Black Rose(Befejezett)

Igazság

Jungkook:

Eltelt egy hónap, azóta teljesen szétestem. Alig eszek valamit. Soha nincs életkedvem. Inkább aludni szeretek, mert tudom, hogy láthatom. Az életem értelmét, aki mindig komában fekszik. És nincs sok ideje hátra, lassan az orvosok feladják. Kis időt még tudtam kikönyörögni. De azt is csak nehezen.Rendes orvos mit ne mondjak.Veszekedni nem akartam vele, semmi értelme nem lett volna.
-Jungkook gyere enni. -ült mellém Yoongi.
Megráztam a fejem. Hányinger kerülget ha ennem kell.
-Tudom, hogy min mész keresztül. -tette a kezét vállamra- De így is folytál sokat. Végén összesel valahol.-mondta.
Tudtam, hogy aggódik miattam. Ahogy a többiek is. Értékelem a segítséget amit kapok. De nekem más kell. Nekem Jimin kell. Megbántam azóta, hogy úgy beszéltem vele. Többször sírtam ez miatt. Ha nem küldtem volna el akkor nem lenne ez. Nem történt volna meg. Igen tudok mindenről. Jin és Hope elmesélt mindent.
-Itt vagy még? -fogta meg az arcomat.
Erre feleszméltem a gondolataimból.Megint a sírásal küzködtem. Amit észre is vett, és átölelt. Én pedig szorosan hozzábújva sírni kezdtem. Simogatta a hátam nyugtatás képpen, ami jólesett. Végül eltolt és így szólt:
-Nem te vagy a hibás.-mondta sokadszorra- Éppen ellenkezőleg, te vagy aki sokat tesz érte, hogy életben maradjon.-adott egy puszit az arcomra.
Igazából már nem zavart, mert megszoktam. Mindig ezt csinálja, lassan kezdtem azt hinni, hogy belém szeretett. De biztos nincs így. Csak egyszerű 'testvéri szeretet'. Meglepődnék ha tényleg szerelmes lenne belém.
-Most viszont most eszel. És nincs ellenkezés. -húzott fel az ágyról.
Nem akartam menni, ezért leültem a földre. Sóhajtot majd felém nézet:
-Ne legyél már ennyire makacs. -emelt fel- Különben nem megyünk be a korhàzba. -:'fenyegetet' meg.
Végül magamtól felálltam és indultam a konyhába. Ahol éppen nagyban beszélgetek. Meglepődtem picit mikor Tae nem szokásos helyén ült. Helyette Hope ölébe.Valószínűleg észrevettek, mert mindketten elpirultak.
-Miről maradtam le? -kérdeztem tőlük.
Nem zavart engem, csak nem szóltak nekem. Pedig elméletileg Tae mindent elmond.
-Hát... izé. -szólalt meg  Hope.
Elmosolyodtam, mire értetlenül néztek rám.
-Nem zavar. Csak nem szóltatok nekem. Remélem sokáig együtt lesztek. -öleltem meg őket.
Végül ők is elmosolyodtak.
-Köszönjük. -csókolta meg Hope párját.
Mire pirult arcal elfordult.
-Ne előtte. -mondta.
Mire muszáj volt megint mosolyognom.Régebben sejtettem, hogy van valami köztük. És akkor édesnek találtam őket.
-Én megyek akkor enni. Aztán ti is gyertek majd. Tudjátok milyen Jin. -szóltam nekik.
Egyszere bólintottak, majd egymással foglalkoztak. Addig én kimentem és leültem az asztalhoz. Jin elém rakott egy tányér levest, majd lazanyát.
-Ezt mind megeszed.-mondta ellent nem türő hangon.
Inkább elkezdtem enni. Finoman főz, mint mindig. De akkor sem tudok enni. Viszont mindenképpen ennem kell. Különben tényleg nem visznek a kórházba.

Egy óra alatt megettem mident és szóltam, hogy mehetünk. Szerencsére a többiek már készen voltak előbb mint én. Így egyből indultunk.

-Korházban-

Feszülten vártam az orvost. Valami híre van számunkra azt nem mondta, hogy rossz vagy jó. És ez miatt aggódom is. Érzem, hogy baj lesz. Probléma viszont az, hogy eddig mindig bekövetkezett. Hiába gyógyítom az erőmmel akkor sem hatot rá. Csak egy picit, ami nem elég. Nem szeretném elveszteni őt.
-Jó napot. -köszönt illedelmesen Jin.
Utána pedig mi is köszöntünk.
-Van egy jó hírem, és egy rossz. -kezdett bele- Jó, hogy elméletileg felébredhet.Rossz pedig, hogy kicsi az esélye ennek. -fejezte be.
Én pedig leblokoltam. Van esélye, de kevés. Akkor még megtudom csinálni. Nem adhatom fel most. Ezt is kikkel használni.
-Akkor bemehetnék hozzá? -kérdeztem az orvostól pár perc után.
Felém fordult:
-Csak te mehetsz be. Mivel nemsokára lejár az idő. -válaszolta, és vissza fordult Jinhez.
Valamit nagyon beszéltek, de nem foglalkoztam vele. Inkább mentem, hogy lássam megint.