99

34 9 6
                                    

az emberek jönnek
és mennek
egy ideig talán nem is fontos
itt vannak-e
vagy épp máshol
aztán valami megváltozik
valaki irányt vált
senki sem tudja
milyen indíttatásból
talán még az sem
aki éppen megfordult
csak az ég tudja az okokat
de az ég nem beszél
ezt már én magam is képes vagyok megállapítani

néha annyira el vagyunk foglalva szürke hétköznapjainkkal
hogy észre sem vesszük
mikor valaki elfordul
igazából csak akkor tudatosul bennünk
mikor már az éles kanyar közepén vagyunk

és néha csak ülsz
mintha jobb dolgod nem lenne
és csak arra tudsz gondolni
hogy bárcsak valaki tudna helyetted is lélegezni
míg te épp elvesztél a rózsaszín ködben

NefelibataWhere stories live. Discover now