Finn szemszöge
Mélyen Jack szemeibe néztem, mire ő is az enyémbe. Még mielőtt elsírja magát, kérdeznem kellett valamit.
-És...k-ki-kinek írtad?-Néztem mélyen mogyoróbarna szemeibe
-Az most mindegy...-Tépkedte a füvet
-Légyszi, mondd el Jackie...-Néztem én is a földreJack szemszöge
-Légyszi, mondd el Jackie...-Mondta Finn csukladozó hangján
Tétováztam egy ideig, hogy az igazat mondjam-e neki, de mivel azt mondtam, hogy őszinte leszek vele, ezért elmondom neki.
-Jaeden.-Ennyi fért ki számonFinn szorosan magához ölelt. Tudta. Tudta, hogy ezt nekem mennyire nehéz volt elmondani, és megértett. Annyira imádok vele lenni.
Kisírtam szemeimet mellkasán, mert vállaihoz nemigen értem már fel. Az én 160 centim és az ő 175 centije...Szóval elégge impossible. Majd szépen lassan elváltunk.-Szóval...mostmár érted a hegejet és a lila foltokat az arcomon. Apám volt...De...Ugye nem utálsz?-Néztem rá kisírt szemeimmel
-Miért utálnálak? Mert egy spagetti boi az én jó haverom, aki most sírta ki minden fájdalmát a válla-akarom mondani a mElLkAsOmOn?-Tette vállaimra a kezeit
-Tudod hogy utálom ezt a nevet...-Temetkeztem hosszú göndör fürtjeimbe, hogy takarjam a vigyort az arcomon
-Tudom hogy szereted...-Ölelt meg-Apád meg egy utolsó szemétláda, hogy meg mert téged ütni-Hajtotta fejét buksimra
(Upszika, MagicReka, loptam😂❤)xTimeskipx
Már hazafelé tartottam, amikor megcsörrent a telefonom. Olivia neve ékeskedett a kijelzőn. Nem sokat beszélünk sulin kívül, ezért nem értettem.
-Haló?-Szóltam a telefonba
-Öh, hali...-Szólt vissza egy hang
-Ki-kivel beszélek-Nem Olivia hangja volt
-Jaj, elfelejtettem mondani, nem Oli vagyok. Francesca vagyok.
-És mit keres nálad a telefonja?
-Elhagyta...Keresem őt.
-Hogy érted hogy keresed??
-Úgy baszki, hogy nem tudom hogy hol van!!-Fakadt hisztérikus sírásba-Ma beszéltem vele legutoljára
-Hol vagy?
-A...a házuk előtt...
-Hol lakik?
-Három utcával lentebb, mint ahol ti laktok
-Megyek-Válaszoltam, majd lecsaptam a telefontRohanni kezdtem az említetthelyre, de előtte el kellett mennem a házunk előtt is. Ami persze, hogy nem ment egy oly könnyenn.
-Hová mész fiam?-Támaszkodott apám az ajtófélfának
-E-egy barátomhoz-Akadozott hangom
-Ahhoz a kis buzihoz?-Vágott finnyás fejet
-Ne merd le buzizni Jaedent-Emeltem ki a Jaeden szót
-Vagy úgy kisfiam. Hogy beszélsz apáddal!?-Közelített felém üvöltve
-Hagyjál békén-Hátráltam és kiabáltam felé
-Ha hazajössz, ezt kurvára megbánod-Szorította ökölbe kezét
-És mi van, ha nem jövök haza?-Kikerekedtek szemei
-Mégis ki a halál fasza tartana el téged, te mocskos buzi, most is biztos valamelyik melegbárba tartasz-Vágott olyan undorodom tőled fejet
-Oliviát keresem meg Francescaval, nem buzulni megyek-Néztem rá mérges szemekkel
-Na, tajarodjál, undorodom tőled-LegyintettBebaszta az ajtót, én meg jóízűen bemutattam neki. De egy könnycsepp is lecsordult arcomon. Milyen apa az, aki így beszél a fiával!? Meg hogy tehetnék róla, hogy a fiúkat szeretem!? Sírtam el magamat. Én próbálkoztam...De ez olyan, mintha egy heteró fiúnak azt mondanák, hogy smacizz egy fiúval. Képtelen lenne rá. Minthogy én is egy lánnyal. Miért olyan kurva nehéz ezt megérteni...
Időközben odaértem Oliek elé, ahol már Farncesca is ott állt és várt engem.-Jackie...Mibaj drága?-Nézett rám sajnálkozó szemekkel
-Apa...-Nem tudtam mást mondani, mert elsírtam magamat. Jó szorosan magamhoz öleltem. Mire ő is visszaölelt.
-Na, minden rendben?-Mosolygott rám, mikor szétváltunk
-Igen...Asszem...Keressük meg Olit...-Szipogtam. Francesca rámmosolygott, majd bekopogott Oliviáék házához.-Hahó!?-Kiabálta-Haló!? Van bent valaki!?
-Nyugi már, azt hiszik rájuk hívtuk a TEK-et-Csillapítottam le Farncescat
-Oké, oké...De akkor mit csináljunk??-Nézett rám magyarázatot várva
-Lehet, hogy nincsen itthon...(?)-Tettem keresztbe kezeimet
-Te most szórakozol ugye!? Lehet hogy bent már ájulásig kábítózta magát, most akkor segíteni akarsz vagy baszakodni?-Húzta fel szemöldökét
-Hát...ő...izé...-Vakargattam tarkómat
-Hm??-Fordította el fejét Francesca
-Segíteni...-Néztem a földet
-Na, az szuper. Akkor segíts bemászni az ablakon-Invitált az ablak alá
-Mi!? Te megőrültél!?-Akadtam ki
-Eddig nem tudtad?-Kerekedtek ki szemeim
-De...de...csak ránk is hívhatják a rendőröket-Erre Francesca elgondolkodott-Ugye nem akarsz a dutyiban ülni?-Néztem rá választ várva
-Jó, azért sittre nem basznak...de igazad van...nem kéne egy idegen házba bemásznunk-Sóhajtott
-Na, hát mondtam én-Bólogattam.
Francesca egy kicsit gondolkodott.
-Asszem sejtem hogy hol lehet!-Csattant elő egy ötlettel-Az a hely...amiről mesélt...
-Az hol van??-Vágtam bele gondolkodásába
-Aaaa...öööm...asszem...tudod van az a...az a kis erdő a falunk végén...
-Igen?
-Na, ott van egy kis kunyhó
-Na, most szépen odamegyünk!-Jelentettem kixTimeskipx
Hahj annyira fé-ááááh-Pattant fel Farncesca, amikor a nagy semmiből dörrent egy baszott nagyot
-Nyugi már hej-Nevettem rajta
-Jólvan, ez kurvára nem vicces-DurcizottKiértünk a kis erdőhöz. És dirr. Elkezdett szakadni az eső.
-Hát ez fasza-Néztem fel az égre
-Ki nem szarja le, gyerünk már-Húzoztt maga után, a kis bunker feléMár nagyjában zuhogott az eső. Odaértünk a helyre. Sehol senki.
-Hol lehet!? Hol a fészkes fenébe van!? Olivia!!!-Üvöltözte könnyeivel küzködve Francesca
-Ott van!-Fordultam meg, és mutattam magunk mögé
-Olivia! Állj meg!-Kiáltotta a lány felé, aki már szinte el akart rohanni, de lábai nem bírták. Összerogyott. Ott feküdt és sírt az esőben. Odaszaladtunk hozzá.-Jezusom, Olivia, jól vagy?-Kérdezgettem, mire nem válaszolt, csak sírt mozdulatlanul a heves aszfalton, mit még pár percel ezelőtt a nap édes sugarai simogattak. Farncesca maga felé fordította szerelme fejet. Tuda, hogy a szerelme, de még nem merte neki elmondani. Kinek rövid hajtincsei kék íriszeit takargatták. Mire Fran észrevette Oli kezeit. Egyik kezében egy kés, mit az eső szabadított meg a friss vöröses vértől.
-Olivia! Mondam már, hogy ne tedd ezt magaddal! Megígérted!-Sírt keservesen Fran
-Én...én csak miattad tettem...-Ömlöttek Olivia szeméből a könnycseppek, melyek még akkor is látszódtak, miközben a felhők dögire áztattak minket.
-Ho-hogy érted hogy miattam?-Segítette fel Olit
-Úgy hogy...Nem tudom hogy mit érzek...Irántad...Annyira gyönyörű, kedves és nyitott, de közben teljesen rideg és-Nézett Francesca szemeibe Olivia. Francesca nem tétovázott, lágyan, de határozottan megfogta Olivia tarkóját, majd egy csókra invitálta. Tökéletes volt.xTimeskipx
Francescaéknál letelepedtünk egy kicsit, hogy megszárítkozzunk és bekapjunk valamit. Én a telómat vizslattam, miközben Fran Oli sebeit tisztogatta. Majd jött egy sms-em. Jaedentől. Félve nyitottam meg.
Jyatt(Jaeden)-Nagy gáz van haver!!!
Spagetti boi(Jack)-Mi van haver?
Jyatt:Finn itt van nallunk. És kurvára nincsen jól.
Spagetti boi:Mi!? Mi a fasz törtent vele!?
Jyatt:Apád.Helósztok sziasztook!😂 Itt lenne az új rész, és ez most kicsit hosszabb. Remélem tetszik. És most nem volt benne olyan sok Fack, bocsii:( De remélem attól még élvezhető volt! Holnap hozom a kövi részt, addig is, itt van egy napi bölcsesség!:
*Kémia óra*
-T(tanár): Mi keletkezik, ha a szént elégetjük?
-Lö V.Rihárd mögöttem: Víz
-T:És mennyi a szén-dioxid 1 moljának tömege?
-Újra lö Rihárd:3000g.
Köszönjük.
أنت تقرأ
Be mine - Fack /Chapter One/
أدب المراهقينFack fanficion. A történet Jack Dylan Grazer-ről szól, akinek meg kell birkóznia az élet kegyetlenségével, és önmagával is. Ha érdekel a történet, kukkants bele! ▪︎A borítókép saját készítésű!💛