Black Rose(Befejezett)

Csalódás

Jungkook:
Már lassan egy hete vagyok itt. Aki elrabolt az meg ide sem jött. Mintha csak valami csali lennék.De kit várnak ennyire? Lehet ismerem, de nem tudom ki. Remélem nem valaki a barátaim közül. Csalódni nem szeretnék.
-Itt van az étel. -tolták be az ételt a kis résen.
Oda mentem érte és enni kezdtem. Nem valami finom, de ehető.Miután megettem vissza ültem a matraca és gondolkodtam. Valahogy ki kell jutnom innen. De nem egyszerű menet lesz, ha csak valaki nem segít nekem. Az erőmet mindig blokkolják, ami miatt nehezebb. Egy őrt meg kizárt, hogy legyőzném. Viszont anélkül nem szerzem meg a kulcsot az ajtóhoz. Sóhajtottam egyet és inkább elfeküdtem.Nagyon fáradt voltam, mert alig aludtam. Folyton csak járt az agyam, hogy szabaduljak ki. Héten egyszer probálkoztam és megvertek. Szerencsére nem nagyon. Inkább csak valami figyelmeztetés képpen.
-De segíts már Jimin. -hallottam meg valaki hangját.
Erre gyorsan felkeltem és az ajtóhoz mentem.Hallgatózni kezdtem hátha rájövök ki lehet.
-Inkább én csinálom, mert te nem tudod. -mondta Jimin.
Gondolom a záral csinált valamit, amit sikeresen kinyitott. Kinyitotta az ajtót és egyből megölelt. Úgy szoríttotam magamhoz, mintha életem múlt volna rajta.
-Végre azt hittem sossem találak meg. -csókolt meg.
Amit viszonoztam neki. Annyira jól esett már. Megnyugodtam mert tudom, hogy biztonságban vagyok már.
-Honnan tudtad, hogy itt vagyok? -kérdeztem tőle.
Erre csak megfogta a kezem és rohani kezdtünk. Lementünk a pincébe ahol volt egy másik kijárat. Ott gyorsan kimentünk és beszáltunk a kocsiba. Yoongi beszált utoljára és indultunk.Az út csendesen telt, de nekem feszült volt. Mintha tudnának valamit amit én nem. Ezt onnan tudom, hogy Yoongi gyilkos szemekkel nézni Jimint, aki engem ölel.
-Hazaértünk elmondod neki. -mondta komolyan.
Mire furcsán néztem rájuk.
-Elmondom. -fordult felé.

-Otthon-

Miután hazaértünk rendbe szedtem magam. És utána mentem a nappaliba ahol mindenki ott ült. Leültem Tae mellé, aki felém fordult.
-Örülök, hogy nem történt semmi komoly bajod. Mert az mind Jimin hibája lett volna. -ölel magához.
De elfejtettem viszonozni, mert csak az járt a fejembe, hogy Jimin miatt. Nem értettem miért mondta ezt. Hiszen a legjobb barátok.
-Akkor kezdhetsz beszélni. -fordult felé.
Láttam, hogy ideges. De végül elkezdte:
-Szóval én, J-hope és Jin egy titkos szolgálatot hajtutunk végre a kormánynak, ami egy természet feletti dolgokat vizsgál. Mindig kinéznek egy olyan embert, aki nem átlagos.Tudták, hogy ki vagy és, hogy kik a szülied.Ezért minket küldtek ide. Eljátszotuk, hogy diákok vagyunk. Én pedig azt, hogy szerelmes vagyok beléd. De nem így lett, nem volt szívem megtenni. Belédszeretem. Nekem kellet volna oda vinnem téged, de nem tettem meg. Ezért közöltem, hogy nem csinálom tovább. Nem léphetem ki, de megtettem, ezért elraboltak.Úgymond helyettem csinálták meg a munkát. Szerencsére időbe mentünk, de nem adják fel. Tovább fognak probálkozni. És nem fogom hagyni ezt. Nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el neked. -fejezte be.
Felém nézett és várta mit mondok. De nem mondtam semmit. Csak hallgattam. Még nem fogtam fel, hogy ki akart használni. Szóval akkor ezért titkolózot.
-Kérlek mondj valamit. -ült mellém.
Át akart karolni, de elhúzódtam tőle. Haragudtam rá nagyon, de egyben csalódot. Bíztam abba, hogy most nem lesz semmi baj. De nem így lett. Egy szerecsétlen.
-Hagyj békén. Nem szeretnék veled beszélni semmiről. Szerintem jobb ha egy ideig nem találkozunk. -mondtam ki a fájdalmas szavakat.
Nagyon szeretem mindig, de nem vagyok képes most vele lenni.
-Kérlek ne csináld ezt. Nagyon szeretlek téged.-fogta meg a kezem.
Amit egyből elvettem onnan. Nem tudtam hinni neki.
-De kérlek ne, én tényleg szeretlek. -jött volna közelebb, ha nem használtam volna az erőmet.
Konkrétan hátra löktem úgy, hogy a falhoz esett.
-Jungkook ne csináld. -szólt Yoongi.
Mire észbe kaptam volna mit csináltam lefogot. Aggódóan fordultam Jimin felé, akinek vérzet a feje. Szerencsére nem olyan erősen volt, de azért gyenge sem.
-Én nem akartam.-könyeztem be.
Tae gyorsan kapcsolt és segített neki.
-Nem baj megérdemeltem. -mondta nyugodtan.
Hogy lehet ilyenkor nyugodt? Hiszen bántottam.
-Szerintem menjünk, hagyjuk lenyugodni. Utána megbeszélik ketten. -szólalt meg Jin.
Yoongi egyetértően bólintot. Miután mindenki elment elment én felmentem a szobámba. Magamra zártam az ajtót és leültem. Nem bírtam ki, ezért sírni kezdtem. Fájt, hogy Jimin nem mondta. A legrosszabb, hogy csak egy terv része voltam. De akkor ezek szerint tényleg szerethet ha nem csinálta meg. Viszont nem fogok neki egyből megbocsátani. Ha megakar szerezni harcoljon értem.

Jimin:
Bűntudatom volt. Tudtam, hogy ez lesz belőle.Remélem még vissza tudom szerezni őt. Jóvá akarom tenni amit elcsesztem. Mert nem bírnám ki ha elveszíteném.Komolyan gondolom vele. Hiába indult tervnek. Megszegtem a szabályom azt, hogy ne szeresek bele. Amit nem bántam meg.
-Szia Jimin. -szólalt meg valaki a hátam mögött.
Gyorsam nyúltam a fegyveremért, de így sem voltam elég gyors. Mert éreztem ahogy a lábamba lőt. Egy fájdalmas nyögés után gyorsan összeszedtem magam. És  probáltam elmenekülni előle. Szerencsére a szobábamba betudam zárkózni. De ez sem fog sokáig kitartani. Pont Jacksont küldték, hogy öljön meg. Aki a második legjobb mellettem. Még sossem tévesztet,mindig mindenkit megölt.
-Szia Jin. Kérlek gyere hozzám, mert küldtek valakit és megsérültem. Egyedül nem fog sikerülni. -mondtam neki.
-Siettek, és hívom Hopeot is. -tette le.
Addig pedig probáltam csendben lenni.
-Tudom, hogy bent vagy. -rúgott egyet az ajtóba.
Gyorsan előkerestem a pót fegyverem, mert a másik lent maradt.
Betörte az ajtót. Lőttem egyet, de nem találtam el. Utána sikeresen a karjába lőtem. Ami miatt kicsit lelasult. Lett egy kis előnyöm, ezért minden érőmet összeszedtem és felkeltem. Rohantam kifelé, és le a lépcsőn. Viszont arra nem számítottam, hogy utolér engem. És evvel sikeresen lesestem a lépcsőn.Mivel most a hasamba lőt. Probáltam felkelni, de fájt mindenem. Ezért kihasználva a pillanatot oda jött hozzám.
-Miért csinálod? -kiabáltam vele- Barátok vagyunk. Több éve ismersz engem. -mondtam halkabban.
Erre elmsolyodot, majd leguggolt hozzám.
-Így igaz,csak nem vagyunk barátok.Tudod csak azért barátkoztam veled, mert első akarok lenni. Én akarok lenni a legjobb. És amikor meghallottam, hogy kilépsz kaptam az alkalmon. Mert nem léphetsz ki, csak meghalhatsz. Ha pedig halott leszel- hajolt közelebb- Én leszek a legjobb. -mondta, és  leszúrt a késsel.
Pont ahol meglőt engem. Hülye voltam, hogy hittem neki. A kezdetől fogva gyanús volt. De sossem vettem komolyan. Pedig kellett volna. Még egy utolsó pillantást vettet rám majd elment. Ha nem sietnek a többiek akkor biztos elvérzek. Remélem ide érnek.

Sziasztok itt lenne az újabb rész
Jó olvasást🙂