Kacchan szemszöge
~ Agh.. Valami nyomja a mellkasom.. Mi a fasz.? Valami alvási paralízis? Nem hiszem, de akkor mi a fra- ~
- H-há-cu! – tüsszentettem.
~ A faszom! Hogy tüsszenthetek így?! Mint valami kiscsaj, vagy macska baszki... ~ eközben, már nyúltam volna az arcomhoz, hogy megtöröljem a légző szervem, azonban akadályba ütközött a kezem. ~ Akkor ez a szar csiklandozott? ~ majd lassan elkezdtem kitapogatni mi zavarta meg az ébredésem.
~..valami puha... selymes.. és az illata se olyan szar... ~ elemeztem az anyagot. Aztán..
~.. Na várjunk csak... Ez.. Haj? Ez valami nyomorult feje?! ~
Deku szemszöge
~ Valaki.. a fejem simogatja..? ~ kezdtem ébredezni.
Kacchan szemszöge
~ Azt hiszem, most már kurvára ideje lenne kinyitni a szemem. ~ adtam ki az utasítást magamnak.
~ Ez... Zöld.... Szuper zöld.~(bocsánat)
Erősen belemarkoltam a zöld pamacsba, majd hátra húztam, hogy az arcát is láthassam.
És igen. Az a szeplős kis pöcs, továbbra is ott feküdt rajtam, és olyan kómás tekintettel meredt rám, mint aki be van állva.
Viszont...
- Ezek szerint nem álom volt... – szólaltunk meg egyszerre, egyre piruló arccal.
Úgy tűnt, Deku ebben a pillanatban eszmélt rá, hogy rajtam fekszik. A feje elvörösödött, és úgy ugrott le rólam, mint az „I’m gay” csávó a pultról. Addig hátrált míg el nem érte az ágy szélét
.
Pár másodpercig csak döbbenten meredtünk egymásra. A csendet én törtem meg.
- Neked meg.. MI A FASZ BAJOD VAN?!- ordítottam torkom szakadtából a rémült saláta fejére, közben megragadtam a takarót és a mellkasomhoz szorítottam, mint azok a bizonyos picsák az egy estés kalandjuk utáni reggelen, mikor a mellettük fekvő illető agyában ébrednek, akinek a nevét se tudják.
- Te lifodep pöcs!! Mit akarsz tőlem, háá?!
- Mi..? Én nem.. Épphogy te jöttél be az én szobámba Kacchan! – próbált határozottnak tűnni, azonban azok az értetlen és zavart boci szemek nem könnyítették meg a dolgát.
- Mi bajod van?! - értetlenkedtem.
- N-nézz már körül! – hadonászott zavartan.
Nem volt túl sok lehetőségem, így hát körbe néztem.. És bassza meg, tényleg nem az én szobám volt!
- Hogy a kurva élet... – morogtam.
- Lá-látod? Igazán nem én tehetek a helyzetről... – habogott.
- Hogy mondod? Hogy nem te tehetsz a helyzetről?! – leengedtem a takarót – Az egy dolog, – tápászkodtam térdre – hogy én véletlenül ebbe a kibaszott szobába jöttem be. De, mondd már,– indultam meg felé – hogy neked hol egy kurva kifogásod arra, hogy a felébresztésem helyett, - markoltam meg pólója nyakát - befeküdtél mellém, mi perverzkém??! – egészen a vörös képébe hajoltam, ő pedig csak egyre hátrébb dőlve próbált menekülni.
Deku szemszöge
Kacchan az arcomba lihegett, kezében a takarót tartva, miközben én már nem tudtam hova húzódni és csak vártam hogy tervez megölni az ágyneművel. Ekkor a kezem lecsúszott az ágy széléről.
*puff*
Leestem és persze rántottam magammal őt is. Ő pedig a takarót, ami igazából csak egy ágynemű huzat vékonyságú volt, hiszen mégiscsak nyár volt.
Én a hátamra estem, szerencsére nem volt, túl magas az ágy, így nem is fájt az esés. Annál is inkább, mikor Kacchan feszülő izmoktól súlyos teste, egyenest rám zuhant.
A takaró pedig szép lassan, mint tollpihe az ablak párkányra, hullott ránk.
Kacchan feltápászkodott rólam, de éppen csak négy-kéz-lábra. Vörös fejjel bámultuk egymást egy pillanat erejéig, ami talán tovább is tartott volna, ha abban a pillanatban nem kopognak az ajtómon.
Reagálni nem volt időnk, ugyanis a kopogtató nem várta meg az engedélyem, egyből benyitott.
- Midoriya! Ugye nem zavarlak? Nem láttad véletlen BakugoOo - kerekedtek el Kirishima-kun szemei, ahogy meglátott minket. Nem is ok nélkül, ugyanis igen félreérthető volt a szituáció, amibe keveredtünk.
Egy másodperc kínos csend. Ajtó csapódás. Kirishima-kun elhagyta a szobát. Kacchan felé kaptam a tekintetem ahonnan, mintha tükörképként nézett volna rám vissza, a kétségbeesett vörös szempár. (khm gay panic khm)
Majd egyszerre megszólaltunk:
- Utána!
Köszönöm a biztató kommenteket!:3
