Come to Papa (+18)

II.

Brooklyn utcáit ellepte a bűn. A város maga sosem volt tiszta, ezt butaság is lenne tagadni, de ennyire mocskos korszakát sem élte még mint akkor. Az ember különböző rossz arcú emberekbe botlott minden egyes sarkon, képtelen volt úgy végigsétálni az utcán, hogy egy-egy pénzre éhes prostituált ne kínálta volna fel magát tálcán neki, vagy hogy a dealerek ne nyitogatták volna a kabátjukat, különböző drogokat mutogatva, hátha ma is több zsetonhoz jutnak. Az egész világ a pénzről szólt, hisz az ember mi másért is tenné amit tesz? Ezek voltak a mozgató kerekei az életünknek, ez volt az, amitől beindult minden. Persze mindenki másképpen szerezte meg a lehetőségeit, ez is egyfajta módja volt annak, hogy megkaparints mindent amire valaha is vágytál.. a fekete, tiltott módon.

A fiatalokat is bevonzották a különböző bűnök, az iskola falai között is mentek az üzletek, pont úgy, mint a kihalt, sötét sikátorokban. Mindenki vágyott arra a bizonyos sikerre, amit olyan nehéz volt megszerezni. Meg egyébként is, milyen vagány már elmondani magadról, hogy tizenöt évesen több gramm fűt adtál el, mint amennyi tejfogad eddig kiesett?

-Fogd meg ezt, Pablo - dobott Michael egy hatalmas zsákot a gyenge kamaszfiú kezeibe, miközben kikecmergett az ablakból. Pablo megterhelten szorította magához a kötegekben álló pénzt, miközben várt a társára. Göndör barna haja a szeme elé omlott, izzadt már a munka hevében ,de nem szólt semmit, hiszen Michael húsz évvel is idősebb volt nála. - Ügyes fiú - dicsérte meg vigyorogva, majd átvette tőle a csomagot, amitől Pablo megkönnyebbülten fellélegzett. - Na gyere, menjünk haza - mire ő csak bólintott. 

Michael régóta tartotta már magát Pablo mentorának, így minden küldetésére elkísértette magát vele, hogy taníthassa a fiút. Pablo még csak tizenöt és fél éves volt mikor megismerkedett a bűnözéssel egy ártatlan iskolai bálon, amikor először megkínálták kábítószerrel. A fiú aki megpróbálta eladni neki az anyagot végig ideges volt, izzadt a tenyere és feszülten próbálkozott, hogy meggyőzze őt milyen jó hatással lesz az életére ha beveszi a kis tablettát. Ott és akkor eldöntötte, hogy ő ezerszer jobban elfog tudni adni bármilyen másik szert, így csatlakozik a bandához. 
Pablo egyébként egy kifejezetten jómódú családban nevelkedett, hiszen az édesapja Brooklyn egyik legjobb ügyvédjének számított, az édesanyja gyógyterapeuta volt, a testvérei pedig az ország legnépszerűbbnek tartott egyetemein tanultak orvosi és jogi karon. Mindene meglehetett volna, bármit megkaphatott volna és ő még is úgy döntött, hogy a lecsúszott társaságba szeretne tartozni.

De tudni kell azt is, hogy a bűnözés és az illegális élet nem olyan könnyű, mint ahogy hiszik. Itt mindennek belső, háttér jelentése van ami sokszor félreértésekkel járhat, ha egy-egy tag nem ismeri normálisan azokat mégis használ egyes jelzéseket. A tetoválások, a fegyverek, az öltözék, a hajviselet mind tartalmaztak belső vágyakat, szándékokat vagy történeteket meséltek el, amikre érdemes volt odafigyelni. Egy drogdealernek is tudnia kellett megvédenie magát, pont úgy, ahogy egy gyilkosnak is képesnek kellett lennie használnia a józan paraszti eszét és számára kedvező üzleteket teremteni. A legfontosabb mégiscsak az volt: Legyenek meg a kapcsolataid, ismerj embereket, legyenek szövetségeseid. Ha a világ ellened van, akkor is kell lennie pár személynek, akikben őszintén megbízhatsz, mert sosem árulnának el. Viszont meg kell tudni találni ezeket az embereket. Akiknek nem sikerült, azok mára már halottak. 

Pablo számára Michael volt ez a személy. Michael, aki harmincöt évesen már több mint húsz éve űzte az ipart, hiszen pont akkor kezdte, mint a fiú. Michael híres volt az utcákon, hiszen tőle vették a legtöbb anyagot kedvező -mégis számára igencsak sok sikert hozó- üzletei miatt. Híres volt arról, hogy könnyen beszélte ki magát helyzetekből és a karizmája is magaslati szinteket ütött, így bárkivel könnyen közvetlen kapcsolatba tudott kerülni. 

Azóta "hazaértek". A bázis messze volt mindentől. Elkerítették magukat a tömegektől, a zajtól, a veszélytől, szerettek volna maguk számára egy biztonságos helyet létrehozni amiben maguk is épp elég otthonosan és kellemesen végezhetik a munkájukat.

-Meghoztam a cuccot, Javier - szólalt meg komolyan Michael, majd ledobta a zsáknyi pénzt az asztalra, miközben megveregette Pablo vállát amolyan ismétlő és nyomatékosító dicséretként.  Javier lassan megfordult a bőrszékén. Elkezdte számolni a kötegeket, végigsimítva azok felületén. Alaposan vizsgálgatta a zsákmányt, de elégedett volt. Javiert is könnyen kilehetett ismerni, ha valami tetszett neki, egy apró félmosoly jelent meg az arcán, ami csak a gödröcskéből látszódhatott. Viszont Pablo mindig figyelt a részletekre és mikor észrevette ezt a kicsi semmiséget, vigyorogni kezdett.

- Ügyes munka, Michael - szólt elismerően hosszú percek után - Jól megdolgoztatok érte fiúk. Így tovább - bólogatott, majd rágyújtott egy szivarra. A füst bántotta a fiú tüdejét, de nem szólt semmit. Kezdte már megszokni, hogy itt senkit sem érdekel, hogy neki mi nem tetszik. - Következőleg remélem tudjátok, mi a cél.

- Képtelenek vagyunk még rá - szólt szinte közbe Michael, amire a főnök azonnal megrettent. A gödröcske eltűnt az arcáról, amiből már Pablo is sejtette, hogy itt valami nincsen rendben. Nagyot nyelt és tovább hallgatta a beszélgetést. 

- Mit kéne tenni? - szólalt meg komolyan és érzelemmentesen, amire mindkét férfi elhallgatott és a fiatal fiú felé fordult. A főnök hangos nevetésben tört ki, de ő nem hagyta magát. - Megteszem, bármire kér. Elég ideje vagyok itt ahhoz, hogy kapjak végre egy komolyabb küldetést.

- Pablo, megőrültél? Erre egyikünk sem képes - nézett rá aggódóan és idegesen Michael, de Pablo nem hagyta magát. Kiegyenesedett és várta Javier szavait.

-Hagyd csak, ha ennyire merész a gyerek, hadd próbálja meg. Saját felelősségre mész oda, kölyök, remélem tudod. Nem fogunk segíteni ha nem tudsz visszajönni közénk; ha nem sikerül.. Nem temetünk el, ha odadöglesz.

A szavak erősek voltak és durvák, de hozzászokhatott már. Túl sokszor hallgatta végig ezt a monológot, innen tudhatta, hogy épp elég komoly ahhoz mindez, hogy megmutathassa mire is képes.  Csak aprót bólintott, amire elismerő tekintetek fogadták. Nem volt más dolga, mint elhozni pár fájlt a rivális banda tagjaitól, ehhez be kellett épülnie, kiismernie a hálózataikat, a bázisuk rendezettségét, a megfelelő módszereket és a megbecsült két héten belül teljesíteni mindent. Élete talán legnagyobb kihívásával állt szemben.. De nem tudta még, hogy mégis mi fog várni rá odabenn. Nem, nevetségesen naiv volt.

Nevetségesen naiv...