Ellentétes pólusok ✔️

31

A házuk egyszerűen meseszép. Letisztult modern, négyszögletes ház nagy ablakokkal. Bár azt gondolná az ember, hogy nyáron az üvegek miatt hőség tombol odabent, de pénzes emberek házában ne lenne légkondi?

- Otthon, édes otthon - dobja le a táskáját  Lee. Megegyeztünk, hogy így hívhatom.

- Érezd otthon magad - rakja rá a kezét Leo a vállamra. Persze a szexi mosoly elmaradhatatlanul ott virít az arcán.

Ú, de lecsókolnám azt a beképzelt vigyort az arcáról!

Rögtön tányérméretűre nőnek a szemeim. Mert rájövök, hogy egy pasit sem akartam ilyen rövid ismerettségi idő után megcsókolni.

Mintha a 7-dik érzékem jelezne, hogy igen, ő az, akit neked szántak az égiek.

Megpróbálom egy időre elhessegetni eme rendkívüli gondolatokat. Nem lehetek így a közelében.

Lassan lehúzom a lábbelimet, és a többi cipő mellé teszem. A táskámat nem viszem magammal, az előszobában lévő kis szekrényre rakom. Csak a telefonomat veszem elő, hogy ha valaki keres, ne kelljen maratont fussak.

Mivel a két Ross itt hagyott engem, ezért egy picit megijedtem, hiszen nagy ez a ház. Szerencsémre viszont pont abban a pillanatban kezdenek el valamin kacarászni, ezért követem a hangokat, amik elvezetnek a konyhához.

- Aki lasagna-t akar enni, annak dolgoznia is kell - jelenti ki a főnökasszony, mire Leo megforgatja a szemeit.

- Mindig halálra dolgoztat ez a nő! Panaszt akarok tenni! Hol a panaszkönyv? - dramatizálja túl a dolgokat, mire én elmosolyodom. Remek színész lenne belőle!

- A fürdőszobában a véce mellett - utal a vécépapírra. Ennyi! Belőlem ebben a pillanatban tört ki az egetrengető és önfeledt nevetés. Alig bírom abbahagyni, de végül sikerül. A szememet is meg kell törölnöm, mert még a könnyeim is kicsordultak. Imádom a kiscsaj humorát.

- Na akkor ti ketten megpucoljátok és felvágjátok a zöldségeket - mondja, miközben a tároló szekrényből előveszi az említett dolgokat. - Én addig elkészítem a besamel szószt.

Bólintok, mire a kezembe ad egy hámozót és egy kést. Leo is követi a példámat, és hűségesen teljesíti húga parancsait.

Csendben dolgozunk, csak a háttérben szól valami kellemes zene, amit Leah kapcsolt be az előbb. Ez a lány rendesen pörög a konyhában! Honnan van ennyi energiája, amikor csak most engedték ki a kórházból?

Már az aprítást is elkezdtük, amikor Leah telefonja csörögni kezd. A képernyőre néz, majd int nekünk, hogy ezt muszáj felvennie. Azzal ki is slisszol a konyhából.

- Hihetetlen jó rabszolga lennél - szól hozzám Leo mosolyogva. Persze csak ugrat, de én ezt nem hagyom annyiban.

- Veled ellentétben, engem nem nyírna ki a gazdám már az első nap - nyújtom ki a nyelvem, és a kezembe kapok egy hosszabb répahéjat. Elhajítom a kékszeműt megcélozva, ami célba is talál, hiszen az arcát éri a darab.

- Áhá, szóval így játszunk - néz rám összehúzott szemmel, belemarkol a bioszemétbe, és felém dobja.

Visítva ugrok el a szemét útjából, és az amerikai stílusú pult körül kezdek el szaladni. Leo veszi az adást, így az üldözőmmé válik.

Nem tudom, mennyi ideig játszuk ezt a macska-egér játékot, de én egyik pillanatban valami csúszósra lépek, és csukott szemmel várom, hogy az arcom találkozzon a padlóval, ám ez nem következik be.

Két kar fonódik a derekamra. Annyira kínos ez nekem, hogy nem nyitom ki a szemem. Érzem, hogy maga felé fordít. Az egyik kezével megemeli az államat.

- Törpi, nézz rám - búgja lágyan, amitől az egész testemet ellepi a libabőr. Meg merek esküdni, hogy enyhén el is pirulok.

Lassan nyitom ki a szemem. Azon nyomban elakad a lélegzetem, hiszen Leo arca alig 10 centire van az enyémtől. Szemei csillognak, akár a tenger felszíne, amikor a Nap sugarai elérik azt.

Teljesen megbabonáz, nem bírom levenni róla a szemem.

A szívem egy része azt kívánja, bár megcsókolna, de az agyam pár perce riadót fúj, hogy hagyjam abba az ilyen és ehhez hasonló gondolatokat, mert ha nem, akkor ő itt hagy.

Hirtelen a szemem helyett az ajkamra téved a pillantása, amiből arra következtetek, hogy ő is megcsókolna.

- Mi-mit csinálunk m-most? - kérdem tőle teljes zavarban.

- Állunk - húzza sunyi mosolyra az ajkait, mire akaratlanul is bámulni kezdem a dús és rózsaszínes beszélőkét.

Lassan közelíteni kezd felém, nekem meg ezzel fordított arányosan kezd gyorsulni a szívverésem és a légzésem. Ám a következő pillanatban egy csattanást hallunk, minek hatására egyből szétrebbenünk.

- Bocsi, srácok, csak a főnököm hívott. Nem akartam ilyen sokáig távol lenni, mert ki tudja mit tesztek a konyhában - hadonászik mondandója közben, amint a konyhapadlóra vándorol a tekintete, látványosan nagyot csap a homlokára: - És lásd, igazam lett - rázza meg a fejét, majd ránk pillant. - Minden oké veletek? Nagyon csendben vagytok.

Mindketten nagyokat bólogatunk.

- Akkor mondd, Nora, miért van olyan fejed, mint aki 3 órát ült csúcsidőben a napon?

Gyermekeim!
A következő két hétben eltűnök egy picit, mivel még van egy vizsgám, amire készülnöm kell, de azután megpróbálok majd hetente egy részt hozni. Köszönöm annak a 800+ emberkének, aki elolvasta a művemet! És a megértéseteket is előre köszönöm!
Xo. B♥️