Estimesők 姫様 számára

Jancsi és Juliska

Szereposztás:

gonosz boszorka - Mihawk
Jancsi - Zoro
Juliska - Perona

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Zoro nevezetű fiúcska aki három pálcikával ette a rament, és a szörnyű tájékozódó képességének köszönhetően elvesztette egyetlen drága hugicáját, Peronát.
  Évek múlva teljesen véletlenül talált rá egy különösen erős életerővel megáldott hullákkal teli szigeten. Azon szigetnek is a legmagasabb tornyában, egy csótányokkal teli szobában.
  De mégsem folytatták együtt az útjukat, mert a tányérfóbiás nevelőanyja és frankenstein nevelőapja hatására olyan ilyesztő tudathasadáson ment keresztül ami pillanatról pillanatra változott.
  Volt mikor kedves volt a bátyjával, de a másik pillanatban már csupán a negativitásával képes lett volna kikergetni Zorot a világból.
  Így hát különváltak és azt hitték sosem fognak találkozni... De Zoro iránytűjét sosem szabad lebecsülni. Képes volt csupán három nap alatt több ezer kilóméterrel arrébb kerülni.
  Nem tudhatta ugyan, de Perona egy kedves barátja jóvoltából éppen itt nyaralt.
  A sziget közepén állt egy nagy ramenkastély ahol a világ legjobb pálcikahasználója lakott. Viszont éppen evőversenyen volt ahol a legjobbakkal küzdött. Egyes gasztronómiai lapok úgy is emlegették, mint a "legjobbak háborúja".
  Olyan legendás versenyzők neveztek, mint a Gumigyomrú Luffy, Tüzestorkú Ace, aki bármilyen csípős ételt el tudott fogyasztani, Tejbajszú Edward, aki sose törölte le az arcáról a tejivás után maradt maszatot és egész bajsza lett már belőle.
De ott volt még  Jégkocka Aokiji és Tabasco Akainu is.
   Zoro és Perona sokkoló körülmények között találkoztak, majd Perona a személyzet hiányára panaszkodva szeretett volna Zoroból egy kalauzmackót készíteni.
  Zoro vagy Perona személyiségétől vagy a mackó miatt, de tartós depresszióba süllyedt.
  Ekkor ért haza az evőversenyről Mihawk, majd megörülve vendégeinek élménybeszámolót tartott. Elmesélte, hogy Gumigyomrú Luffy annyit evett, hogy szétrepedt a mellkasa. Tejbajszú Edward félrenyelte a tejet és megfulladt. Tabasco Akainu pedig olyan extra sűrű és csípős tabascot tett Tüzestorkú Ace desszertjébe, hogy az egy lyukat mart Ace testébe.
 

  Zoro ezek hallatán még depresszívebb lett. Mihawk üzletet kötött Zoroval, hogy ha sikerül őt legyőznie, akkor kap antidepresszánsokat.
  Zoronak se kellett több végső reményként  rögtön belegyezett. Amint főzték a rament észrevették, hogy a hozzávalók között nincs hús.
  Mind a ketten arra jutottak, hogy bedobják a Kaihába Peronát, megsütik és majd őt vágják bele a ramenbe. Ez az ötlet amint megszületett meg is halt. Perona negatív hozzáállása azonnal meggyőzte Zoroékat, hogy jó a ramen hús nélkül is.
  Zoro nagy magabiztossággal kezdett neki, de mire észbe kapott volna Mihawk már végzett is. Ámulatba ejtette az a kecsesség és sebesség amivel a rament ette és a földön térdelve könyörgött neki, hadd legyen a tanítványa.
Ám Mihawk így szólott.
- Ezen sziget lakosai a nagyétkű majmok. Ha sikerül legyőznöd őket, akkor tanítványommá fogadlak.
  De bizony ezek a nagyétkű majmok nem voltak kispályások, Zoronak is meggyűlt velük a baja. Egészen addig fajultak a dolgok, hogy a titkos kilencpálcikás technikáját volt kénytelen használni.
Ez abból állt, hogy a jobb keze mellett még a bal kezét és a lábát is bevetette.
  Igaz gyomorrontás árán de sikerült legyőznie a nagyetkű majmokat és Mihawk  tanítványává vált.
   Ezek után rengeteg rament ettek, de sosem sütőtték meg Peronát.
  Boldogan (néha depressziósan) éltek amíg ramenmérgezésben meg nem haltak.