbis reméltem, hogy az enyém és nem tévedtem el a félhomályban. Úgyhogy óvatosan nyitottam be és hunyorogva próbáltam felmérni a terepet, de végső soron sikerült megállapítanom, hogy ez valóban az én szobám.
~ Hál’ Isten.. Ha ezen az éjjelen Kacchan még egyszer rajtakapna, hogy belopódzom hozzájuk, azt már biztos nem élném túl... ~
A folyosón már lekapcsoltam a lámpát, úgyhogy most már tényleg alig láttam. Azonban az ágyat, még így is elég könnyen megtaláltam, méretének köszönhetően. Odasétáltam az alvó-alkalmatossághoz, leültem a szélére, kibújtam a papucsomból, majd oldalt feküdtem és magamra húztam a meleg paplant.
~ Várjunk... Miért meleg a takaró? Nem, nem, nem. Már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy ezen gondolkodjak...~
Azzal lehunytam a szemem, és átfordultam a másik oldalamra.
~ Na jó... ~ nyitottam újra fel szemhéjam ~ Miért meleg ~- Kacchan?! – sikítottam halkan tüskés hajú barátom nevét, aki most meg is válaszolta az iménti kérdésem.
~ Mégis mit keres ő itt, az ágyamban? Lehetséges, hogy ez mégsem az én szobám? Nem, hiszen itt csak egy ágy van. Ezek szerint Kacchan tévesztette össze a szobákat.. De most mitévő legyek? Keltsem fel? Nem. Egész biztos megölne. Azonban, ha hagyom tovább aludni az se megoldás a problémára... Ki kell találnom vala- Hah? ~
Az alvó sündisznó, hirtelen lassú mozgásba lendült, ami kizökkentet gondolatmenetemből. Lassan kinyújtotta izmos karjait felém, majd egyiket fölöttem, másikat pedig alattam bújtatta át és hátamon összekulcsolta őket, közben egyre közelebb húzva magához.
~ Mi-mi történik? Mit csinál?~pirultam el.
Mikor már teljesen maga mellé vont, fejét a mellkasomba fúrta, és úgy ölelt.
Testem, ezúttal ahelyett hogy ledermedt volna, az engedélyemre nem várva, bal karommal viszonozta a mellettem fekvő ölelését, míg a jobbat fejére emelte. Először azt hittem, a haja tapintása a szénáéhoz hasonló, azonban nagy meglepetés ért.
~ Mi-milyen puha...~
Miután a kezemen található érzékelők megbizonyosodtak a biztonságukról, elkezdtem simogatni a buksiját.
Egy ideje már a haját túrtam, mikor ráeszméltem, mit is csinálok épp. Azonban az álmosság úrrá lett rajtam, és úgy, magzatpózban ölelve, azt akitől az imént még halálfélelem járta át minden porcikám, legyűrt az álom...
Haahhh..
Na helló emberek!
Tudom és nagyon szégyellem magam, hogy ezt így sikerült. Egy egész kibaszott hónap és csupán egy kb. 600 szavas rész. Hát mi ez kérem szépen?!... Lustaság.. Igen. Sajnálom, de hihhhetetlen lusta vagyok. Szóval ne számítson tőlem senki heti részekre. Azonban annyit megígérhetek, hogy havonta egy fejezetet mindenképp kirakok. Ha vért is izzadok érte, akkor is meglesz!
Azért remélem tetszett!
(az első rész alján említettek még mindíg állnak és ez a későbbiekben sem fog változni c: )
